Lapályszocialista utópia Angyalföldön, avagy a Szabó család közel 50 éve

–

Az első adást 1959. június 30-án sugározták, a mintegy 48 éven át tartó széria közel 2500 részből áll. Az induláskor még senki sem tudhatta, hogy a magyar rádiózás történetének egyik leghosszabb vállalkozásáról lesz szó. Eredetileg mindössze néhány részt terveztek. Az adásokat a Magyar Rádió épületében vették fel. Olyan neves színészek tűntek fel benne már a kezdet kezdetén, mint Szabó Ernő, Gobbi Hilda, Garics János, Sütő Irén, Balogh Erzsi, Benkő Gyula, Lőte Attila, Vörösmarty Lili, Zenthe Ferenc, Csákányi László, Őze Lajos, Márkus László, Kiss Manyi, Bilicsi Tivadar, Bessenyei Ferenc és Tolnay Klári. A sorozat alkotója volt többek között Liska Dénes, Baróti Géza és Forgács István. 

Az első epizód egyfajta krimiként indul: nyugdíjazását követően Szabó bácsi a szövőgyárból éppen hazafelé indul, amikor rajtakap néhány tolvajt, akik alaposan helybenhagyják.

Megindul a nyomozás – a többi pedig már rádiótörténelem. Az alkotókat magukat is meglepte a váratlan siker: a hallgatók levelei, telefonjai gyorsan meggyőzték a rádió vezetőségét arról, hogy érdemes hosszabb távra tervezni.

De mi okozta a rádiójáték példátlan ismertségét és népszerűségét?

Az ok egyrészt a Kádár-korszak életmód-történetében keresendő. A szórakozási lehetőségek még merőben eltértek a maiaktól, és mivel a háztartásokban alig volt televíziókészülék, A Szabó család versenytárs nélküli kuriózumot jelentett az akkori fogyasztóközönség számára. Másrészt

a kádári kispolgári miliő Szabó bácsijában és családjában, ismeretségi körében sokan magukra ismerhettek.

Az angyalföldi Lapály utcában (ahol egyébként csak Apály utca van, így a helyszínt tulajdonképpen tekinthetjük fiktívnek) lakó Szabó család feje tökéletesen megfelelt a szocialista embertípusnak: szövőgyárban dolgozott, egyszerű ember volt, aki a közösségéért is tett a lakóbizottság elnökhelyetteseként.

Az alkotók egyébként nem fordítottak nagy figyelmet arra, hogy konkrét társadalmi csoporthoz kössék az egyes karaktereket, és az első száz rész adásba kerüléséig még a szereplők névsorát sem tüntették fel. Szabóék megfeleltek a marxista ideálnak: szó szerint „proletársorból” érkeztek, de életmódjuk már kispolgári volt, vitathatatlan szocialista erkölcsiségük pedig újra és újra megnyilvánult az egyes kérdésekről alkotott sommás ítéleteikben, miközben a népi-értelmiségi attitűd is megjelent. Így aztán A Szabó család karaktereiben mindenki megtalálhatta a saját magára jellemző személyiségjegyeket, az ismerősség érzése, az azonosulás pedig különösen fontos egy sorozat esetében.

A hatvanas-hetvenes évek légkörében Szabóék azt az életformát testesítették meg, melyre sokan vágytak. Nem egy olvasói levél tanúskodik arról, hogy a hallgatók valóságosnak gondolták Szabó János, Icu, Halász Feri vagy éppen Fux úr személyét.

Népnevelés vagy épp ellenkezőleg, népbutítás?

A rádiós sorozatot mindemellett mindvégig jellemezte egyfajta népokító didaktikus attitűd. Sokan a korabeli kritikusok szerint éppen ezt tartották a legnagyobb hibájának, egyfajta népbutító, ízlésromboló, erényügyi ponyvának titulálták A Szabó családot. Mivel a rádióműsorok hallgatottságáról nem készült részletesebb felmérés, valójában nem tudjuk, hogy mely rétegek közt volt kimagaslóan népszerű a sorozat, de annyi bizonyos, hogy a munkahelyeken, a piacon vagy éppen a baráti beszélgetések során téma volt, hogy mi is történt a Szabó családban az előző részekben.

A történelmi múlt vagy éppen a politikai kontextus itt-ott beszivárgott az adások szövegébe, elég, ha csak Icu első házastársára, a volt ávós Halász Ferire gondolunk, akiről megtudhattuk, hogy 1956-ban kis híján „meglincselte a csőcselék”. Emellett kisebb bűnesetek, ügyeskedések, stiklik is megjelentek a háttérben, de fontos hangsúlyoznunk, hogy ezek egyéni visszaélések voltak a történet szerint – magát a fennálló rendszert természetesen nem kritizálták az alkotók.

Rendszerkritika helyett társadalomkritika

Ahogy a hetvenes években, más médiatermékben, illetve az élet egyéb területein, direkt politikai kritika A Szabó családban sem jelenhetett meg. Bár az, hogy az angyalföldi Lapály utcába helyezték a történéseket, nem lehetett véletlen – az egypártrendszer idején ugyanis a XIII. kerület közepe volt Kádár János örökös képviselői választókörzete. 

A rendszerváltozáshoz közeledve aztán érezhetően megjelent itt-ott a gazdaság kritikája (például az élelmiszerárak emelkedésének, mely a Kádár-rendszer „gulyáskommunizmusának” alapvető célkitűzésével állt szemben), de sokkal inkább volt tetten érhető a társadalom negatív jelenségeinek bemutatása és pellengérre állítása.

Már az első rész is egy bűnesettel indul, s a továbbiakban is gyakori volt a különféle devianciák bemutatása: a bűnözés, az alkoholizmus, a drog felbukkanása vagy éppen a széthulló, válásokkal végződő házasságok ábrázolása.

Majdnem, mint a Dallasban

A népszerű Dallas című sorozathoz hasonlóan A Szabó családot sem kerülhették el a tragédiák. A Zenthe Ferenc alakításában megformált Balla Tibor története például a rádiójátékban a szereplő halálával ért véget. Az amerikai olajbáró Ewing-család történetéhez hasonlóan a közönség itt sem nyugodott bele a karakter elvesztésébe.

Sokan az Izaura-effektushoz hasonlóan itt is komolyan vették a kitalált történetét, és a felelősöket keresték a történtekért, illetve felháborodott levelekkel bombázták a rádió szerkesztőségét.

Végül az alkotók „dallasi” megoldással visszahozták Zenthét a sorozatba – igaz, nem egy zuhany alól előbukkanó Bobby Ewingra és álomként megmagyarázott kihagyott évadra vetemedtek, hanem egy másik szerepet osztottak rá, s így a visszatérő, ismerős hang mindenkit megnyugvással töltött el.

Nem lett belőle Szabó család podcast

A rendszerváltozás kevés fordulatot hozott a sorozatba – egy-két kisebb utalás pedig a szólásszabadság és a véleménypluralizmus korszakában már nem volt elegendő a hallgatók számára. Pedig a rendszerváltozást megelőző időszak társadalmi változásait remekül lehetett követni a műsorban:

Szabó Laciból állami, majd magántaxis lett, Wágner Ferkó géemkázni kezdett, és a határon túlra menekülő magyarok is megjelentek a történetben.

A televíziózás a kilencvenes években egyik fénykorát élte: külföldi és hazai gyártású sorozatok tömkelege árasztotta el az olcsó, könnyen hozzáférhető szórakoztatóipart, ami nem kedvezett a rádiójátéknak. Szabóék bár haladtak a korral, az elpártoló hallgatók miatt végül 2005-ben befejeződött A Szabó család közel öt évtizedes története.

Maróti Zsolt Viktor

Kiemelt kép: Fortepan/SZALAY ZOLTÁN