Volt gyérítés, a szúnyogok, köszönik, jól vannak

–

„Nem hiszem el, annyi szúnyog van, hogy nem tudok kimenni a kertbe. Mikor lesz már gyérítés? Biztosan van valamilyen irtószer, ami csak a szúnyogokra hat!” – kelt ki magából nemrég egy ismerősöm a Facebookon. Felháborodása érthető volt. Az ember a nagy nyári melegben szívesen hűsölne az árnyas kertben, de vannak olyan városi kerületek és települések, ahol ez szinte lehetetlenné vált a szúnyoginvázió miatt.

A gyérítéseket követően valamelyest javult a helyzet. De a szúnyogmentességet a lakosok nem sokáig élvezhették. Hamarosan ismét tömegével jelentek meg a vérszívók. Nem meglepő, ugyanis

a hagyományos kémiai irtás elsősorban a kifejlett, repülő egyedeket célozza, és ha azok eltűnnek is, a lárvák fejlődése akadálytalanul folytatódik, így hamarosan érkezik az utánpótlás.

Három szúnyog pusztult el összesen 

Júliusban, egy légi, kémiai szúnyoggyérítés alkalmával, Debrecen különböző pontjain szakemberek végeztek el egy főleg rovarokat érintő vizsgálatot, és erről videót is készítettek. A mindössze néhány perces felvétel megnézése csak erős idegzetűeknek ajánlott, de valójában mindenkinek látnia kellene, aki tisztában akar lenni azzal, mi is történik egy „gyérítés” alkalmával.  

A gyérítés során deltamethrint tartalmazó kémiai irtószert alkalmaztak, levegőből leszórva. A debreceni botanikus kertben és a város további három pontján gyűjtötték össze az irtás hatására elhullott rovarokat.

Ezek között csupán három darab csípőszúnyogot találtak, az „áldozatok” kilencvenkilenc százaléka egyéb fajok közül került ki. Voltak köztük fürkészdarazsak, pókok, fátyolkák, kabócafélék, poloskák, cincérek, hangyák, ormányosbogarak, katicák és egyéb rovarok.

A begyűjtött állatok az idegméreg következtében hosszan rángatóztak, koordinálatlanul mozogtak. Egy részük csak több napnyi szenvedést követően pusztult el. És a szakértők szerint ez csupán az azonnal látható pusztítás. Hogy összesen hány rovar károsodik, majd pusztul el a későbbiekben egy ilyen permetezés hatására, rejtve marad előttünk.

Egyértelmű, hogy a kémiai szerrel permetezés – pláne levegőből – nem éppen hatékony, és nem csak a szúnyogokat irtja. A szer ráadásul könnyen elsodródik a levegőben, károsítva más területek élővilágát is. Nem véletlen, hogy az Európai Unió és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kizárólag egészségügyi vészhelyzet esetén, célzottan, adott területre korlátozva ajánlja a használatát. Az EU-ban erre a célra már csak egyetlen szer, a deltamethrin engedélyezett, és 2020-tól ennek a szernek is tiltott a légi, vagyis repülőről történő szórása. Hazánkban ennek ellenére még mindig megtörténik, hogy a földi szórás mellett légi szórást is alkalmaznak.

Akkor tehát semmi értelme a szúnyogirtásnak?

Nincs ennél jobb, hatékonyabb módszer? És egyáltalán, tényleg szükséges ez, például járványügyi szempontból, vagy csak a kényelmünket szolgálja, miközben hatalmas ökológiai pusztítással jár?

Tény, hogy az elmúlt években, évtizedekben a klímaváltozás és a változó életmódunk hatására (például: egyre többet utazunk, egyre több áru érkezik távoli országokból, és így mind több idegen fajt hurcolunk be messzi vidékekről), folyamatos problémát jelent az inváziós, nem őshonos fajok, így például új csípőszúnyogfajok megjelenése is. De mennyiben veszélyesek ezek az emberre? Jelenthetnek valódi járványveszélyt?

Ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseimre az egyébként nagyon érdekes szunyogmonitor.hu oldalt is üzemeltető Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa, dr. Soltész Zoltán biológus válaszolt.

Csodaszer nem létezik

Mint megtudtam, az idei, vagyis a 2024-es év szúnyoghelyzet szempontjából átlagosnak mondható, igaz, a tavaszi, nyár eleji esőzések miatt egy kicsit megemelkedett a csípőszúnyogok egyedszáma, de a nyár közepétől jelentkező aszály hatására jelentősen csökkent is. 

Ismerőseim arra panaszkodtak, hogy mintha már nem is lennének hagyományos szúnyogok, mintha csak ázsiai tigrisszúnyoggal találkoznának. A szakértő szerint bár valóban megjelentek hazánkban is az invazív fajok, a teljes országra vonatkoztatva még mindig jóval több az őshonos fajok egyedszáma. Azonban tényleg akadnak olyan területek, ahol ez az arány bizonyos időszakokban megfordulhat.

„Az idei terepi gyűjtéseink alkalmával eddig több mint 37 ezer csípőszúnyogot gyűjtöttünk be, és ennek csupán kevesebb mint a tíz százaléka volt inváziós faj” – tájékoztat a szakértő.

Bár jó volna, de jelenleg nincs olyan kémiai csodaszer, ami kizárólag a csípőszúnyogokat pusztítja el. Tehát ha azt halljuk, hogy – akár földi, akár légi – gyérítés lesz, tudjunk róla, hogy az fog történni, ami a már említett videón látható, a szúnyogokon kívül sok más rovar is az irtás áldozatává fog válni.

Hazánkban a csípőszúnyog-gyérítést a Katasztrófavédelem koordinálja, az engedélyeket pedig a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adja ki. A központi szervezett gyérítés nagyrészt kémiai módszerekkel, földi kijuttatással történik, a hatóanyag a deltamethrin. A tisztifőorvos elrendelhet a járványügyi helyzetre hivatkozva légi módon történő kijuttatást is.

Az irtás történhet nem központilag szervezett módon is, mely során az önkormányzat felkér a gyérítésre egy olyan vállalkozót, aki rendelkezik a szükséges engedélyekkel. Az ilyen módon történő gyérítésről viszont összesített adat nem ismert.

„A leggyakrabban használt kémiai irtószereknek az a legnagyobb problémája, hogy környezetkárosítók: hasznos rovarokra (például beporzók) negatív hatással vannak, bejutnak a táplálékhálózatba, a gerincesekbe. Nemcsak a biocidnak, de a vivőanyagoknak is lehet negatív hatása. Emberre gyakorolt egészségi ártalom csak nagyobb mennyiségű biocid szervezetbe jutása esetében igazolt, de a környezetkárosítás az emberre is visszahat: hisz mi lesz velünk, ha nem lesz beporzó rovar?” – teszi fel a kézenfekvő kérdést a szakember.

Lenne azonban más megoldás is. Létezik ugyanis biológiai gyérítés. A biológiai gyérítés során egy a természetben is előforduló baktériumot alkalmaznak. A baktérium által termelt fehérje a szúnyoglárvák tápcsatornájában, adott pH-tartományban válik toxikussá, vagyis célzottan ezeket a vízben fejlődő lárvákat pusztítja el.   

„Azaz a probléma (csípés és kórokozók), ha a biológiai gyérítés jól működik, meg sem jelenik. Valamint a kémiai szerekhez viszonyítva a biológiai módszer szelektívnek mondható – igaz, vannak tanulmányok arról, hogy néhány más vízi szervezet lárvájára is hat. Egy kicsit több szakértelmet és odafigyelést igényel a biológiai gyérítés, és egy kicsit drágább is, mint a kémiai, de ha figyelembe vesszük az elérhető hatékonyságot és a környezeti károk elkerülését, ez egy sokkal jobban megtérülő befektetés lehet” – véli a szakember.

Kaphatók ezen kívül tabletták, amelyeket esővízgyűjtő-hordóba lehet tenni, ezek pedig elpusztítják a lárvákat. Érdemes elolvasni a tájékoztatót a vásárlás előtt, mert létezik olyan szer, ami egy kitinszintézisgátló-vegyületet tartalmaz, és ezért csak korlátozottan szabad használni öntözéshez a vizet, és létezik BTi (Bacillus thuringiensis israelensis toxinja) tartalmú, ami jóval környezetbarátabb megoldás. 

Tényleg járványokat okozhatnak?

Ahogy arról már esett szó, bár csak kisebb arányban, de valóban jelen vannak már a hazai állományban az invazív csípőszúnyogfajok is. Ilyenek például az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog. Ha jobban utánaolvasunk ezeknek a fajoknak, például a már említett szunyogmonitor.hu oldalon, láthatjuk, hogy valóban jelenthetnek egészségi kockázatot. Ebből a szempontból pedig fontos védekezni ellenük. Más kérdés, hogy ezt a megfelelő módon tesszük-e.

Dr. Soltész Zoltán szerint az inváziós csípőszúnyogfajokra figyelni kell. Az Ökológiai Kutatóközpontban az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium program keretén belül azt is vizsgálják, hogy az újonnan megjelenő fajok ténylegesen milyen vírusok terjesztésében vesznek részt a hazai környezetben, és ezek a mintázatok hogyan változnak a jövőben. Megnyugtató, hogy több ezer befogott példány szűréséből kiderült: nem voltak fertőzöttek sem a nyugat-nílusi láz, sem a chikungunya-, vagy a dengue-láz, illetve a Zika vírusával.

Az egyedüli kórokozó, amelyet az ázsiai tigrisszúnyog begyűjtött mintáiban a kutatók találtak, a kutyák szív-, valamint szem- és bőrférgességét okozó féreg (Dirofilaria) volt, de ezt a betegséget őshonos szúnyogjaink is terjeszthetik.

„Sajnos jelenleg a gyérítés elsősorban kényelmi szempontok alapján történik” – vélekedik a szakember. „A csípőszúnyogok által terjesztett kórokozók közül a nyugat-nílusi vírus okozza hazánkban a legtöbb humán megbetegedést. Jelenleg ez a kórokozó az, ami észszerűvé teheti a járványügyi szempontból végzett csípőszúnyog-gyérítést, de az esetszámok nem feltétlenül indokolják a kémiai gyérítést, aminek az ökológiai hatása súlyos. Azonban a későbbiekben az inváziós fajok jelenléte miatt elképzelhető más kórokozók megjelenése hazánkban, ezt monitorozni kell (az Ökológiai Kutatóközpontban monitorozzuk is), és fel kell készülni egy ilyen helyzetre.

Meg kell említeni a dengue-vírust vagy a chikungunya-vírust, ezek már több európai országban is előidéztek lokálisan terjedő (nem utazáshoz kötődő) járványt. Mindenképp kell lennie egy olyan lehetőségnek, hogy ha járványügyi szempontból indokolt, lehessen alkalmazni hatékony, gyors kémiai védekezést.”

Mi is tehetünk ellene

Vannak külföldi országok, amelyekben működik a biológiai gyérítés, azonban ennek a módszernek is lehetnek buktatói. Éppen ezért a szakember szerint integrált megközelítéssel volna érdemes elindulni, amiben a járványügyi helyzethez és az élőhelyi sajátosságokhoz, valamint egyéb kényszerekhez igazodva törekszünk a biológiai módszer minél nagyobb arányú alkalmazására, és ebben szükség esetén helyet kell biztosítani a kémiai gyérítésnek is.

De – és ez szintén nagyon fontos –, elengedhetetlen a lakosság aktív bevonása is a minél jobb eredmény elérése érdekében.

Hiába a biológiai gyérítés, ha a lakosság nem aktív, és a magánterületeken megmaradnak a „szúnyoglárva-tenyésztőhelyek”, például fóliával letakart tárgyon felgyűlt víz, esővízgyűjtő-hordó, eldugult eresz stb.

Ha ezeket a felesleges vízgyűjtőhelyeket megszüntetjük, a csapadékvízgyűjtő-hordó tetejét szúnyoghálóval letakarjuk, és a madáritatók vizét rendszeresen cseréljük, akkor visszaszoríthatjuk a szúnyogok szaporodását a környéken.

Vagyis sokat tehetünk mi magunk is azért, hogy valóban a szúnyogból legyen kevesebb, ne pedig a számunkra is hasznos rovarokból, és élvezhessük az árnyas kertünket.  

Iliás-Nagy Katalin