A színész, aki mindig a rosszfiúkat üldözte – 8 éve halt meg Roger Moore

–

Elegáns volt, jóképű, humoros – és önirónikus. Roger Moore-ért rengetegen rajongtak, és ehhez nemcsak sármos külseje, de valószínűleg az általa játszott karakterek szerethetősége is hozzájárult. Bár a James Bond-szerep kapcsán érte őt kritika is – például voltak, akik nem tartották elég erősnek, férfiasnak Sean Connery után –, a mozikban bebizonyította, mennyire nincs igazuk a kétkedőknek.

A világhír és a nagy szerepek mellett mégsem színészi karrierje bírt a legnagyobb jelentőséggel számára: 2003 júniusában II. Erzsébet lovaggá ütötte, elsősorban az UNICEF-ben végzett jótékonysági tevékenysége miatt. 

„Talán a James Bond-alakításomról vagyok a legismertebb, de a legszenvedélyesebb szerepem az UNICEF jószolgálati nagyköveteként való munka” – mondta Sir Roger Moore.

A diszkrét humor volt a védjegye

Bár a nevéhez köthető két legismertebb sorozat Az Angyal és a Minden lében két kanál a ’60-as, valamint a 70-es évek termékei voltak, még jóval később is megszólalt a tévékben a jól ismert, sejtelmes főcímzene. Az Angyal kezdő képsoraira máig emlékszem (bár nagyon nehezen tudtam felidézni a sorozat címét), a Tony Curtis-szel alkotott párosukra pedig szintén sokan gondolhatnak vissza nosztalgiával még a ’90-es évek szülöttjei közül is – pedig ekkor Moore már 60-70 között járt. Bizony, a kereskedelmi tévék csaknem 30 év után is előszeretettel nyúltak a Minden lében két kanál civakodó párosáért a nézettség reményében.

A nézők szerették a vásznon látott kettőst idealizálni és valódi barátságot képzelni kettejük közé. Roger Moore bevallása szerint sokat nevettek Tony Curtis-szel, de újra és újra felröppent a hír, hogy nem voltak híján a nézeteltéréseknek sem. Ennek ellenére a színész mindig őszintén, de elegáns humorral nyilatkozott szereplőtársáról: „Valójában jól kijöttünk, leszámítva azt a tényt, hogy a forgatásnak 12 hónap alatt kellett volna befejeződnie, de mi másfél hónappal kitoltuk a határidőt. Nem azért, mert Tony nem tudta a szövegét – egyszerűen csak nem mondta el” – fejtette ki harsány nevetés közepette Moore egy 2015-ös interjúban.

A másik kolléga, aki kapcsán többször csámcsogott a sajtó a vitákról, Jean-Claude Van Damme volt. Az 1996-os A kalandor című film forgatása alatt állítólag nagy feszültséget éreztek közöttük, bár nemcsak Moore, hanem más stábtagok is nehezményezték Van Damme stílusát. Utóbbi rendezőként is jegyezte a filmet. Moore ezt sem ragozta túl: amikor Graham Norton a már említett show-ban a Van Damme-mal köztük lévő magasságkülönbségről kérdezte (talán remélve, hogy mást is kipuhatol), Moore humorosan felelt: „Valóban nagyon alacsony, de sokat ugrál” – zárta le a témát.

És akkor jött James Bond

Roger Moore 45 évesen kapta meg James Bond szerepét, ezzel pedig ő lett a legidősebb színész, aki a 007-es ügynök karakterébe bújt. Nem volt könnyű dolga: Sean Connery után vette át a szerepet, aki nagy népszerűségnek örvendett, és aki egyébként három évvel fiatalabb volt nála. „Állítólag már az elején is a jelöltek között voltam, sőt, azt mondták, Ian Fleming is engem akart a szerepre. Ezt kissé furcsának tartom, mert Ian Fleming addigra már halott volt, mire én játszottam Bondot” – mondta szokásos humorával az őt faggató riporternek évtizedekkel később. Majd így folytatta: „Elkezdtem gondolkodni Bond szerepén, de nem vettem komolyan… Aztán minden nagyon gyorsan történt. Egy nap megszólalt a telefon a denhami házamban. Pár éve költöztünk oda, és a korábbi tulajdonos számát örököltük meg. A telefonszámunk Denham 2007 volt – így amikor felvettem, azt mondtam: »007«. Harry és Cubby (Harry Saltzman és Albert R. Broccoli a James Bond-filmek producerei – a szerző) is a vonalban voltak, és azt mondták: »Na ez eldőlt – téged akarunk James Bondnak«” .

Roger Moore ugyanebben az interjúban arról is beszélt: nemcsak a film készítői, de ő maga is erősen törekedett rá, hogy alakítása eltérjen a Conneryétől. Tudta, hogy elődje csodás munkát végzett, de nem hitt az utánzásban. A legfőbb célja az volt, hogy kikacsintson a nézőre, aki vele együtt érti „az egész csupán egy játék.” 

A színész hét filmben játszotta a 007-es ügynököt, a kedvenceként pedig A kém, aki szeretett engem című részt nevezte meg, amely sorban a tizedik James Bond-film volt, Moore számára pedig a harmadik mozit jelentette a világhírű karakter bőrében.

Utolsó 15 évében megélte a teljes harmóniát

Roger Moore magánélete eseménydús volt. Rajongtak érte a nők, négyszer nősült, harmadik feleségétől pedig három gyereke született. Tőle azután vált el, hogy prosztatarákkal diagnosztizálták, és a felépülés idején átértékelte az életét: rájött, hogy nem boldog. A gyógyulásban felesége egyik barátnője lett a sorstársa, aki épp mellrákkal küzdött. Bár egymásra találásuk sok nehézséget hozott magával, Moore élete utolsó 15 évét negyedik felesége, Kristina Tholstrup mellett töltötte harmóniában és boldogságban.

„Négyszer voltam házas, és rengeteg fájdalmat, háborgást okoztam magam körül. Egy önző barom vagyok, de nagyon-nagyon boldog, hogy Kristina és én egymásra találtunk” – nyilatkozta 2012-ben a The Guardiannek.

Roger Moore még 80 felett is dolgozott: egy, az életéről szóló esttel járta a színházakat, és nemcsak mesélt, de az előadások végén a nézői kérdésekre is válaszolt. A róla szóló anekdoták egyébként egy olyan színészről mesélnek, aki nyitottsággal és kedvességgel fogadta a fiatalokat. Elismerősen nyilatkozott Daniel Craig James Bond-járól, de Az Angyal új feldolgozásában szereplő Adam Raynerről is. Sam Heughan pedig nemrégiben arról mesélt, hogy amikor egy karácsonyi romantikus filmben forgatott Moore-ral, a színész látta, fiatal partnernőjének még szüksége lenne rá, hogy néhányszor újravegyék a jelenetet. A stáb azonban siettette őket.

Moore végül szándékosan beleköhögött a felvételekbe, hogy időt adjon a kollégának: miatta ugyanis szó nélkül újraindították a kamerákat.

Élete végén sem tagadta, hogy izgalommal lép színpadra vagy forgat: „Mindenkinek kell egy kis idegesség, ami végigszalad a véráramon. Ez segít koncentrálni. Mielőtt színpadra lépsz, vegyél egy mély levegőt, lépj előre, fújd ki – és a szavak jönni fognak” – tanácsolta élete egyik utolsó interjújában. Halálával nemcsak a klasszikus elegancia ikonikus képviselőjét vesztette el a filmes világ, de a humor és az önirónia egyik mesterét is. Milyen szerencse, hogy a vásznon mai napig újra találkozhatunk vele!

Széles-Horváth Anna