–

A gyerekek gyakran láthatatlan szereplői az igazságszolgáltatásnak, akkor is, ha közben az ő életükről van szó. De nemcsak láthatatlanok, hangtalanok is. Bármilyen minőségben is van egy gyerek a bíróságon, sokkal többször beszélnek a felnőttek róluk és az ő ügyükről, mint ahányszor valóban ők beszélhetnek arról, mi történt velük. Az alábbiakban összegyűjtöttem, mi az, amire a hatósági eljárások során a gyerekeknek szükségük lenne.

#1 Figyelemre

Nem az információk kinyerésére, hanem valódi figyelemre, arra a történetre, amit a gyerek el tud mondani. Nemcsak a tényekre, azaz, hogy mi történt, hanem arra is, hogy hogyan érzi magát a gyerek és mire van most szüksége.

#2 Biztonságra 

  • az adatai megfelelő védelmére; 

  • a személyes biztonságára, hogy biztonságban érkezhessenek az eljárás színhelyére, ott végig biztonságban legyenek; 

  • az eljárás során az őket esetlegesen veszélyeztető személyektől való fizikai elkülönítésre (pl. külön váróhelyiség, külön bejárat);

  • érzelmi biztonságra: olyan környezetre, ahol nem érzik magukat megfélemlítve, fenyegetve vagy hibáztatva;

  • pszichés támogatásra, például gyermekpszichológus vagy kísérő jelenlétére;

  • megfelelő tájékoztatásra arról, hogy pontosan mi fog történni;

  • arra, hogy a  véleményüket tisztelettel meghallgassák, de ne helyezzenek rájuk indokolatlan döntési felelősséget.

#3 Érthető kommunikációra

Egy jogi nyelven megfogalmazott határozatot vagy közlést a legtöbbször egy átlagos felnőtt sem ért meg.

A gyerekek nem a jog, hanem az élmények, emberek és érzések nyelvén értenek. Egy 8 éves gyerek számára a jogi kifejezések egészen mást jelenthetnek, mint a felnőtteknek.

Ha azt hallja, hogy „megszűnt a felügyeleti jog”, könnyen azt hiheti, hogy például a biztonsági kamerák nem működnek többé. Az „ideiglenes intézkedés” úgy hangozhat neki, mint amikor anya a csokit olyan magasra teszi, hogy ne érje el. A „végrehajtási eljárás” akár egy varázslatnak is tűnhet, amit valaki végrehajt, míg a „gyámrendelés” összetéveszthető a pizza rendelésével. A „jogorvoslat” pedig akár egy ovis szerepjáték neve is lehetne.

Hogyan lehet jogi kifejezéseket gyerekek számára érthetően elmondani?

Íme, néhány példa, amelyekkel a felnőttek fokozhatják az érzelmi biztonságot, értelmet adhatnak a helyzetnek, és emberi nyelven szólhatnak a gyerekhez

„Gyermekvédelmi védelembe vétel indoka: elhanyagolás.” helyett: „A felnőttek úgy látják, hogy otthon nem kaptál meg mindent, amire szükséged van – ezért most más felnőttek is segítenek neked, hogy biztonságban legyél.”

„Bírósági végzés a lakóhely megváltoztatásáról.” helyett: „El fogsz költözni egy másik helyre, ahol más felnőttek vigyáznak rád. Elmondjuk, hová mész, kik lesznek ott, és miért történik ez.”

„A kihallgatás gyermekbarát szobában lesz.” helyett: „Most bemehetünk egy olyan szobába, ahol elmesélheted, ami történt. Nem kell mindent egyszerre elmondanod, és nem baj, ha közben megállunk. Ez nem vizsga.”

#4 Időre

ez a legritkább esetekben valósul meg, mert a rendszer és a felnőttek mindig sietnek. Az idő fogalma nagyon szubjektív egy gyereknek. Mivel az eljárások hosszú ideig tartanak, sokszor a gyerekek el is felejtik, miről szól az eljárás, és hogyan vesznek benne részt. Ugyanakkor egy családból történő kiemelés feldolgozhatatlanul gyorsan történik. A felnőttek döntései gyorsak, de a gyerekek a következményeket csak lassan tudják feldolgozni. A gyerekeknek időre van szükségük, hogy elmondják a történetüket, de mindenekelőtt bizalomra is, hiszen egy teljesen idegen, gyanakvó légkörben nagyon nehezen nyílnak meg. 

#5 Részvételre a döntéshozatalban

A gyerekeket ritkán kérdezik meg arról, hogy ők mit és hogyan szeretnének egy eljárás során, egy ügyben vagy egy tárgyaláson. 2022 szeptembere óta a válófélben lévő szülők 14 év alatti gyerekei levelet kapnak a bíróságoktól, amelyben meghallgatásra hívják őket.

A gyerekek iránti valódi odafigyelést azonban nem lehet sablonos levelekkel letudni, és a részvételük sem szűkíthető le puszta formális nyilatkozatokra. Fontos lenne minden érintett számára világossá tenni, mit jelent a gyerek valódi részvétele, és hogyan különbözik attól, amikor a felnőttek csak saját küzdelmeikbe próbálják bevonni őket.

Egészen fiatal gyerekeket is meghallgatnak büntetőeljárások során – például, ha őket ért bántalmazás, vagy ilyen esemény szemtanúi voltak. Ezért indokolt lenne, hogy a polgári eljárásokban se pusztán az életkor határozza meg, mikor figyelnek a gyerekre, hanem az adott élethelyzet jelentősége. A felnőtteknek ilyen esetekben különösen fontos lenne erőfeszítést tenniük a gyerek véleményének, élményeinek és nézőpontjának megértésére.

A leggyakoribb tévhitek, amelyek nehezítik a gyerekek bevonását

  • „Nem lehet mindig az, amit a gyerekek szeretnének.”

A gyerekek részvétele nem azt jelenti, hogy a gyerekek véleménye szerint kell dönteni. A lényeg az, hogy a véleményüket figyelembe vegyék, és a gyerekek számára is egyértelmű legyen, hogy mi a szerepük például egy meghallgatás során. A gyerekek érintettek, ha a szülők válása során dönteni kell arról, hogy kinél lakjanak, hogyan tarthatják a kapcsolatot a másik szülővel, vagy, ha az egyik szülő korlátozni akarja a másik jogait. Gyakori, hogy „meghallgatják” őket, de a véleményük nem mindig számít döntőnek. Gyermekvédelmi eljárásokban, iskolai, egészségügyi, vagy gyámsági ügyekben és büntetőeljárásokban is érintettek lehetnek gyerekek. Bár jogilag érintettek, érzelmileg gyakran túlterheltek és ritkán számít, hogy ők mit éreznek, gondolnak, akarnak.

  • „A gyerekek nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal és készségekkel.”

A gyerekek életkoruknak megfelelően ki tudják fejezni véleményüket, tetszésüket vagy nemtetszésüket. Ha koruknak megfelelő információt és segítséget adunk nekik, és lehetőségük van arra, hogy olyan módon fejezzék ki magukat, ahogy számukra kényelmes (például rajzzal, játékkal vagy más kreatív, akár nonverbális módon), akkor minden gyerek részt tud venni a számára fontos ügyekben. Gyakran inkább az okoz nehézséget, hogy felnőttként megfelelően értelmezzük, amit kifejeznek, és megtaláljuk azokat a kérdéseket, amihez érdemben hozzá tudnak tenni, vagy amit megértenek.

  • „A gyerekeknek meg kell tanulniuk felelősséget vállalni, mielőtt jogokat biztosítunk nekik.”

Az újszülött csecsemőknek is vannak jogaik, mégsem várható el tőlük, hogy felelősséget vállaljanak. Az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy felelősségvállalásra biztassuk, tanítsuk a gyerekeket az, ha tiszteletben tartjuk a jogaikat.

Ha a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy megosszák az ötleteiket, véleményüket, és azokat komolyan is veszik, azáltal megtanulják, hogy másoknak is joguk van ugyanehhez. Ráadásul a döntéshozatalban való részvétel pont azt erősíti, hogy a gyerekek a felelősségvállalást gyakorolhassák.

  • „A gyerekek megkérdezése aláássa azt, hogy tiszteljék a felnőtteket.”

Azzal, hogy meghallgatjuk a gyerekeket, megtanítjuk nekik, hogy fontos a mások tisztelete – például a szülőké, a tanároké, a szakembereké. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 29. cikke is hangsúlyozza, hogy az oktatás egyik célja megtanítani a gyerekeket a szülők tiszteletére. Azok a felnőttek, akik saját maguk sem tapasztalták meg a jogaik tiszteletben tartását, nehezebb feladat előtt állhatnak, mikor a gyerekek jogainak tiszteletben tartásáról van szó. Ez még inkább arra kell sarkalljon bennünket, hogy a gyerekeket kiskortól fogva saját és mások jogainak tiszteletben tartására ösztönözzük.

  • „Amíg a felnőttek meghallgatáshoz való joga nem érvényesül általánosan, addig a gyerekeknek sem adhatjuk meg ezt.”

Amennyiben a társadalmak arra törekszenek, hogy minél szélesebb körű részvételt biztosítsanak tagjaiknak az őket érintő kérdésekben, fontos, hogy ez a folyamat már gyerekkorban elkezdődjön. Ha a gyerekeket kiskoruktól kezdve kérdésfelvetésre, kritikus gondolkodásra, a véleményük kifejezésére buzdítjuk, azzal szélesebb társadalmi változásokat segítünk elő. A gyerekek részvétele pedig a felnőttek számára is mintaként szolgálhat.

Egy gyerekkel kapcsolatos eljárás során nem érvényesül a gyerekjogi megközelítés, ha a gyerek véleményét nem kérdezik meg vagy figyelmen kívül hagyják, ha a gyerek érdekeit alárendelik a felnőttek (szülők, intézmények) kényelmének vagy jogainak, vagy ha az eljárásokban nincs tekintettel senki arra, hogy a gyermek érzelmileg, mentálisan hogyan viseli a történteket.

A felnőttek igazságot keresnek. Bizonyítékokat, álláspontokat, döntéseket. A gyerekek nem feltétlenül igazságot akarnak, hanem biztonságot, meghallgatást és megértést.

WMN szerkesztőség

A kiemelt kép forrása: Getty Images/ajijchan