–

Végeláthatatlan bakancslistám egy pontját szerettem volna kipipálni aznap, amikor ellátogattam az egri várba.

Leutaztam, belépőjegyet váltottam, és elindultam a bejárat felé. Már a jegypénztárnál kezembe nyomott térképről is rájöttem, hogy bizony nem egypár órás, hanem egész napos program vár rám.

Érdeklődve, a rám jellemző nagy átgondoltságot és tervezést mellőzve, véletlenszerűen indultam felfedezni a terepet. Sétáltam a várfalak mellett, gyönyörködtem a panorámában, fotókat készítettem, majd betértem a kétszintes fegyverkiállításra. Elhaladtam az étterem mellett, benéztem a várboltba, és végigjártam a Gótikus palotában lévő vártörténeti kiállítást.

Délutánra már túl voltam a beltéri és kültéri látogatható pontok nagy részén, amikor egyszer csak feltűnt valami.

Huszonhat éves nőként több órája nézegetem a különböző kiállításokon, hogy öltek férfiak férfiakat, férfiak milyen területeket foglaltak el, férfiak milyen fegyverrel, milyen sisakban, milyen páncélban harcoltak, milyen hétköznapi tárgyakat használtak. Láttam óriási portrémásolatokat híres férfiakról, és kisebbeket kevésbé híresekről. Láttam egy névtelen alakot ábrázoló képet, alatta felirat: férfi török ruhában.

De hová tűntek az egri nők?

A vártörténeti kiállításról kilépve csalódottságot és dühöt keltett bennem a felismerés: Nem láttam Székely Bertalan Egri nők című festményének másolatát, nem olvastam arról, hogy az egri nők pontosan milyen szerepet töltöttek be a vár védelmében 1552-ben. Szinte biztos voltam benne, hogy ez a tematika is helyet kapott a vár valamely pontján, és nagyobb esélyt adtam annak, hogy a későbbiekben megtalálom, vagy már elmentem mellette figyelmetlenül, mint hogy sehol nem jelenik meg. Innentől egy célom volt: felkutatni az egri nőket a várban.

A kiállításról kilépve épp egy ott dolgozó férfiba botlottam, aki a lehető legrészletesebben igazított útba látogatókat. Tájékozottnak tűnt, ezért gondoltam, talán tud segíteni. 

„Tart attól, hogy felnőttként is mindig úgy kell majd elsétálnia egy bolt előtt, hogy ami megtetszik neki, az sose lehet az övé” – Zoli története

VIM – 2022. június 28. – WMN

Odaálltam elé, és megkérdeztem: „Az egri nőkről látható-e valamilyen festmény, olvasható-e bármilyen szöveg, esetleg állítottak-e nekik emléktáblát?” A férfi hallgatott. Éreztem, hogy valami olyat kérdeztem tőle, amit még soha senki. Majd alaposan végigmért, széttárta a karját, és az információs pulthoz irányított, mondván: „Ott mindent tudnak.”

Beálltam hát az információs pult előtti sorba. Bár ekkorra már nőtt bennem a felháborodottság, úgy döntöttem: előveszem a lelkes, érdeklődő, kedveskislány-énemet, és csalódottságomat titkolva, szimpla kíváncsiságból szegezem neki a kérdést:

– Az egri nőkről látható-e bármilyen anyag a kiállításokon vagy a vár területén?

A nő hallgatott. Majd közelebb hajolt az üveghez, és ennyit kérdezett:

– MIRŐL?

Az volt a benyomásom, hogy nem érti, pontosan mire vagyok kíváncsi, és talán az ő szótárában az „egri nők” kifejezés az Egerben élő női lakosságot jelentette. Adtam még egy esélyt, elmondtam újra, hogy mit keresek.

– Az egri nőkről szeretnék bármilyen kiállítási anyagot látni… Festményt vagy másolatot, bármilyen szöveges információt, esetleg szobrot vagy emléktáblát…

A nő feltolta a homlokára a szemüvegét, majd arra kért, pontosítsam, hogy mit szeretnék látni. Nem láttam értelmét a párbeszéd folytatásának, egyértelmű volt, hogy nem tud tájékoztatni, így harmadszorra már lemondón válaszoltam:

– Az egri nők várvédelemben betöltött szerepéről szeretnék bármilyen kiállítási anyagot látni.

Nem tudott segíteni, udvariasan elküldött.

Következett egy rövid séta romkertben, ahol már szó szerint dühöngtem. Hogy lehet, hogy az egész várban nincs semmilyen kiállítási anyag az egri nőkről? Miért nem képes senki tájékoztatni? Eddig is tudtam, hogy a történelmet javarészt férfiak írják, de hirtelen arcul csapott a valóság.

Miért érdekesebb egy Árpád-kori érme, edény vagy apró fémeszköz annál, hogy nők milyen hősi szerepet töltöttek be a vár védelmében?

Miért nézzük inkább a török ruhás névtelen férfi képét, mint az egri nőkét?

Nem jelennek meg sehol az asszonyok, akik a várfalról forró vizet és szurkot öntöttek a törökökre? Még a Fő téri szoborcsoportban is helyet kapott Dobó balján az ostromlókra követ hajító nő… A várban sehol? Hol van nyoma annak a nőnek, aki férje elestét látván kiragadta a kardot kezéből, és harcolt tovább az ellenséggel?

Az egri vár látogatóinak durván fele nő, és biztos, hogy a kiállításon gyakran fordulnak meg iskolai csoportok is, ezek nagy része szintén lányokból áll. Milyen példaképeket fognak maguk előtt látni a kisiskolás vagy középiskolás lányok? Soha egyik látogatónak sem tűnt fel ez a hiány, és tényleg én vagyok az első, aki rákérdez erre?

Lemondón indultam a hátramaradt területre: a Kazamata kiállítástól Gárdonyi sírjáig terjedő részre.

A két pont között találtam egy újabb kiállítóteret, ahol a bejáratnál egy nagyobb plakát részeként Vizkelety Béla Eger várának hősi megvédése (1860) című művének másolata köszöntötte a látogatókat. A festmény középpontjában egy jól kivehető női alak áll. Kicsit megnyugodtam, és ismét reménykedni kezdtem.

Vizkelety Béla: Eger várának hősi megvédése (1860) – Forrás: Wikipédia

Tovább haladtam a kiállításon, és az Egri csillagok tematika nyomán külön táblán olvastam Cecey Éváról, ami bizakodásra késztetett. Ekkor már szinte kizártnak tartottam, hogy semmilyen információ nem szerepel sehol az egri nőkről. Tudtam, hogy itt vannak a várban, és tudtam, hogy senki nem fog segíteni nekem, de elhatároztam, hogy addig nem utazom haza, amíg meg nem találom őket. 

„Számomra a gyermekkor egyet jelentett a rettegéssel, hogy bármikor bármi megtörténhet, és nekem nem áll jogomban megvédeni magam”

VIM – 2022. június 21. – WMN

Szerencsére nem telt már sok időbe: megfordultam, és a hátam mögött voltak. Cecey Évával szemben két plakát hirdette az egri nők hősiességét. Az egyiken Székely Bertalan festményének mása és kalandos története szerepelt. A másik „ott asszonynépek vitézködnek vala” címen mutatta be az egri nők motívumának megjelenését írott forrásokban és képi ábrázolásokban. Utóbbira több példa is szerepelt a plakáton: Zala György Az egri vár védelme; Eger vár diadala című domborműve, az Ungarisch-Türkische-Chronick könyvillusztrációja (Az egri nők hősiessége), fotó Stróbl Alajos Dobó István-szoborcsoportjáról, és M. Hofmann rézmetszete A magyar amazon címmel.

Elégedetten, büszkén, szinte meghatódva álltam a két plakát előtt. Megtaláltam! Itt vannak az egri nők a várban! Sikerélményemet azonban hamar beárnyékolta a felismerés, hogy 2022-ben azt kérdezni az egri várban, hogy „Hol vannak az egri nők?”, még mindig egyedi, furcsa, szinte különc dolognak számít, amire nem tudnak válaszolni az ott dolgozó alkalmazottak sem. A buszon hazafelé csak néztem ki az ablakon.

Bolla Eszter

Kiemelt kép: Székely Bertalan: Egri nők (1860) – Forrás: Wikipédia