A pincérnő, a boszorkány, a macskanő és a gonosz királyné – Egy színésznő ezer arca

–

1. Azoknak, akik imádják a kultikus gengszterfilmeket: A sebhelyesarcú (1983)

Pfeiffer mindössze huszonöt éves volt, amikor Elvira Hancock karakterével örök stílust teremtett a divatban, és ezáltal évtizedekre megadta a farsangi és halloweeni jelmezek közkedvelt alaptémáját. (Egyébként ez utóbbit nemcsak ezzel a szerepével sikerült elérnie neki meg a jelmeztervezőknek, de arról majd később.)

Azt hiszem, talán nincs a földön olyan ember, akinek ne égett volna a retinájába az a számtalan fotó és mém, amelyen Tony Montana (a címszereplő, Al Pacino karaktere) ül azzal az utánozhatatlan ábrázattal egy halom kokó előtt. Millió feldolgozása van, számtalan későbbi poén alapja lett. Ha leszámítjuk, hogy milyen szinten romanticizálta a kokainbáróságot, úgy átlalában a kokófogyasztást és a bűnöző életmódot, akkor kihagyhatatlan alkotás. 

A húszas éveim elején jártam egy fiúval, akinek Tony Montana volt a kedvenc hőse. Akkor egy pillanatra elhittem, mennyire menők az ilyen csávók. Azóta tudom, hogy ez nem igaz. 

Ajánlom azoknak, akik imádják a „Betépve” című filmet Penélope Cruzzal és Johnny Deppel, illetve bírják Pablo Escobart is. Tudom, sokan vagytok!

2. Azoknak, akik ki vannak éhezve egy kis erotikus mágiára: Az eastwicki boszorkányok (1987)

Jaj, istenem, a kedvenc banyáim evör. Inspiráló, humoros, eredeti, ízig-vérig nők, akiknek az életét felforgatja az ördög. Jack Nicholson valójában csak a ráadás a minden hájjal megkent, sátáni vigyor mögé bújó, lüktető férfiszív megtestesítőjeként, aki olyan prímán kapcsolódik ezekhez a tehetséges nőkhöz. 

Susan Sarandon, Cher és Pfeiffer külön-külön is aduász, na de egyben, valóságos napalm az érzékekre. 

John Updike azonos című regénye valódi klasszikus, bár a kritika a filmet nem ünnepelte egyöntetűen… Ha a sztori néhol furcsa, a forgatókönyv máshol pedig girbe-gurba is, én akkor sem tudom megunni. Időnként előveszem és újranézem. 

Ajánlom azokra az estékre, amikor átmennek a barátnők, és nem elégedtek meg a rágógumifilmekkel. 

3. Azoknak, akik már régóta kapcsolatban vannak: Krumplirózsa (1991)

Ha húsz évvel később tartottak volna castingot erre a filmre, akkor olyan, jóval légiesebb kvalitásokkal rendelkező színészek játszották volna a főszerepeket szerintem, mint például Jessica Alba és Jude Law (utóbbit kifejezetten nem szeretem.) De az 1991-es romantikus komédiákban még megvolt az a magabiztos lassúság, amely láttatni engedte a szereplők igazi indítékait, vágyait vagy céljait. 

A pincérnő és a börtönből szabadult, szakácsként elhelyezkedő férfi kapcsolata nem megrázó, inkább hétköznapian ismerős és ezáltal rokonszenves. 

Nagyon régen láttam, talán a napokban megint előveszem, és újranézem. Olyan hangulata lesz tőle az embernek, mintha odakint folyton esne az eső. 

Ajánlom azoknak, akik már régóta együtt vannak – jó alkalom lesz összeölelkezni a kockás pléd alatt.

4. Az örök macskanőknek a forró bádogtetőre: Batman visszatér (1992)

Tudom, tudom, hogy mit ír a kritika, de nekem akkor is ez a kedvenc Batman-filmem. Amúgy is rajongok Tim Burtonért, pedig sokan giccsesnek tartják, de nagyon bírom az általa teremtett, ötletes világokat. Mára összetéveszthetetlenné vált az az atmoszféra, amit a filmjei árasztanak… Kicsit talán egy komor öregúr kabátjára emlékeztetnek, de akkor is szeretem. 

A kedvenc macskanőm – nem vitás, hogy – a Pfeiffer által megformált Selina Kyle.

Bár a szerepet eredetileg Anette Beningnek szánták, de ő a terhessége miatt kénytelen volt visszautasítani, ma pedig már nem is tudnánk mást elképzelni a szexi macskanő jelmezben.

Említettem, hogy Pfeiffer filmes karakterei évtizedekre meghatározták a halloweeni és beöltözős bulikat – nos, ez a másik közkedvelt jelmeze, amit gyakran magukra öltenek a nők. Szerintem a világon a legtöbbször macskanőnek öltöztek be.

Ajánlom családi mozidélutánokra, olyan helyekre, ahol a gyerek már betöltötte a kilencet. 

5. Azoknak, akik szeretnének beleborzongani egy jó kis tit

Ettől a filmtől olyan sokáig paráztam, hogy meg sem mertem nézni egyedül. Így is évekig rázott tőle a hideg, pedig nagy thriller- és horrorfogyasztóknak meg se kottyan. Igaz, nekem évekre elvette a kedvem a műfajtól A kör meg a Hatodik érzék is. Bevallom, ma sem nézek ilyeneket, rettegjen az, aki ráér, én nem fogok. 

Viszont ez egy kiváló mozi, persze műfaját tekintve csináltak már jobbat (honnan tudnám, ha alig láttam, ugye?), de azt tudom, hogy végigizgultam az egészet. 

Ajánlom olyanoknak, akik nem expert thrillerfogyasztók, de azért nem ijednek meg az árnyékuktól.

6. Azoknak, akik nem kiáltanak fel: „Jaj, ne, megint egy Tim Burton” – Éjsötét árnyék (2012)

Tudom, ne mondd. Imádom! Akkor is! Ez van. 

Az Éjsötét árnyék fő ereje a jelmezek, maszkok és díszletek kidolgozása, ahogyan a legtöbb Burton-filmben. Ez a mozi pluszban még vicces is, ami nem feltétlenül jellemző a filmjeire. 

A főszerepeket Johnny Depp, Eva Green, Michelle Pfeiffer és a szintén zseniális Chloë Grace Moretz alakítják. A sztori egy igazi lehetetlenség, amolyan Addams Family újrahúzva, jobb látványelemekkel. Mivel A galád családot is nagyon szerettem, így ez is közel áll a szívemhez, de hatalmas filmes élményre nem kell számítani. 

Ajánlom megnézésre anyáddal, mondjuk, anyák napján.

7. Azoknak, akik fel akarják tenni maguknak a bekezdés végén lévő kérdést: anyám! (2017)

Ha meg bírod nézni egyáltalán, mert nekem csak második nekifutásra sikerült, és még azután is maradtak bennem kérdések… Aki viszont rajongója a nehezen fogyasztható, több nézőpontból értelmezhető, súlyos témákat feszegető, kifejezetten gyomrot megterhelő alkotásoknak, annak kötelező. Bár aki rajong a műfajért, az egész biztosan látta.

Pfeiffer egész egyszerűen zseniális ebben a filmben, olyan erőteljes, hogy talán még jobban is szeretem benne, mint a főszereplő Jennifer Lawrence-t (aki szerintem mára totál túlhype-olt lett.)

Az anyám! nehezen befogadható, és annál is nehezebben elmesélhető. Ajánlom azoknak, akik szeretnének maguknak minimum egy álmatlan éjszakát, amikor végiggondolhatják, hogy mégis mi a franc volt ez?

8. Azoknak, akiket mindig is vonzott a sötétség – Demóna: A sötétség úrnője (2019)

Nyugi, ebben a filmben nem lesz semmi rettenetes. 

Zéró meglepetésértékkel bíró, ám annál látványosabb mozi igazi nagyágyúkkal, mint például Angelina Jolie és Michelle Pfeiffer.

Kettejük párosa egészen vicces. Sőt, Pfeiffer gonosz királyné karaktere a kedvencem. A jókislányos külsőbe bújt mérgező perszóna a legjobb, ami ezzel a szereppel történhetett. 

Ajánlom családosoknak – a kisgyereknek viszont sajnos itt is el kell takarni a szemét. 

A listám mára ennyi, és tisztában vagyok vele, hogy sok film kimaradt belőle. Például az Azok a csodálatos Baker fiúk, Az ártatlanság kora, a Veszedelmes viszonyok, de a nem túl széles körben ismert Hazugságok mágusa is. Majd egy másik listán szerepelnek. Vagy mondjátok el ti, mi a kedvencetek ennek a csodás színésznőnek a filmjei közül. Kommentben jöhetnek a tippek! 

Szentesi Éva