Nyaralás és kisállat: velünk jöjjön vagy otthon maradjon?
Kutyapanziótól macskaszitterig – ezekre fontos odafigyelni a vakáció tervezésekor
A legutóbbi baráti nyaralásunkon, – bármennyire jól is éreztük magunkat együtt – volt egy pontja a napnak, amikor mindenki a telefonját bújta. De nem azért, amiért elsőre gondolnátok: a kisállatainkat csekkoltuk. Ki otthoni kamerán figyelte a cicáit, ki pedig éppen a szitterével csetelt, hogy milyen volt az aznapi kutyaséta. Különböző módokon ugyan, de mivel mindannyiunknak fontos volt kedvencünk jólléte az utazásunk alatt, megoldottuk, hogy nekik is jó legyen, amíg távol vagyunk. De mivel tesszük a legjobbat kedvenceinknek: ha magunkkal visszük, vagy ha otthon hagyjuk, esetleg kisállatoknak szánt panzióban szállásoljuk el őket? Vendégszerzőnk, Kaiser Vivien szakértővel járt utána.
–
Nyolc éve fogadtam örökbe a macskámat. Az akkor hathetes kiscicából mára jól fejlett kandúr lett, saját személyiséggel, szigorú napirenddel és elég szűk komfortzónával, amelyek következtében minden változást fenntartásokkal fogad, legyen szó új állólámpáról a nappaliban, vendégek érkezéséről vagy éppen arról, hogy több napot nélkülem kell töltenie.
Mivel kölyökkorában több sikertelen kísérletem is volt a pórázon sétáltatásra, be kellett látnom: míg nekem a világlátás egy olaszországi úttal kezdődik, neki a szomszéd lábtörlőjén ér véget. Emiatt minden utazás előtt felmerül a kérdés: mi legyen a macskával?
Eleinte túlzásnak éreztem, hogy amíg nem ismertem az igényeit, komoly napirendi pontja volt az utazástervezésnek, hogy a macskának mi a legjobb: velem utazik, esetleg panzióba vagy ismerősökhöz költöztetem, vagy annak örül-e inkább, ha otthon maradhat, és hozzá érkeznek a rokonok, ismerősök vacsoraidőben?
Dr. Piller Pálma állatorvos, a PetWiseCare alapítója megnyugtatott: igenis fontos, hogy állatunk igényeit is szem előtt tartsuk egy-egy nyaralás megszervezésekor. A szakember szerint a macskák sokkal rosszabbul viselik a környezetváltozást, mint a kutyák, így az ő esetükben elsősorban olyan megoldásban érdemes gondolkodni, amikor a cica otthon maradhat. Kutyáknál viszont a kép sokkal árnyaltabb: „A megoldást teljes mértékben az adott állat egyedi igényeire kell szabni, az ő érdekeit szem előtt tartva. Vannak nagyon jól alkalmazkodó kutyusok, akik szívesen utaznak gazdáikkal, de egy idős, beteg, viselkedési zavaros vagy kölyökkutya esetében nem biztos, hogy a hosszú utazás a legjobb.”
Ha megismerted a kutyád, cicád utazásra való hajlandóságát, az csak a jéghegy csúcsa. Akár magaddal viszed, akár otthon hagyod, mindkét esetben rengeteg dologra oda kell figyelni.
Ha úgy döntesz, hogy kedvenced inkább maradjon otthon
Ha úgy érzed, hogy az életre szóló barátságot nem a közös utazás alatt szerzett élmények hozzák majd el, két utat választhatsz: vagy otthon marad kedvenced és házhoz mennek hozzá, vagy egy ismerős, családtag lakásában, esetleg állatpanzióban szállásolod el őt.
Mint ahogy dr. Piller Pálma is elmondta,
macskásként jobban jársz, ha a cica a jól ismert otthonában marad. De nem ritka, hogy kutyákat is otthon hagynak a gazdák néhány napra – igaz, nem egyedül.
(Nálunk például ez vált be, mert a menhelytől kapott információk alapján tudjuk, hogy a kutyánkat ide-oda adogatták korábban, így már attól is rettegett az elején, ha családi látogatásra indultunk együtt: azt hitte, ott akarjuk hagyni örökre – a szerk.)
Ilyenkor érkezhet hozzájuk egy barát, családtag vagy akár kisállatszitter is, aki megeteti őket, kiszitálja a macskaalmot, leviszi a kutyát sétálni, és akár játszik is vele egy kicsit. Az állat igényeitől függően talán az is elég neki, ha megkapja a vacsoráját, és magára hagyjuk, de például egy kiscica vagy egy kölyökkutya, egy idősebb vagy beteg állat esetében akár a több órás vagy egésznapos felügyelet is szóba jöhet. Akárhogy is döntesz, érdemes segíteni az ideiglenes gazdit a fontos információkkal. Nálunk – mivel a cica addig eszik, amíg ételt lát, – meg van határozva, hány gramm tápot ehet, és az is, mikor kapja a száraz- és mikor a nedves eledelt. De ugyanilyen fontos a sétáltatási rend – akár a legkedvesebb útvonalának megjelölésével, így is segítve a kutya komfortérzetét – a kedvenc játékának előkészítése, az esetlegesen szedett gyógyszerek listája és az állatorvos elérhetősége is, ha bármilyen baj történne.
Panziók: légy óvatos!
Ha nincs olyan ismerős, aki naponta akár többször is ránéz az állatra, vagy vállalja, hogy a nyaralásod alatt odaköltözik hozzád, az állatpanzió is opció lehet. Bár ez esetben nem árt óvatosnak lenni; amennyire észszerű és jó megoldásnak tűnik a panzióztatás, sajnos sok a negatív visszajelzés, amelyet dr. Piller Pálma is megerősít: „A panzió kiválasztására nagy hangsúlyt kell fektetni, mert számos betegséget elkaphatnak kedvenceink, ha nem biztosítottak a megfelelő körülmények, túl kis helyre vannak bezárva, vagy túl sok állat van együtt.”
Sajnos én is hallottam már panziós rémtörténeteket, ahonnan a kutya soványan, bolhásan került haza, de az ismeretségi körben akadt, akinek az általa bevitt speciális táp helyett rossz minőségű eledelt adtak a macskának, aki később így orvoshoz került. Persze panzió és panzió közt is van eltérés, a szakemberrel egyetértve én is azt gondolom, hogy csak közvetlen ismerősi ajánlás útján válassz panziót, mert sajnos gyakran az sem elég, ha előzetesen megnézed a helyet, ahova kedvencedet vinnéd.
Dr. Piller Pálma a panzió helyett egy itthon még kevésbé népszerű, de külföldön egyre gyakoribb lehetőséget is felvet:
„Nagyon jó megoldás lehet egy megbízható, képzett kutya- vagy cicaszitter, aki ugyanazt a szerető, családias gondoskodást adja a kedvenceknek, amit a gazdi is megadna nekik.”
A képzett szitter akkor is jó megoldás lehet, ha kisállatunknak valamilyen speciális igénye van: például tartós betegséggel él, vagy már idős, esetleg kölyök, hiszen a gyakran lelkiismeretes és kedves ismerősök nem ismerik fel a rendellenes viselkedést, nem tudnak elsősegélyt nyújtani, esetleg gyógyszert vagy injekciót beadni.
Ha pedig tényleg csak néhány napos utazásról van szó, cicák számára az önetető is jó megoldás lehet. Feltéve, ha kedvenced nem eszi meg az utolsó falatig az összes tápot, amint becsuktad magad mögött az ajtót.
Ha úgy döntesz, hogy együtt utaztok
A kutyával és macskával való utazás nagyjából hasonló előkészületeket igényel onnantól kezdve, hogy beszállsz az autóba vagy igénybe veszed a tömegközlekedést. Dr. Piller Pálma azt javasolja, az utazás folyamatára trenírozzuk kedvencünket: „Érdemes fokozatosan hozzászoktatni őket az adott közlekedési eszközhöz, legyen szó autóról vagy tömegközlekedésről. Egyedenként változó, hogy ki hogyan viszonyul az utazáshoz, ha szükséges, kérhetünk tréneri segítséget is. A legtöbb kutya például szeret autózni, de egy hosszabb út előtt mindenképp legyen egy szoktatási fázis, ha korábban nem autózott velünk a kedvencünk.”
Amellett, hogy hozzászoktatod őt a járművekhez, tömegközlekedésnél fontos előre készülni, és megnézni az úti célodnak az állatokra vonatkozó előírásait!
A legtöbb európai országban néhány euróért utazhatnak az állatok, helytől függ, hogy mennyire veszik szigorúan a póráz és a szájkosár használatát. Olaszországban például elég lazán kezelik az ezekre vonatkozó szabályokat, ugyanakkor egyes országokban fajtaspecifikusan is meghatározzák a kitételeket. Általánosságban az a helyzet, hogy a bull típusú kutyákra szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint más fajtákra. Ez egyaránt igaz a határátlépésre és a tömegközlekedésre is.
És ha már határátlépés: a chip, a veszettség elleni oltás, az Európai Unión belül kisállatoknak szóló útlevél, ha EU-n kívül utazol, akkor pedig uniós állategészségügyi bizonyítvány kötelező.
Egyes országokban, régiókban lehetnek más követelmények is: Európán belül csak Finnország, Írország, Málta, Észak-Írország és Norvégia kér galandféreg elleni oltást, Európán kívül viszont szigorúbb szabályok vannak érvényben, különösen Ausztráliában és az ázsiai országokban, kiváltképp Japánban. Számos országban számolni kell a karanténban töltött idővel is, amely néhány órától kezdve akár több hét is lehet.
Apropó, távoli országok: mi a helyzet a repüléssel? A szakember szerint: „Egészséges, jól szocializált állat esetén nincs veszélye, viszont azt szem előtt kell tartani, hogy ez jelentős stresszt okozhat az állatnak, sok papírmunkát és felkészülést igényel a gazdi oldaláról is. Érdemes az adott légitársaságnál már előre tájékozódni a szabályokról, feltételekről, illetve a célország által elvárt dokumentumokról, oltásokról, hogy időben el tudjunk intézni mindent.
Idős, beteg vagy félénk, viselkedési problémákkal, fóbiákkal küzdő kutyát vagy macskát én nem tennék ki a repülés okozta stressznek, ilyenkor is fontos, hogy az állat érdekeit tartsuk szem előtt.”
Ha az utazással és a határátlépéssel is minden rendben volt, jöhet a jól megérdemelt pihenés, gondolhatnád. De kisállattal nyaralni olyan, mint kisgyerekkel: mindig történik valami. Így pedig adja magát, hogy ne csak állatbarát szálláshelyekből, éttermekből, strandokból és szabadidős programokból legyél felkészült, de az egészségügyi vészhelyzetekre is gondolj. A szakember azt javasolja, ahogyan otthon is tarts kisállat-elsősegélydobozt, úgy utazáshoz is készülj fel ugyanezekkel: kötszerekkel, fertőtlenítő- és tisztítószerekkel, lázmérővel, ollóval, csipesszel, vattapamaccsal, műanyag fecskendővel, gumikesztyűvel, fájdalom- és lázcsillapító gyógyszerekkel, és ha szükséges, kedvenced speciális gyógyszereivel is. (Csak állatorvos által előírt, állatgyógyászati célra szánt gyógyszert adj nekik, a humán gyógyszer tilos!)
Mindezeken túl, keress előre a környéken állatorvost, állatkórházat is, hogy baj esetén ne menjen el értékes idő a szakember kutatásával. Mondanom sem kell: ennek súlyos anyagi vonzatai lehetnek, így fontos, hogy külön tartalékolj egy esetleges állatorvosi vizit esetére.
Ugyanilyen fontos arra is felkészülni, mi történik, ha kedvenced elveszik. A helyi állatvédő szervezetek, állatmenhelyek, állatorvosi rendelők elérhetőségét érdemes felírni, indulás előtt pedig ellenőrizd, hogy működik-e a chip, de a bilétára, hámra, nyakörvre is érdemes a telefonszámodat ráírni. (Mindez nem csak utazáskor jöhet jól.)
És ha nincs kutyád, se macskád
Mivel én tényleg minden állatot szeretek, volt már degum, tengerimalacom, egerem, hörcsögöm, halam is, nem akartam kihagyni a kérdést: mi van, ha valaki nem egy kutyával vagy macskával osztja meg az életét, hanem egy rágcsálóval, hüllővel vagy éppen madárral? Dr. Piller Pálma azt javasolja; „Ha »egzotikus« állatot tartunk, olyan emberre bízzuk, akinek van tapasztalata, ismerete az adott állatfajjal kapcsolatban, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy felismerje időben, a betegség/ rosszullét tüneteit. Az ilyen állatokat nem javasolt szállítani, utaztatni, mert ők különösen rosszul reagálnak a stresszre, nagy körültekintést, odafigyelést igényel a szállításuk. Nekik a legjobb, ha otthon, a saját környezetükben vigyáz rájuk egy megbízható személy.”
Bárhogyan is döntesz majd, a legfontosabb az, hogy te is és kedvenced is jól érezze magát a nyaralás alatt.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ BjelicaS