–

Csak a fájdalom valódi

A beszélgetés egy pontján Adrienn Levitől idéz egy korábbi interjújából származó mondatot, ami így szól: „Az a baj, hogy el kell rontanom az életemet, legalább egy kicsit, hogy valami jó szöveget írjak”. Az interjúban szóba kerül Levi depressziós időszaka is – akkorról származik ez az idézet is –, ma viszont már egészen máshogy látja a helyzetet:

„Ez még a naiv Levi. De úgy tűnik, szeretem azért néha elrontani a dolgokat. Gyerekkoromban is jobban szerettem ledönteni a kártyavárat, mint felépíteni. De akkoriban általában inkább a negatív érzelmekből táplálkoztam. Mikor ilyen állapotban vagy, akkor a rosszat sokkal valósabbnak érzed, mint a jót. Hogyha valami jó történik veled, akkor azt gondolod, hogy »majd elmúlik«, meg ami szép, az teljesen hazugnak és önámításnak tűnik. Viszont a fájdalmat annyira igaznak és valósnak érzed, annyival intenzívebb érzelem ahhoz képest, hogy mit jelent jól és boldognak lenni, hogy ezért azt gondoltam igaznak.

És az igazságról akartam írni, ezért mindenképpen sanyargatnom kellett magamat, hogy egy igazi, őszinte művészeti produktumot hozzak ki magamból. De most már nem gondolom így és azóta jobban vagyok.”

Többek vagyunk, mint egy mulatós punkzenekar

Szóba kerül a Bohemian Betyars külföldi karrierje is, a zenekar ugyanis sokat játszik más országokban – ezekről az utakról pedig több szürreális sztorit is elmesélnek az interjúban. De előtte még Adrienn felteszi a kérdést, hogy a külföldi közönségnek vajon átjön-e a zenekar sírva vígadós életérzése, vagy csak a bulis részét érzékelik, amire Levi így válaszol:

„Azért kicsit sajnálom, hogy külföldön az árnyaltságát nem igazán érzik a zenekarnak. De itthon, Magyarországon sem feltétlenül.

Lehet, hogy csak túl sokat képzelek magunkról, de szerintem azért árnyaltabbak vagyunk egy bulizenekarnál vagy egy mulatós punknál.

Nyilván buliköntösbe bújtatott filozofálgatásokról szól a legtöbb dalunk, tehát inkább leszünk egy bulizenekar, mint egy szomorú zenekar.”

Nem szégyen másokból ihletet meríteni

A zenekart a megalakulása óta (mint sok másik bandát) összehasonlítgatják más, hasonló stílusú formációkkal – mint például a Gogol Bordellóval. Ez azonban nem zavarja őket, Dani így mesél erről:

„Kapunk olyan megjegyzéseket, hogy mi vagyunk a magyar Gogol Bordello. [...] De azt gondolom, hogy

egyáltalán nincs abban semmi szégyen akár zenészként, akár bármilyen művészként, hogy az ember azokból az előadókból, művészekből merít vagy bármilyen szinten építkezik, akiket szeret és hallgat.

Nyilván egy az egyben lemásolni nem volt célunk és most sem az. Szerintem minden lemezen lehet hallani, hogy aktuálisan mit hallgatunk, mit szeretünk, éppen merrefelé tart a zenei érdeklődésünk, de a zenekaron belül van egy olyan tök jó balansz, hogy nem mind a hatan ugyanazt szeretjük, hanem amellett, hogy sok mindenben teljesen egyformán gondolkodunk és egyezik az ízlésünk, azért elég sokfajta dolgot fogyasztunk zeneileg, és ez abszolút hallatszik a dalokon is.”

Ha kíváncsi vagy, hogyan forgatták a legújabb, Bánatszalonna című dalukhoz a bizarr videóklipet, hogy milyen a Parno Graszttal a közös munka, és miért tiltotta le Instagramon Danit a kedvenc jazz zenésze, akkor nézd meg a teljes adást!

Dián Dóri