Ki lesz a következő pápa? – A legkiszámíthatatlanabb konklávé kezdődik

–

Pápát választ a katolikus egyház – Szent Péter halála óta immár a 308-adikat

Hogy ki lesz az 1,4 milliárd katolikus hívő új vezetője, azt a 133, pápaválasztásra összehívott bíboros dönti majd el (ketten egészségügyi okok miatt nem lesznek jelen). A pápaválasztó konklávé a vatikáni Sixtus-kápolnában, a külvilágtól elzárva hozza majd meg döntését. A bíborosoknak teljes titoktartást kell fogadniuk, és távol kell tartaniuk magukat mindenféle külső befolyástól. „Nem küldhetnek vagy fogadhatnak semmiféle üzenetet, nem nézhetnek meg semmiféle újságot vagy folyóiratot, nem követhetnek rádió- vagy televíziós adásokat” – olvasható a Vatikáni Hírek honlapján.

Naponta négy szavazási fordulót tartanak majd, egészen addig, amíg egy jelölt meg nem szerzi a szavazatok kétharmadát. Ha ez megtörténik, a szavazólapokat a teremben lévő kályhába dobják és elégetik – ez lesz az a híres fehér füst, amely a kint várakozóknak azt jelzi: megvan az új pápa, kinyithatják a terem ajtaját.

A bíborosi kollégium összesen 252 tagot számlál, de közülük csak 135-en jogosultak a választásra. Az új szabályok értelmében ugyanis azok, akik betöltötték a nyolcvanadik életévüket, már nem szavazhatnak.

És ez nem az egyetlen változás a korábbi évekhez képest. Ferenc pápa ugyanis a 135 választásra jogosult bíboros közül 108-at saját maga nevezett ki az elmúlt években, amivel kettős célja volt: egyrészt fiatalítani szerette volna a bíborosi testületet, egy olyan, haladó szellemiségű kollégium létrehozásával, amelyre később nyugodt szívvel bízhatja rá az egyház vezetését; másrészt fontosnak tartotta, hogy a kardinálisok földrajzi eloszlása jobban tükrözze a globális katolikus egyház összetételét.

Jelenleg hetven országnak van bíborosa: ez a szám Ferenc megválasztásakor még csupán 48 volt. A választó bíborosok közül 53-an képviselik Európát, ami az elektorok körülbelül 40 százaléka – miközben az európai katolikusok az 1,4 milliárdnyi hívőnek csupán mintegy 20 százalékát teszik ki. Ferenc pápa éppen ezért nagy gondot fordított arra, hogy pápasága idején javítsa ezeket az arányokat, és olyan, eddig „hangtalan” országokba is nevezzen ki bíborosokat, mint például Haiti, Laosz vagy Ruanda. Az ázsiai bíborosok számát 23-ra, az afrikaiakét pedig 18-ra növelte. Őket követi Dél-Amerika 17, majd Észak-Amerika a maga 16 bíborosával. 

Még soha nem volt ennyire megjósolhatatlan, ki lesz az új pápa

„Ez lesz a történelem legkevésbé európai konklávéja” – fogalmazott Gregg Gassman, a Popeular History podcast házigazdája az NPR-nek.

A fenti körülmények miatt szinte lehetetlen megjósolni, ki lesz a katolikus egyház új vezetője. A választásra jogosult bíborosok jelentős része ugyanis most először találkozik egymással, ami azt jelenti, hogy a háttérben még nem alakulhattak ki olyan érdekszövetségek, amelyek abszolút többséget biztosítanának egyik vagy másik jelölt számára.

„Nem ismerik egymást. Nagyon ritkán találkoznak, szinte csak ünnepekkor, ami nem tart sokáig” – mondta Kurt Martens kánonjogász, aki szerint ez a körülmény a szokásosnál is jobban megoszthatja majd a konklávét.

„A konklávék kimenetelét lehetetlen előre megjósolni” – véli Ulrich L. Lehner, a University of Notre Dame teológia professzora is. „Az egyház előtt álló kihívások nagyon komolyak, és a bíborosok tudják, hogy olyan valakit kell választaniuk, aki kiváló diplomata, teológiailag támadhatatlan, és több nyelven is folyékonyan beszél” – nyilatkozta a professzor.

És bár Ferenc pápa alatt a korábban konzervatív többségű kollégium sokkal liberálisabbá vált, ez még nem jelenti azt, hogy utódja is hasonló szellemiségű lesz majd.

Az olaszok kedvelt közmondása, miszerint „pápaként lép be, de bíborosként megy ki” is azt mutatja, hogy ritkán kerül ki győztesként az előzetesen legesélyesebbnek tartott jelölt. Az utóbbi hat pápaválasztás során mindössze egyszer, XVI. Benedek esetében történt meg, hogy valóban az esélyesnek tartott bíboros kapta meg a többség támogatását. Sokkal valószínűbb tehát, hogy végül egy kompromisszumos jelölt foglalja el a pápai trónt.

„Ez alkalommal sokkal nehezebb lesz egyezségre jutni, mivel egy nagyon komplikált nemzetközi helyzetben kell dönteni, ami a különböző helyről érkező bíborosokat és azok híveit nem egyformán érinti” – mondta Massimo Faggioli egyháztudós, a Villanova Egyetem professzora.

„Amit a konklávé és a következő pápa semmiképp sem tehet meg, az az, hogy figyelmen kívül hagyja a változóban lévő globális katolicizmust, amely egyre kevésbé európai, egyre kevésbé fehér és egyre kevésbé észak-amerikai.”

Politikai nézetektől függetlenül a bíborosoknak végül olyan személyt kell találniuk, aki legalább olyan jól megállja a helyét a világpolitika színpadán, mint Ferenc tette. „Olyasvalakit akarnak, aki ugyanolyan képességekkel rendelkezik, mint az elhunyt pápa, és aki biztosítani tudja, hogy a világ vezetői figyelembe vegyék a katolikus egyház szavát” – nyilatkozta John Allen, a Crux nevű katolikus lap szerkesztője.

Lehet-e pápa Erdő Péterből?

A vatikáni megfigyelők és a bukmékerek – akiknél már fogadásokat is lehet kötni a következő pápa személyére – természetesen több jelöltet is esélyesnek tartanak. Egyikük az egyetlen magyar bíboros, Erdő Péter, akinek elemzők szerint valóban komoly esélye van arra, hogy ő legyen a katolikus egyház következő vezetője.

A 72 éves, mérsékelten konzervatív kánonjogászt még Szent II. János Pál pápa nevezte ki bíborossá 2003-ban. Erdő a bíborosok konzervatív szárnyának egyik meghatározó alakja, ugyanakkor – az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának korábbi elnökeként – jó kapcsolatot ápol mind a konzervatív, mind a liberális kardinálisokkal. Ez az egyensúly egyesítő erővé teheti őt az egyházon belül.

Erdő elsősorban arról ismert, hogy egyetértett Ferenc pápának az ortodox keresztények felé tett közeledésével. Ugyanakkor a házasság felbonthatatlanságába vetett hitéből fakadóan határozottan ellenzi, hogy az elvált, illetve újraházasodott katolikusok szentáldozáshoz járulhassanak.

A Magyarország számára kulcsfontosságú migrációval kapcsolatban kiegyensúlyozott álláspontot képvisel: elismeri a migrációhoz való jogot, ugyanakkor hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a folyamat hivatalos és rendezett keretek között történjen. 

Megválasztásának ugyanakkor gátja lehet, hogy március végén két nemzetközi áldozatvédő szervezet is beadvánnyal fordult a Vatikánhoz, melyben azt kérik, hogy olyan személyek ne lehessenek pápajelöltek, akik korábban érintettek lehettek a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélések eltussolásában.

A beadvány hat bíborosról, köztük Erdőről állítja, hogy korábban lehetővé tett vagy eltitkolt katolikus papok által elkövetett szexuális zaklatásokat – mint ahogy történt ez Pető Attila esetében, aki kiskorúként eredménytelenül jelezte Erdő egyházmegyéjében, hogy egy pap zaklatta őt.

Petőnek még akkor sem hittek, mikor a rendőrség már megalapozott gyanú miatt nyomozott az ügyben, így a molesztálást elkövető pap emiatt még évekig garázdálkodhatott a katolikus egyházban. 

A beadvány keményen fogalmaz a magyar bíborosról: szerintük Erdő magatartása egyházi hatalommal és hivatallal való visszaélésnek minősül.

Konzervatív afrikai vagy liberális ázsiai?

Ferenc pápa pontifikátusa alatt Afrika soha nem látott mértékben növelte befolyását a katolikus egyházban. Nem véletlen tehát, hogy három potenciálisan esélyes bíboros is innen származik. Egyikük a Kongói Demokratikus Köztársaságban szolgáló Fridolin Ambongo, az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziumának elnöke, aki azzal hívta fel magára a világ figyelmét, hogy elutasította a Vatikán 2023-as nyilatkozatát, amely az azonos nemű párok kapcsolatának megáldásáról rendelkező irányelveket tartalmazta. A 65 éves bíboros konzervatív egyházfi: támogatja a papi cölibátust és az egyház erkölcsi tanításait, miközben a társadalmi igazságosság előmozdítójaként, a szegények és elnyomottak bajnokaként, valamint a kongói kormány nyílt bírálójaként is ismert.

Nála is esélyesebbnek látják azonban ghánai bíborostársát, Peter Turkson-t. A 76 éves ghánai prelátus az elmúlt hónapokban az egyik legesélyesebb jelöltté lépett elő. Már 2013-ban is megmérkőzött a pápai címért, de akkor alulmaradt Ferenccel szemben. A katolicizmus egyre erősebb afrikai térnyerése miatt azonban úgy tűnik, ez az ő éve lehet: mivel egyre inkább a fejlődő országokba helyeződik át az egyházon belüli súlypont, jó esélye van rá, hogy most ő legyen a végső befutó. A baloldali nézeteket valló Turkson, aki a társadalmi igazságosság egyik legfőbb szószólója, régóta kritizálja a neoliberális kapitalizmust. Ennek ellenére teológiai kérdésekben konzervatív álláspontot képvisel, és egyike volt azoknak, akik az Afrikában pusztító AIDS-járvány ellenére is ellenálltak az óvszerhasználat népszerűsítésének, valamint a homoszexualitásról is határozott véleményt alkot (erkölcsileg elítéli a homoszexuális cselekedeteket, de kiáll az LMBTQ+ személyek méltóságának és jogainak védelme mellett – a szerk.)

A harmadik afrikai jelölt a guineai Robert Sarah, aki egyszer úgy nyilatkozott: ő Ferenc „árnyékpápája”. A 79 éves bíboros konzervatív: éveken át az előző pápa, XVI. Benedek szövetségese és a Pápai Tanács elnöke volt. 2001 óta tölt be vezető szerepet a Vatikánban, így rengeteg tapasztalata van annak működéséről. Meggyőződéses LMBTQ+ és genderellenes, épp ezért ellenezte a homoszexualitás elfogadtatására tett kísérleteket is az afrikai országokban. Erőssége viszont, hogy megérti és tiszteli az iszlámot, mivel országában jelentős muszlim lakosság él. „Az iszlám az én országomban testvéri, békés vallás” – nyilatkozta többször is, miközben elítélte az Irak ellen indított nyugati offenzívát.

Ha a három jelölt bármelyikét megválasztják, az ötödik század óta először ismét afrikai pápája lesz a katolikusoknak – de ugyanilyen váratlan fordulat lenne az is, ha a történelem során először ázsiai pápa lenne Isten földi helytartója.

Márpedig Luis Antonio Tagle fülöp-szigeteki bíboros jelen állás szerint az egyik legesélyesebb kihívó. A 67 éves egyházatyát sokan csak „az ázsiai Ferencként” emlegetik misszionáriusi lelkülete, a szegényekkel szembeni viselkedése, illetve az elváltak és az LMBTQ+ emberekkel tanúsított törődése miatt. Ő a legliberálisabb a pápajelöltek között: igazi baloldali, aki többször is kritizálta az egyházat az egyedülálló anyákkal vagy az elváltakkal szembeni bánásmódja miatt.

Manila korábbi püspöke hét éven át tanult az Egyesült Államokban, és folyékonyan beszél angolul. Ha megválasztják, az annak a jele lesz, hogy a katolikus egyház folytatja Ferenc megkezdett munkáját. Megválasztását azonban két dolog is akadályozhatja: bár a nemzetközi médiában sokat szerepel, a bíborosok között nem igazán van támogatottsága; illetve – akárcsak Erdő Péter ellen – ellene is beadvánnyal éltek, és kérték a pápai tisztségtől való eltiltását.

Európai jelöltből sincs hiány

Bár a jelöltek aránya földrajzilag sokkal kiegyensúlyozottabb, mint korábban, az európai bíborosok még mindig felülreprezentáltak közöttük. Ilyen például a 68 éves máltai Mario Grech, aki Ferenc pápa egyik kedvenc bíborosa volt. A kánonjogász Grech a püspöki konferencia főtitkára, és rendkívül haladó nézeteket vall az LMBTQ+ emberekkel és az egyház vezetésével kapcsolatban is. Valószínűleg ő az egyik leghaladóbb gondolkodású jelölt, aki felülvizsgálná a korábban megdönthetetlennek hitt egyházi doktrínákat.

A legnagyobb európai esélyesnek mégsem őt, hanem a Vatikán második embereként emlegetett Pietro Parolint tartják.

A 70 éves karrierdiplomata, aki Ferenc után a pápai állam második leghatalmasabb embere volt, se nem konzervatív, se nem haladó: jó értelemben vett mérsékelt, aki megválasztása esetén talán felszámolhatná az egyházon belül kialakult lövészárkokat. Emellett globális, az egész katolikus egyházra vonatkozó elképzelései vannak. „Parolin szinte biztos befutó, mert mindenki ismeri őt. Mindig mindenkivel kedves, és soha nem volt konfliktusa senkivel. Több mint tíz éve dolgozik a Vatikánban, és hiba nélkül tudja, mi hogyan működik” – mondta róla egy névtelenséget kérő vatikáni forrás.

A két fő rivális mellett az esélytelenek nyugalmával indul neki a választásnak Pierbattista Pizzaballa, Jeruzsálem pátriárkája. A csupán hatvanéves Pizzaballa jóval fiatalabb a többieknél, és bár jelenleg nem tűnik úgy, hogy sok esélye van, könnyen lehet, hogy végül ő lesz a titkos befutó.

A Szentföldi katolikusok vezetőjeként az elsők között ítélte el a Hamász tavaly októberi támadását, és ajánlotta fel magát túszként, ha a palesztin terrorszervezet cserébe visszaküldi a fogságban tartott izraeli gyerekeket.

Járt a Gázai övezetben, és bár az izraeli–palesztin konfliktusban nem foglalt állást, mégis erős geopolitikai üzenet lenne az egyház részéről, ha őt választanák meg pápának. A társadalmi igazságosság neki is szívügye, de a migránsok, a vallások közti közeledés és a nép szolgálata ugyanilyen fontos számára.

Amellett, hogy hősies karakter, a Biblia egyik legelhivatottabb kutatója is. Ferenc pápa is nagyra tartotta, és szinte minden nap beszéltek egymással – így bizonyosan lesznek olyanok, akik rá adják majd a szavazatukat. Ha most nem is sikerül győznie, fiatal korára való tekintettel még bőven elképzelhető, hogy lesz esélye újra próbálkozni.

Nagyon hasonló karakter a szintén esélyesnek tartott Matteo Zuppi, Bologna érseke

A „szegények papja” 69 éves, és az olasz püspöki konferencia elnöke, de elsősorban mégsem erről ismert, hanem misszionáriusi munkájáról. Célja, hogy olyan modern egyházat hozzon létre, amely meghallgatja a híveket. Elfogadó az azonos nemű párokkal és a más vallásúakkal szemben is.

Mielőtt 2019-ben bíborossá avatták volna, megosztotta az LMBTQ+ közösséggel kapcsolatos pozitív véleményét: egy 2018-as esszéjében azt írta, hogy „a párbeszéd, valamint a kölcsönös megismerés és megértés ösztönzése szempontjából hasznos lenne”, ha új lelkipásztori megközelítést alkalmaznának „LMBTQ testvéreinkkel” szemben.

A diplomáciában is jártas: Ferenc pápa őt választotta oroszországi és ukrajnai, valamint ciszjordániai és pekingi követének is. Békemisszióban járt Ukrajnában, ahol találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, később pedig az Egyesült Államokba utazott, hogy Joe Biden akkori elnökkel is beszéljen Ukrajna ügyében.

Amerikai alt-right pápa?

És ha már Egyesült Államok: természetesen nem feledkezhetünk meg Raymond Leo Burke amerikai bíborosról sem. A Wisconsinban született, szélsőségesen konzervatív, Trump-támogató egyházatyát még XVI. Benedek pápa nevezte ki.

Kritikusai szerint túlságosan is szókimondó: többször is nyilvánosan összecsapott Ferenc pápával annak liberális nézetei miatt, főképp az elvált és újraházasodott párok áldoztatásának kérdésében. Elítélte a katolikus egyház megengedő magatartását a mesterséges fogamzásgátlással, a polgári házassággal és a melegekkel szemben, és azt is kijelentette, hogy azok a katolikus politikusok – például a korábbi amerikai elnök, Joe Biden –, akik támogatják az abortusz legalizálását, nem részesülhetnek szentáldozásban.

Vannak olyan hangok, amelyek szerint az Egyesült Államokból elindult alt-right mozgalom (szélsőjobboldali politikai irányzat, amely elsősorban az Egyesült Államokban vált ismertté a 2010-es években, különösen Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampánya idején – a szerk.) minden követ meg fog mozgatni azért, hogy az új pápa – ha nem is feltétlenül észak-amerikai – de igazi konzervatív legyen. Többen úgy vélik, erre utal J. D. Vance amerikai alelnök vatikáni látogatása is, amelyre Ferenc pápa halála előtt csupán egy nappal került sor. A jól értesültek szerint Vance nem véletlenül, hanem már egy esetleges pápaválasztásra készülve érkezett lobbizni a Vatikánba. Ha valóban az volt a célja, hogy befolyást szerezzen a bíborosok között az új pápa személyét illetően, akkor a lehető legjobbkor érkezett. Az Egyesült Államok ugyanis a maga tíz bíborosával – még ha mindegyik Burke-re szavazna is, ami eléggé kétséges, hiszen van köztük olyan, aki sem vele, sem a Trump-kabinettel nem szimpatizál – önmagában kevés egy ilyen mesterterv kivitelezéséhez.

Mráv Noémi