„A tetű demokrata, nem válogat” – Ezek a ti tetves kalandjaitok

–

Tudom, hogy nem vagyok egyedül a pszichés reakcióval, de – remélem, sokatokkal ellentétben – az én fejviszketésem nem teljesen alaptalan: gyakorlatilag minden alkalommal tetves lettem, amikor erre akár csak egy pillanatnyi esély is volt. Először egy edzőtáborból mentem haza viszkető fejjel, aztán – hiába nem bújtunk már egymás hajába felső tagozatos korunkban – a suliban szedtem össze a tetveket. De még akkor sem úsztam meg, amikor az a mostohatestvérem vitte haza az oviból az élősködőket, akivel amúgy nem is éltem együtt.

Az utóbbi tizenegynéhány évben szerencsére elkerültek a tetvek, és bár lassan hetedik éve jár közösségbe a gyerekem, még ő sem hozta haza – szerintem amúgy azért, mert én már generációkra előre teljesítettem a tetűkvótát. 

Mindenkinek van egy tetves sztorija

„1974: a kislányom azzal jött haza az oviból, hogy »Anya! Betű van a fejemben!« Rohanás a gyógyszertárba, szégyenkezve kértem tetűirtót az ismerős gyógyszerésztől. Ő nevetve közölte, hogy a mai tetvek a tiszta, fényes, illatos hajakat kedvelik. Nos, adott egy üveg valamit. Illatos volt – nem tudom már a nevét –, ezzel kentem be a kislányom haját. Szerencsére csak kevés állatka volt még, de mindet megölte, még a serkéket is. Így megmaradt a szép copf. Ezt csak azért írtam le, hogy tudjátok: nem kell ahhoz ápolatlannak lenni, hogy a tetű beköltözzön a hajba. Szégyellni sem kell, és mára biztos még jobb szerek vannak.” (Sári)

„Egyszer egy társaságban bevallottam, hogy tetvesek voltunk. Aztán szép lassan minden anyuka, hogy ők is…” (Anna)

„A legjobb, amikor a hosszú hajú lányaid nyári táborba mennek, és fodrászosat játszanak… Aztán próbáljátok otthon titokban tartani a kialakult helyzetet. Azonban közösségbe csak úgy mehet újra, ha az ÁNTSZ megvizsgálja és igazolást ad ki (2000-es évek eleje), hogy minden rendben, ezután a cserfes legkisebb úton-útfélen boldogan meséli (még a villamoson is), hogy tetvesek voltak, és ez tök jó volt, mert nem mehettek addig suliba…” (Éva)

„Történet 1983-ból: középső, akkor tízéves fiam megjön az iskolából:

– Anyu, kérek két forintot!

Már nyúlok a tárcámért, de közben megkérdezem:

– Mire kell két forint?

– A nagyok gyufásdobozban tetűt árulnak, veszek én is!”

(Zsuzsa)

„Sosem voltam tetves, de az egész gyerekkorom Nitifort-szagban telt a megelőzés miatt, csúfoltak is a többiek. Aztán amikor felütötte a fejét a dolog, a védőnő elég hangosan beszélt, kicsit süket volt, és pont a legnagyobb hangú csúfolódónál az egész osztály végighallgatta, amikor kiderült, hogy tetves. Arra is rákérdezett, hogy az én fejemet miért kenik állandóan, megelőzésképpen? Utána már nem csúfoltak, a nagy hangú pedig másnap már nagyon rövid hajjal jött suliba…” (Judit)

És mindenki más megoldásra esküszik

„Nekünk az ecet mindent megoldott. Az állatkákat megöli, a serkéket leoldja.” (Dóra)

„Hajvasaló! Igaz, egy kör idegösszeomlás után, de eszembe jutott, és működött.”  (Gabriella)

„A húgom osztályában volt egy nagyon elit családból származó, mégis elhanyagolt kislány. Tetves volt, amit nem kezeltek. Mikor az osztályon már negyedszer ment át miatta (inkább a szülők miatt) a járvány,

a lányok saját kútfőből úgy oldották meg a dolgot, hogy otthon, suli után házi pálinkával kenték be a kis barátnőjük fejét – és használt!”

(Edina)

„Nálunk is volt (fiúgyerek, sűrű, hullámos hajjal), serke nem, de kifejlett jószágot láttam mászkálni a hajában (a férjem megszakértette, és azt mondta, hogy MUSLICA). Egy hónap után visszatértek a nyavalyások, akkor levágtam a szép haját fél centisre.” (Orsolya)

„A legjobb szer a kókuszolaj. Fel kell kenni a gyerek hajára, jól bemasszírozni a hajtöveket is, nejlonsapkát tenni rá minimum egy órára, majd alaposan megmosni és átfésülni. Nekünk ez vált be. Olívaolaj is jó, de az nem öli meg a serkéket.” (Ildi)

„Két csepp teafaolajat teszek a samponjához, amikor mosom a haját. Azóta nincs ilyen problémánk.” (Viktória)

„Egy ismerősöm a porszívóját maximális teljesítményre állítva porszívózta a lánya hosszú, tetves haját. Állítólag hatásos volt.” (Éva)

„Én inkább azon vagyok kiakadva, mennyibe kerülnek a samponok és megelőző szerek. Ez igazán lehetne támogatott, hogy ne legyen akkora teher sokaknak végigcsinálni az irtást. Amíg ilyen drága, addig sajnos van, aki elsumákolja, és így vissza-visszatérő probléma lesz.” (Eszter)

És persze mindig lehet rosszabb – mindennél

„Ha a gyerek váratlanul ízületi fájdalomra panaszkodik, akkor is jusson eszünkbe a fejtetű. Igen, van ilyen, ha a gyerek érzékeny rá, de ez persze nem derül ki addig, míg be nem következik…” (Gizi)

„Hosszú hajú lányom mondta, amikor tüsténkedtünk irtás okán, hogy ne a mosdóba dobjam a tetűt, mert kiváló úszó! Alsós volt, de utánanézett a neten.

Kérdeztem, akkor mi legyen? Rakjunk máglyát?”

(Anikó)

„Hú, előre félek, mi lesz, ha a lányom közösségbe kerül. A tetűnél talán csak a bélféreg gondolatától ráz ki jobban a hideg.” (Dorina) 

„A rüh még durvább! Cserkésztáborból érkezett hozzánk, és csak hat-nyolc hónap után mertem azt mondani, hogy tiszták vagyunk. Ja, és a négytagú család mellett volt még két hosszú szőrű macska is…” (Beáta)

„A tetű demokrata! Nem válogat jobb és baloldali, szegény és gazdag, okos és buta, szép és csúnya között. Szerintem mindenkit legalább egyszer az életében meglátogat.” (Edit)

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Mypurgatoryyears

Mózes Zsófi