– 

Csak nemrég tudatosult bennem, hogy április óta szinte semmit nem alkottam

Nem írtam, nem festettem, alig olvastam, a hangszereim a sarokban porosodnak. Noha sokkal több szabadidőm lett, mégsem tudtam kreatívan kihasználni, mert az inspiráció legtöbb forrása megszűnt. Általában az utazások, az élmények, a barátok és a családom inspirálnak, a túlzsúfolt, ingergazdag hétköznapok, apróságok, amik szembejönnek. Így viszont csak az online tér meg a velem egy fedél alatt élő barátom (aki nagyon érdekes, de azért mégsem írhatok mindig róla) maradtak, illetve az új helyzet kihívásai, amiről sokan sokféleképp írtak már, így nem éreztem azt, hogy rám lenne még szükség.

Aztán a nyári lazulásban megpróbáltam behozni, ami kimaradt, de felszabadult alkotásvágyam valahogy nem akart visszatérni, maradtam a parkolópályán.

Mivel sokan újra itthon ülünk, megelégeltem a saját motiválatlanságom, és úgy döntöttem, fordítok a helyzeten. Először is körbekérdeztem a környezetemben élő kreatív, egyetemista barátaimat, rájuk milyen hatással volt ez az év, mit tettek, hogy képesek legyenek alkotni? Aztán jól meglepődtem a válaszaikon!

Alapvetően sokkal jobban viselték a bezártságot, mint én

Noha sok helyen kirajzolódott az aggódás és a bizonytalanság a válaszokból, mégsem ez került a fókuszba. Voltak visszatérő elemek, mint az olvasás, főzés, festés, rajzolás, de olyan is akadt, aki átrendezte a lakást, vagy akár dzsungellé változtatta azt új növényszerzeményeivel. Mások a zenében vagy a színházban kerestek menedéket, illetve a futást, edzést, táncolást is többen említették.

A vírus előtt a nagyvárosi egyetemisták nyüzsgő életét éltük, rendszertelen kajálásokkal, kevés alvással, sok tanulással és rengeteg programmal.

Aztán márciusban az orrunkra csukódott az ajtó. És ezt sokan nem is bánták annyira.

„Volt idő mindenre, jókat főztem, kirándultunk, a kapcsolatomnak is jót tett a nyugodt időszak. Aztán nyáron baromi jó volt, sok helyen voltunk idehaza, sátorozás, fürdés, „kreatívkodni" is végig tudtam, készítettem növénytartó állványt, festettem, rajzoltam, csomóztam.”

„Nem mondanám, hogy a vírus pozitívan hatott rám, viszont elég sok szabadidőt biztosított arra, hogy az alkotási vágyaimat jobban kiélhessem.Talán kicsit perfekcionistábbá is tett, hogy elég időm van.”

„Rám nagyon jó hatással volt a karantén, eltűnt a stressz az életemből, fogytam, rendszeresen étkeztem, szobát festettem, kutyát sétáltattam, makraméztam. Azt a részét nem szeretem, hogy nem tudok találkozni a család többi tagjával, de az jó, hogy kicsit lelassult körülöttem a világ.”

A több idő pedig teret engedett egy kis reflektálásnak

A rohanós hétköznapokba sokszor nem fér bele, hogy nagyobb kérdéseket végig tudjon gondolni az ember, sőt, sokszor a felismerésig sem jutunk el, hogy valamit végig kéne gondolnunk. A kényszerpihenő azonban több válaszadómnál is rávilágított fontos dolgokra.

„Sok időt töltöttem a családdal, volt időnk egymásra, és rájöttem, hogy sok családhoz képest nálunk nagyon jó a kommunikáció és az együttélés. Tudunk együtt dolgozni, és szeretünk egymás társaságában lenni.”

„Nem mondom, hogy nem lenne most jó forralt bort szürcsölgetni a karácsonyi vásárban, és borzasztó hatásai vannak a járványnak, de úgy érzem, kellett nekünk 2020. Kellett a változás.

Ebben az évben kristályosodott ki bennem az, ami eddig is itt volt a levegőben, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel: alkotni, és az alkotásommal pozitív hatást gyakorolni másokra. Nagyon furcsa ezt így leírni, de szerintem én sosem voltam ilyen kreatív, és sosem koncentráltam úgy a jövőbeni alkotásra, mint most.”

Pozitív változások és tanulási folyamat

Számos kihívást rejtett magában az online térbe költözés, azonban válaszadóim többnyire jól vették az akadályokat. Egyeseknél pedig határ a csillagos ég.

„Megtanultam online tartani az aerobik edzéseket és muszáj volt »alkotni« új dolgokat, hogy izgalmas legyen a gyerekeknek.”

„Szeptemberben beléptem egy művészeti diákszervezetbe, és nagyon örülök, hogy találtam egy olyan közösséget, ahol a hozzám hasonló kreatív fiatalok inspirálják egymást. Habár most személyesen nem találkozhatunk, de online továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és szervezünk közös programokat.”

„A karantén vett rá arra is, hogy elkezdjem a kis vállalkozásomat, ahol a kézműves termékeimet árulom, több időm van magamra így, és őszintén szólva, kicsit nyugodtabb az életem.”

„Többet tudok írni, bár azok inkább tudományos jellegűek, letettem végre az olasz érettségit, és három másik nyelvvel is foglalkozom. Ezen kívül, mivel nem tudtam, mit kezdjek még magammal, de a zenetanárommal tartottam a kapcsolatot a karantén alatt is, úgy döntöttem, megpróbálok egy Zeneakadémiai felvételit, jelenleg is erre készülök. Bár nem valószínű, hogy elmegyek, mert ez mégis inkább csak hobbi, plusz nem tartom magam elég jónak, de legalább elfoglalom magam valamivel.”

Persze akadnak kihívások, de mindenkinek megvan a maga módszere

Nem mindig olyan könnyű az alkalmazkodás, de a válaszaik alapján úgy láttam, mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb megoldásokat. Néhánynak talán én is hasznát fogom venni.

„Örültem, hogy újra lesz egyetem, aztán nagyon magamba zuhantam, hogy most megint nincs, a kreatív énem jelenleg a logopédiai szemléltetőeszközök gyártásában teljesedik ki. Szerencsére nagyon élvezem, amit tanulok az egyetemen, imádom a gyakorlatokat, és ebben ki tudom élni a kreatív vágyaimat.”

„Igyekszem inspirálni másokat, és ők is engem, úgyhogy ez az inspirál-spirál egyre csak lelkesebbé tesz. Nemrég pedig megtartottuk az első online koncertünket, ami nagyon nagy élmény volt”

„Ha valami művészeti tevékenységet végzek, akkor mindennap leülök, és csinálom valameddig, még ha nincs is hozzá kedvem, és nemcsak akkor, ha éppen van inspiráció vagy motiváció, így mindig haladok valamennyit, még ha nem is sokat. Ez a rendszeresség a titka a lendületnek.”

Tanulok a többiektől

Miután elolvastam a többiek válaszait, rájöttem, mit lehet remekül csinálni: a parkolópályáról: szurkolni, és örülni másoknak. Nem vesszük mindannyian egyformán az akadályokat (amit maximalistaként azért elég nehéz bevallanom magamnak). Viszont nagyon hálás vagyok, hogy körbevesz egy olyan közeg, amely pozitív energiájából nekem is jut, ha éppen kevés van. Remélem, minél hamarabb adhatok megint én is pozitív energiát. Addig pedig talán megihlet a saját ihlettelenségem.

Pichler Zsófi

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/South_agency