Szürke új világ – Így veszítjük el lassan, de biztosan a színeket az életünkből

–

Kevés olyan magától értetődő és elemi dolog van a világunkban, mint a színek

Ez az egyik első dolog, amit megtanulunk egészen kisgyerekkorunkban, és ami aztán elkísér minket a létezésünk minden pillanatában.

Színekkel tanulunk, gyógyulunk, alkotunk. Van színe az örömnek, a szenvedélynek, az irigységnek és a gyásznak.

A legtöbbünknek az sem mindegy, milyen színű ruhát veszünk fel, és mindnyájan álltunk már tanácstalanul lakberendezési üzletekben, hogy olyan bútorokat találjunk, amik színben passzolnak a többihez vagy épp harmonizálnak a nappali falával. Valahol azt is remélem, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki notóriusan, évek óta csak fehér elektronikai cikkeket vásárol, hogy azok passzoljanak egymáshoz, és aki alsós korától kezdve egészen a diplomáig ugyanazt az egy árnyalatot volt csak hajlandó használni a szövegkiemelőből.

Így amikor először hallottam a kissé hatásvadász, de annál figyelemfelkeltőbb videót, miszerint a világunkból lassan kikopnak a színek, azonnal utána kellett járnom a dolognak.

A tanulmány, ami az állítást alátámasztani hivatott – és egészen sok fórum, portál és videó foglalkozott vele – eredetileg egy 2020-as, az angol Természettudományos Múzeum digitális laborjától származik.

A hivatkozott kutatásban, a digitális múzeumterekben és adatbázisokban vizsgáltak tárgyakat, pontosabbak képeket adott tárgyakról, hogy azok változását, vagy épp visszatérő és állandó tulajdonságait vizsgálják

A kutatásban összesen 7000 tárgy vett részt, 21 kategóriában. Ezekbe a kategóriákba elsősorban mindennapos használati tárgyakat válogattak: időmérő eszközöket vagy különböző fényképezőgépeket, konyhai vagy a navigációt segítő eszközöket az 1800-as évektől egészen napjainkig.

A tárgyakról készült képek alapján elsősorban a színüket, formájukat és textúrájukat vizsgálták azzal a céllal, hogy átfogó képet kapjanak a múzeumi állományról, és egy ilyen nagy történelmi periódust távolról szemlélve észrevegyék a rendszerszintű változásokat, amiken az adott kategóriába tartozó tárgyak átestek. 

A vizsgálat során rájöttek olyan sejthető, de egészen szórakoztató tényekre, minthogy a leggyakoribb forma mindennapi tárgyaink esetében a téglatest – ez megtalálható a cigarettásdobozoktól, a kazettákon át a modern okostelefonokig mindenhol.

Azonban sokkal érdekesebb, hogyan változtak a színek az elmúlt két évszázadban

Érdemes leszögezni, hogy a digitális analízissel végzett kutatásban nem egyszerűen csak egy adott tárgy színét vizsgálták. A vizsgálat menetét nagyon leegyszerűsítve: a képeket kialakító pixelek színeit csoportosították. Így születtek olyan adatok, miszerint egy-egy régi, mahagóni telegráf akár többszáz különböző barna árnyalatból tevődik össze, ám ezzel ellentétben a modern okostelefonok több szürke árnyalatot tartalmaznak.

Minden vizsgált területen, legyen szó telefonokról vagy berendezési tárgyakról, egyre kevesebb színt láthatunk. A XXI. századba érkezve a szürke szín szinte teljesen átveszi az uralmat.

Az elszürkülés okait elsősorban az anyaghasználattal magyarázzák

Amíg a XIX. században a használati tárgyak túlnyomó többsége fából készült, így azok szükségszerűen barnák voltak, a XX. század közepére érve a műanyag széleskörű elterjedésének és az újszerűnek számító, fejlett nyomdatechnikáknak köszönhetően a szivárvány összes színét reprodukálni tudták a használati tárgyainkban is. Azonban a század vége felé haladva a letisztult dizájn, a szürke, fekete és ezüst árnyalatok domináltak és dominálnak a mai napig. 

A fent említett ívet jól mutatja a telefonkészülékék színváltozása:

The colours of phones from Cath Sleeman on Vimeo

A kutatás ugyan csak a múzeumi állomány vizsgálatára volt hivatott, az eredményeihez hasonlókat más területeken is felfedezhetünk.

Ha eltávolodunk a mindennapi használati tárgyainktól, és az autóinkra tekintünk, szintén hasonló változásokat vehetünk észre. Az elmúlt év legkedveltebb színei a fekete, a fehér és az ezüst (szürke) voltak. Ugyan ezek a színek mindig is jelentős szerepet képviseltek az autóiparban, de 30–40 évvel ezelőtt a kék, a sárga és a piros festések szintén az élvonalba tartoztak.

Hasonló adatokat találhatunk, ha a beltéri festékeket vizsgáljuk. A legnagyobb festékgyártó cégek top listáin – ugyan szinte mindig a fehér szín végez első helyen – az előkelő helyeket az elmúlt évtizedben szinte kivétel nélkül valamilyen szürkés vagy bézs árnyalat töltötte meg.

Szintén nem kell sokat visszamennünk az időben akkor, ha belső terekre és lakberendezésre gondolunk. A modern lakások és bútorok többsége is valamilyen szürke-skálán mozog, de a neutrális és pasztellszínek is hosszú évek óta vezetnek.

A monokróm, a minimalista esztétika mind az elmúlt évek hívószavai voltak. Elég fellapoznunk néhány lakberendezési katalógust és megfigyelnünk a benne lévő tereket: a többségünk halvány, egyszínű, egymással harmonizáló bútorokkal van tele.

De sarkított példaként persze felhozhatjuk Kim Kardashian otthonát, ami híresen monokróm és letisztult.

De mégis, hova tűnnek a színek?

Azok, akik a minimalistább, egyszínűbb terekre esküsznek, általában a nyugalmat említik legfontosabb érvként. A mindennapjainkban folyamatosan többezer inger ér minket, sokkal több, mint a történelem folyamán bármikor. Így a vizuálisan egyszerűbb terek segíthetnek megnyugodni, melegséget és békét sugároznak.

Azonban azt hiszem, ennél több van a dologban. A legtöbben az egyszínű, főleg a fém és fehér-fekete színekkel a luxust azonosítják. Legyen szó csúcskategóriás telefonokról, dizájnerruhákról vagy méregdrága lakásokról, az egyszerűség és a letisztultság valahol a gazdagságot sugározza.

Miért baj mégis a színtelenség? 

Amíg a színek kijelölésre és elkülönítésre alkalmasak, az egyszínűség, az egymásba olvadó egyszerűség elmossa a határokat.

A funkcionalitás fontos szerepet játszik az életünkben, ahogy tereink és termékeink dizájnjában is, ám ilyen egyszerűséggel körülvéve könnyen érezhetjük, hogy az individualitás elveszik.

Az egységesítés azonban nem emiatt gond

Az egységes kinézet, a monokróm színek eltörlik a kulturális sajátosságokat. A világ kultúráinak képi világa, viselete és művészete nagyban támaszkodik a színekre. A vibráló, élénk színek fontosak a kultúrák megkülönböztetésében és a történeteik elmesélésében.

A színek, amelyeket a különböző nemzetiségek és kultúrák használnak, legalább annyira szerves részei az identitásunknak, mint a motívumok, amelyeket betöltenek.

Ahogy a hétköznapi öltözködésünk is egyre inkább válik egyszínűvé, lassan minden eseményre egyszínű feketét viselünk, úgy kopnak ki folyamatosan ezek a kulturális markerek is a mindennapjainkból.

Ugyan sok impulzus ér minket a mindennapokban, amiket nem mindig könnyű befogadni és feldolgozni, de azt hiszem, ezeknek a csökkentését nem a színeinkkel érdemes elkezdeni.

Források: ITT, ITT és ITT

Polner Laura

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Jasmina007