–

Alig több mint egy hete egy albertirsai férfi lemészárolta a családját. A hír bejárta a sajtót, mi pedig újra és újra meglepődünk, mintha nem lenne a rendszerbe kódolva a tragédia. Mintha nem tudnánk, hogy ezek a gyilkosságok nem váratlanok és nem előzmény nélküliek. A harminchárom éves anya és a két és fél éves kislány annak ellenére vesztette életét, hogy a rendszeres bántalmazásról tudtak a szomszédok és tudtak a rokonok – de még a helyi polgárőrség is.

A nő többször kért segítséget, mindannyiszor hiába.

És lehetne ő bármelyikünk, amíg hetente átlagosan egy nőt megöl a volt vagy jelenlegi partnere. Amíg Magyarországon ebben a pillanatban is több mint kétszázhúszezer nő kénytelen olyan kapcsolatban élni, amelyben fizikailag is bántalmazzák. Amíg nincs áldozatvédelem, amíg a rendszer tovább bántalmaz, és amíg az erőszaktevőknek nem kell tartaniuk a felelősségre vonástól.

Mutogathatunk egymásra, a családra, meg a jogalkotókra és -alkalmazókra, de amíg ti nem változtattok, addig ők is hiába – a kettő egymás nélkül nem fog működni.

Amíg elnézed a fiadnak, a barátodnak, az ismerősödnek, hogy sorra veri a nőit, amíg leribancozod a lányt, aki meghúzza a határait, amíg kiröhögöd azt, aki szóvá teszi, ha a fenekére csapnak, és amíg az asztalodhoz ülteted, aki bántott másokat.

Amíg a közöny uralkodik, és az erőszak csak akkor zavar, ha épp téged ütnek.

Amíg az első, akit egy ilyen eset után hibáztattok, épp az áldozat. Hogy miért maradt, és miért nem kért segítséget. Az az áldozat, aki már nem tud kiállni magáért – és ha véletlenül mégis, akkor kurva nagy szerencséje van.

Az elsőfokú ítéletben az eljáró törvényszék megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2017. július 1. napján, 2017. szeptember 5. napján, 2017. október 5. napján a felperest fizikailag és szóbeli módon bántalmazta, lakásába engedély nélkül bement, számítógépes levelezését megnyitotta, elolvasta, a felperest a saját lakásába bezárta és onnan ki nem engedte, megsértette a felperes testi épségéhez, egészségéhez, személyi szabadságához, magánlakáshoz, valamint magántitokhoz fűződő személyiségi jogait.

Ezt jelenti ma a szerencse. Azt, hogy ennyivel megúsztam. Hogy a kulcscsomóval másfél centire a halántékomtól ütött, és nem pont oda. Hogy épp azelőtt hagyta abba a fojtogatást, hogy elfogyott volna a levegő.

Hogy az arcom már soha nem lesz a régi, a verése megmásíthatatlan nyomot hagyott rajta – de legalább láthatom magam, amikor tükörbe nézek.

És a feltételes mód nem csak nálam van jelen.

Az alperes állítja, hogy a felperest ugyan érhette jogsértés, azonban ennek ténye még önmagában nem elég ahhoz, hogy a felperes sérelemdíj igényét megalapozza.

Mert feltételes az is, hogy minden bizonyíték ellenére ért-e engem jogsértés – vagy az éveken át tartó, gyakran egymásnak ellentmondó hazugságokból, következetes hiteltelenítésből és vádaskodásból szőtt háló elég nagyra nyúlt ahhoz, hogy elfedje, ami történt. És ha – tegyük fel – mégis hisztek nekem, a tanúknak és az orvos szakértő szavának, a tisztelt bíróság kimondja, hogy ezek mind-mind megtörténtek, még mindig nem értünk célt. Abból ugyanis, hogy az erőszak, a bűncselekmény bizonyítást nyert, még nem következik, hogy az áldozat sérült.

Pedig a látható sérüléseken túl sérül a gyerek, minden ötödik, aki olyan családban nő fel, ahol az apja veri az anyját – a bántalmazók harmada pedig a gyerekeit is veri. Sérül az is, aki átlagosan öt-tizenkét intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kér segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt valódi, hatékony támogatást kapna – vagy a bántalmazó megölné őt vagy a gyerekeit. Sérül az, aki feljelentést tenne, de elküldi a rendőrség, mondván, úgysem lesz az ügyből semmi.

És sérül az is, akinek újra és újra el kell mondania a vele történteket, akit mediációra küldenek a bántalmazójával, akit más magatartása miatt felelőssé tesztek.

Az alperes továbbra is állítja, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben a felperest nem érte olyan súlyú nemvagyoni sérelem, ami a sérelemdíj megítélését indokolná.

Bizonyítsd be, hogy fáj! Formálj szavakat arra, alkoss mondatokat mindabból, amik külön-külön is elmondhatatlanok. Meséld el, magyarázd meg, támaszd alá, amit más elképzelni sem bír. Amiről nem beszélünk, ami magánügy.

Miért is teregeted ki?

De vigyázz! Ha nem csinálod elég jól, ha nem vagy elég ügyes és óvatos, nem emlékszel mindenre – és mindenre elég pontosan –, ha nem gyűjtöttél elég bizonyítékot, ha nincs tanú, aki melléd áll, ha megtörsz, amikor a bántalmazó áldozatbőrbe bújik, a téged ért erőszak is a te hibádnak tűnik majd. 

És akkor még egyszer, utoljára dönthetsz úgy, hogy behúzod füled-farkad, egy szót se többet az erőszakról, inkább befogod a szádat. Nem adsz más perspektívát, nem írod felül a bántalmazó magáról kialakított képét. Nem mondod el senkinek, hogy valójában milyen ember, és magadban is csak néha gondolsz rá. Hagyod, hogy megmaradjon annak, akinek a környezete látja: a családapának, aki mindig előre köszön, a hősszerelmesnek, aki a széltől is óv, a férfinak, aki olyannyira elítéli a hatalmaskodást és az erőszakot, hogy még az állatok jogait is hangosan védi.

Cserébe megkönyörül rajtad, és ha talált új prédát, téged talán elenged.

Az alperes kéri a Tisztelt Ítélőtáblát, hogy az elsőfokú ítéletet elsődlegesen megváltoztatni, a felperes keresetét elutasítani, felperest első- és másodfokú perköltségben marasztalni szíveskedjék.

Megvolt a lehetőségem nekem is, megkaptam Ádámtól – és nem éltem vele. Nem engedtem, amikor a megfélemlítés minden eszközét bevetve, két kézzel próbálta befogni a számat. Amikor a rendőrök kiérkezése előtt fejszenyéllel ütötte a fejét, hogy aztán elmondhassa, megvertem. Amikor az anyja puskával fenyegetett, amikor a nyomozás évei alatt rendszeresen megjelent a környéken, a későbbi barátnőjét a lakásomhoz hozta, vagy amikor az eljárás során sokadszorra hivatkozott arra, hogy a kapcsolatunk alatt bántottuk egymást. 

„Női labdarúgók egész nemzedékét gyászoljuk” – Ezért káros a hidzsáb tiltása

WMN Ügy – 2023. július 8. – CSA

De látja-e a tisztelt bíróság, hogy ez azon ritka esetek egyike, amikor az áldozat nem tesz eleget a bántalmazó kérésének, és nem áll el a pertől? Tegyük hát semmissé, írjunk felül, szüntessünk meg mindent, ami kimondja, hogy a bántalmazó életeket tesz tönkre, miközben törvényt és jogokat sért! A keresetet elutasítani, az áldozatot pedig elmarasztalni szíveskedjék! Tanulja meg végre, hol a helye!

Az életedet, a biztonságérzetedet, a kapcsolataidat, a fizikai és mentális egészségedet építsd vissza, ahogy és amiből tudod.

És örülj, ha tudod, hiszen szerencsés vagy – legalább te még élsz!

Az alperes kéri az ítélet megváltoztatását.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ zeynep boğoçlu

Mózes Zsófi