–

A nő

A nő azt gondolta, hogy ez most oké lesz.

Szép a haja, alaposan begöndörítette még délután a szupermechanikus, háromágú hajsütőjével, amit Londonban vásárolt leértékelve hatvanöt fontért. Tett a hajára hővédőt, aztán még abból a drága hajfényesítőből is néhány cseppet.

A sminkje tökéletes volt meg a ruhája is. Éppen annyit mutatott meg, amennyit kellett. Rég leszokott már arról, hogy kipakolja a melleit, és túl rövid ruhát vegyen fel. Végre megértette azt, amit az anyja annyiszor mondott neki tinédzserkorában: „a kevesebb több, inkább csak sejtess”.

Ma tényleg inkább csak sejtetni akart.

Mellének körvonala finoman átlátszott a ruhán, még egyszer végigsimította az anyagot, és beült a taxiba.

Öt percet kell késnie. Ezt is az anyja magyarázta neki korábban, hogy „randevúra soha ne érkezz időben, mindig késs néhány percet, de ne sokat, mert akkor azt fogja majd gondolni, hogy illetlen vagy.”

Útközben a telefonját nyomkodta, ellenőrizte az e-mail fiókját, de csak azért, mert ezzel nyugtatta magát, hogy nem is annyira Facebook-függő, hiszen nem csak azért veszi elő a mobilját, hogy a közösségi médiát csekkolja. Nem érkezett új üzenete.

A Messengeren viszont új jelzés villogott. A férfi írt: öt percet késni fog.

A picsába! – gondolta magában. Talán félig hangosan ki is mondta, mert a taxis egy másodpercre belenézett a visszapillantóba.

Nem nyitotta meg egyből az üzenetet, nem akarta, hogy a férfi azt higgye, egyfolytában a telefonját lesi. Két perc múlva írt: „Semmi gond, én is csúszásban vagyok.”

Kicsit feszült lett ettől az egésztől, megpróbálta elterelni a figyelmét, nem akart így megérkezni. Az Instagramon képeket nézegetett, csekkolta, hogy miket lájkolt a férfi, aztán a kocsi megérkezett az étteremhez, egész pontosan hét perccel a megbeszélt időnél később.

Ennek örült. Mosolygott, úgy lépett be a helyre.

A haja tökéletes volt, a drága krém csak úgy ragyogott a hajszálakon. A ruhája alól finoman körvonalazódtak a mellei, a tűsarkúja pedig éppen annyira volt magas, amiben még tudott járni. Finom parfümillat lengte körül, pávás Penhaligon, ezt is Londonban vásárolta száznyolcvanöt fontért, csak a csuklójára és a nyakhajlatára fújt belőle egy keveset. Ezt is az anyja tanította neki.

Végiglépkedett az asztalok közötti folyosón, néhányan megbámulták, közben mosolygott, légiesnek érezte magát és kiegyensúlyozottnak. Amikor megpillantotta a férfit, gyomortájékon összeszorult egy kicsit, bizseregni kezdett a torka, aztán az asztalhoz lépett, a férfi felállt, kihúzta a széket, ő a ruháját maga alá simította, majd leült.

Kedélyesen csevegtek. Vörösbort rendeltek, hagyta, hogy a férfi válasszon. Steaket evett, mellé hercegnőburgonyát. Azt gondolta, mennyire vicces, ha látja a férfi, hogy szeret enni. Biztosan azt gondolja majd róla, hogy imádja az életet, és jó szerető.

A vacsora végén a férfi megfogta a kezét az asztalon, a nő közben két pohár bornál megállt, mert már érezte, hogy egy kicsit a fejébe szállt az alkohol.

A férfi megkérdezte, hogy vele tart-e a lakására még egy italra. A nő igent mondott, de azért izgult. Egyre jobban érezte, nagyon akarja ezt a férfit.

Hazaértek. A férfi lakása a Szeréna úton volt. Felső szinti panorámás lakás, csak a terasz kábé százötven négyzetméter. Italoztak, a férfi megmutatta a gin-gyűjteményét, büszke volt rá, hogy szinte a világ minden tájáról hozott egy-egy különleges párlatot.

A nő egyre jobban érezte a fejében az alkoholt.

Aztán csókolóztak a kanapén. A nő nem érezte finomnak a csókot, de nem foglalkozott vele, mert akarta a férfit nagyon.

Majd felmentek az emeleti hálóba. És szeretkeztek.

Aztán szeretkeztek a zuhany alatt is.

Aztán reggel is, de a reggeli már gyors volt, és nem volt annyira szenvedélyes.

A nő taxit hívott, igyekezett, nehogy elkéssen a munkából.

A férfi megcsókolta, és megígérte, hogy hívja majd.

A férfi soha többé nem hívta fel.

A férfi

A férfi nemrég töltötte be a negyvenet. Két éve vált el. Szeretett volna megállapodni megint. Úgy érezte, elég volt már az egyéjszakás kapcsolatokból. Szeretett volna maga mellé egy tökéletes nőt, akit nem érez kevésnek, akivel jó együtt, aki szórakoztató, és szereti az életet.

A nőt három hete hívta először randevúra, tetszett neki a szertelensége, az, hogy sokat nevet, érti a vicceit, és nem sértődik meg akkor sem, ha cinikus.

Először koncertre vitte, ahol tök jól lazultak együtt, aztán színházba, majd volt egy mozi is. Tegnap aztán elhívta vacsorázni.

A férfi majdnem megcsúszott a munkájával, késésben volt, sietve hívott taxit, átöltözni sem tudott rendesen. Szerencsére az irodában volt egy inge, amit a tárgyalásokra tartott bent, azt átvette.

Írt a nőnek, hogy öt percet késik, aztán csekkolta az e-mailjeit, megnyugodott, hogy mindennel végzett, és nem érkezett újabb üzenete.

Két perccel hamarabb ért az étterembe, mint a nő, örült neki, hogy a nő is késett egy kicsit.

Aztán bort rendelt meg gödöllői csirkét, és figyelte a nő arcát.

Észrevette, hogy feszült, hogy idegesítően sok a parfümje, hogy nem eszi élvezettel a steaket, hogy a bortól kipirosodik az arca, és amikor beszél, egyre jobban zavarja a hangja.

Arra gondolt, hogy eddig nem zavarta a nő hangszíne, és nem értette, mi változott meg.

Talán a koncert túl hangos volt ahhoz, hogy rendesen hallja, a moziban meg nem beszéltek nagyon, ahogyan a színházban sem.

Figyelte a nő arcát, és apró repedéseket vett észre a bőrén. Először azt gondolta, a vastag smink kezdett repedezni rajta, de aztán látta, hogy ez nem a smink, hanem egyenesen a bőre, mintha a nő fején porcelánréteg volna, és alatta semmi, csak üres feketeség.

Ahogy haladtak előre az éjszakába, egyre több fekete rész látszódott ki a nő fején, ami egyre jobban zavarta a férfit.

Azt gondolta, mégis hazaviszi, most már megnézi, mi ez, kíváncsi rá, vajon marad-e valami a nőből reggelre, vagy teljesen lepereg róla minden máz.

Otthon megmutatta neki a gin-gyűjteményét, amit a céges ügyfeleitől kapott, aztán italt kevert, először egyet, majd kettőt. Aztán megcsókolta a nőt. Először a kanapén. Aztán a hálószobában is.

Ahogy csókolóztak, azt érezte, hogy a semmit csókolja, hogy a nyelve az ürességben kapálózik, és a nő fejéről már egészen eltűnt a porcelánszerű máz.

Amikor a zuhany alatt is szeretkeztek, már csak egy üres testet látott maga előtt. Érezte, hogy mozog előtte valami, azt is érezte, hogy ő benne van ebben a valamiben, de nem tudta kitapintani az arcát vagy a melleit rendesen.

Hallotta még a hangot is, ami már kevésbé idegesítette, mert közben egészen elvékonyult.

Reggel még egyszer szeretkezett a nővel. Gyorsan, ütemesen. Nem érzett semmit. Nem volt ott a test. Nem volt arca sem.

Aztán taxit hívott a nőnek. És amikor kilépett az ajtón, megkönnyebült.

Soha többé nem hívta fel.

Szentesi Éva

A kiemelt kép illusztráció – Forrás: Getty Images/ Igor Ustynskyy