Kertészkedésen át is vezethet vissza út a társadalomba – A Seeds4Hope önkénteseinél jártunk

–

Reggel kilenckor ketten toporgunk a Fóti úton, a Twist Alapítvány hajléktalanoknak fenntartott férfiszállójának kapujánál. Mindketten azért érkeztünk, hogy segítsünk magaságyást készíteni az intézmény kertjébe. A Budapest Bike Maffia egyik programjában fedél nélküli emberek termesztenek zöldségféléket a saját asztalukra és más budapestiek tányérjára.

Lajos belekotor az udvaron felállított bográcsba, már majdnem kész a marhapörkölt

A 62 éves inas, vékony férfi született újpesti, nem szívesen teszi ki a lábát a kerületből. „Minek? – kérdez vissza. – Itt van minden: haverok, ismerősök, egykori iskolák, a feleség emléke, meg az egykori lakásé.”

Igaz, a gyerekei az országban másfelé élnek, Lajos az unokát ritkán látja, az újpesti utcákban viszont nem csalódik. „Az életben nem alakul minden úgy, ahogyan szeretnénk – mondja. – Egy idő után pedig feleslegessé válik az ember számára, hogy új terveket kovácsoljon.”

Lajosnak ugyanis nem terve és nem célja a kiskert, amit a Seeds4Hope önkénteseivel építünk ezen a délelőttön, de a dolgozók meleg ebéddel való ellátásában szívesen segít. Ő amúgy is kitölti a napokat azzal, hogy dolgozni jár, utána inkább pihenne, vagy zsugázna a barátokkal. Akkor ki fogja gondozni a palántákat? Nos, igen, ez minden hasonló programban kérdéses, de sosem jutnának el a válaszig, ha a válaszok függvénye lenne a megvalósítás.

Csak létezni, de nem élni

Reggel, a szemerkélő esőben Balassa Bettivel találkozunk az udvaron. Ő a Budapest Bike Maffia Seeds4Hope projektjének mai koordinátora. A korábban is szociális területen dolgozó fiatal nő mögött nemcsak átvitt értelemben, de ténylegesen is ott a család: férj, nagylány, kisfiú érkezik. Utóbbi, bár csak óvodás, szintén végigdolgozza a délelőttöt, talicskázik, kalapál, lelkesedik. És ez a hozzáállás lassan az épületből előszivárgó, eleinte tétova férfiakra is átragad.

A Budapest Bike Maffia – az ötletgazda Kovács Endre és Zsolnai Viktória volt – önkéntes szakemberek bevonásával 2018-ban olyan kísérleti veteményeseket alakított ki négy szálló kertjében, ahol a lakók a kezdeti betanítás és az ültetés után maguk gondozhatják és nevelhetik zöldségeiket.

Ezek később a mindennapi ételük fontos és egészséges kiegészítői lehetnek, de itt nem csak néhány szár rukkoláról van szó – vallják a kezdeményezők.

A projektben részt venni, a növények jóllétéért felelősséget viselni, majd a termést betakarítani és élvezni, olyan örömforrásokhoz juttatja az élet által megtiport, sok esetben komoly mentális problémákkal küszködő, hospitalizált embereket, amit már régóta nélkülözniük kellett. Ha volt is kertjük évekkel ezelőtt, a korábbi, még többségi társadalmon belüli, úgynevezett normális életükben, a forráshiány miatt rosszul ellátott szállókon ilyesmire máshogy biztosan nem lenne módjuk. Amikor Bettiék megkeresték a fővárosi hajléktalanellátó intézményeket, az első akadálynak pont a területi alkalmasság bizonyult. Több helyen egyszerűen nem megfelelő az eredeti talaj, a lebetonozott udvarokon egy négyzetméternyi természetes földdarabka sem maradt. Már az is nagy feladat, hogy ezeknek a csúnyácska épületeknek legalább a zsebkendőnyi szabad területeit visszaadhassák a természetnek.

De a cél ennél tovább mutat természetesen. Ha belegondolunk, hogy a hajléktalanszállókon egyaránt találunk olyanokat, akik csak átmenetileg vannak ott egy megbillent élethelyzet miatt, és olyanokat is, akiknek tíz éve jelenti az otthont, valamint a társas kapcsolatokat egy kétágyas kis szoba, akkor értjük meg igazán a fontosságát.

Ha tíz évig nincs semmilyen értelmes elfoglaltságod, gyakorlatilag létezel, de nem élsz.

Nekikezdünk

Miután Betti kijelölte, hol legyen az új magaságyás, ásni kell. A már a kerítés mellett várakozó raklapokat a kiásott sávokba állítjuk, összeszereljük. Betti párja zsanérokkal is megerősíti a sarkain, nehogy feldöntse majd a szél, ha netán vihar lesz. A szállólakók közül egyelőre ketten vannak körülöttünk: egy csöndes, lassú férfi hagymát szel, Lajos pedig alágyújt a bográcsnak. A szalonna egyelőre nincs sehol és a hús sem, Lajos morog. Megígérem, hogy utánanézek a dolognak. A szálló szomorú, sötét konyhájában két férfi éppen a marhalábszárat kockázza. A gáztűzhelyen leves melegszik, annak felszálló párája az egyetlen otthonos valami a helyiségben. A Seeds4Hope nem akar pusztán kedvesnek és innovatívnak mutatkozni.

Fontos társadalmi érdeket érvényesít: a természetes örömök és a vidéki életviteltől elválaszthatatlan kertészkedés, valamint a saját termény előállításán keresztül igyekszik az embereket visszasegíteni a társadalomba. Egészen máshogy tekintünk egy programra, ha kiderül: mi magunk is részesülhetünk az eredményeiből. A projekt későbbi részeiben ugyanis az a cél, hogy a csatlakozó fővárosi vendéglátóhelyeken keresztül tényleg a budapestiek asztalára is kerüljenek majd a hajléktalanok által termesztett fűszernövények és zöldségfélék.

Punnyadás és sörözés helyett öntözgetés

A BBM közösségi oldalán rendszeresen megjelennek a négy szálló valamelyikén teljesített önkéntes napok fotói. A Táblás utcai szállóról egészen nagyszabású képes tudósítással jelentkeztek: oda ugyanis szinte komplett szociális szabadidőparkot álmodtak meg Bettiék két évvel ezelőtt. Szerencsére a kert elég nagy a tervekhez. Sült az így fel is avatott kemencében a kenyérlángos, a Menedékház Alapítvány fiatal önkéntesei főztek. Itt már állnak a magaságyások, és elkészült egy kis faház is, de ez csak a kezdet, még rengeteg tervük van. 

A Seeds4Hope-ot 2018-ban kezdték, és az idén újabb két szállót szeretnének bevonni. Budaörsön egy nagyobb területhez, úgy ezer négyzetméterhez sikerült hozzájutniuk egy támogatójuk jóvoltából, itt hamarosan beindulhat a nagyobb volumenű fűszernövény-termesztés, de gombatermesztést is terveznek.

„Lassan, apránként, egyesével lépve építkezünk. Itt nem lehet rohanni, gyorsan eredményeket elérni, de nem is az a cél. Hosszú távra tervezünk, hogy az embereket minél tovább bent tarthassuk a programban”

– mondja Betti, és elkezdi behordani a mulcsos zsákokat a magaságyásba.

A többzsáknyi falevelet és ágnyesedéket a hajléktalanok gereblyézték össze, ez kerül az ágyás legaljára, rá újabb rétegben frissen kaszált, turbolyával vegyes fűapríték kerül, arra lapátolják rá a termőföldet. Ekkorra már újabb Bike Maffiá-sok érkeznek, egyikük különös ihletettséggel terítgeti, rendezgeti a mélyen, buján szagos humuszt. Hamarosan jöhet bele a paradicsom meg a többi.

Mire igazán szóra bírnám a legközlékenyebb Lajost, megfő a pörkölt, ő pedig eltűnik: várják a barátok, délutánra kártyapartit terveztek. De a projekt honlapján igazán sokatmondó véleményeket találok. Van, aki gyári melósból lett hajléktalan, most meg az internetet bújja, és azt nézi, mit és hogyan lehetne még fejleszteni a kerten.

Egy külsős önkéntes újonc pedig így emlékezik vissza az első Seeds4Hope-os napjára:

„Ugyan a szálló lakóinak egy része közömbös volt velünk, azért közülük is páran lelkesen segítettek, és ebéd közben egy jó hangulatú beszélgetésben lehetett része mindenkinek. Ami pedig a lényeg: szeretettel gondolok vissza erre a napra, jó, hogy rátaláltam az eseményre, és egy átlagos punnyadós vagy bulizós szombat helyett valami értelmeset csináltam. Úgyhogy köszönöm a lehetőséget, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is felbukkanok ilyen eseményeken.”

A bankár ablakába mindig besüt a nap

Számomra megejtő tapasztalás, hogyan kapcsolódik össze ebben az egészben a fedéllel-munkával bírók világa a hajléktalanokéval. A jó szándék elképesztő módon szinte akadálytalanul és egyből célba talál, és mindig van rá segítő kéz, jelentkező.

Mint Betti elmeséli, a szociális kertekbe kerülő zöldségek palántáit a programban részt vevő önkéntesek nevelik fel, a magvetéstől egészen a kiültethető állapotig. És nem csak a BBM berkeiből kerülnek ki a tejfölöspoharas „nevelőszülők”.

Van példa rá, hogy egy bank száll be, és az éppen home office-ba kényszerült banki alkalmazottak gondozzák otthon a fiatal paradicsomokat és paprikákat a saját erkélyükön vagy a konyhájuk ablakában.

Bettiék maguk is ilyen növénykék tucatjait nevelgetik a lakásukban. A projektet nyáron is gőzerővel folytatják majd, s az önkéntesek jelentkezésén túl, nagy segítséget jelent a társadalom pénzbeli támogatása is. Most például sokat segíthetünk az adónk számukra felajánlott egy százalékával is.

A BBM amúgy projektek sokaságát vállalja a leginkább elesett, lecsúszott rétegek megtartására, felkarolására.

Az új magaságyásba átmentjük a kerítésen kívüli, korábban telepített eperágyás még életben lévő egyedeit

Az ágyás fakeretei tönkrementek, kiszáradtak, széttöredeztek – ahogy hajolgatás közben felnézek, a tekintetem a túloldalon, egy kopott, műanyag kerti széken ücsörgő férfira esik. Letaglózó a párhuzam a tönkrement eperágyás és a gubbasztva, csöndben cigarettázó férfi között. Pedig alig másfél méternyire innen hamarosan pici, piros gömbök jelennek majd meg a levelek mellett. Addig még lesz munka vele bőven.

Kész az új kiskert a Fonó utcában. A szálló dolgozói – a munkatársak fiatalok, huszonévesek-harmincasok – elkezdik felállítani a partisátrat a közös pörköltebédhez. És a kopár kert megélénkül. Lajosnak ebben most nem volt igaza: az embernek igenis kell valami életcél, akkor is, ha az csak néhány paradicsompalánta egy magaságyásban.

 Kocsis Noémi

Képek: Chripkó Lili/WMN