Amit a többnejűségről tudni akarsz, de nincs kitől megkérdezni

–

Egy igazi poligám

Nemrégiben Karacsiban (Pakisztán - a szerk.) jártam, és egy ismerősöm szeretett volna bemutatni az egyik kedves barátjának. „Kreatív igazgató egy cégnél, reklámszövegeket gyárt, kifejezetten szórakoztató ember. A második feleségével együtt nagyon szeretnének megismerni téged” – mesélte a barátnőm teázás közben. Na, erre már felkaptam a fejem. Addig még nem találkoztam poligám kapcsolatban élő emberrel, legalábbis olyannal, akivel közös nyelvet beszélünk,

nagyon érdekelt, hogyan láthatnék rá a helyzet gyakorlati oldalára. Hogy megértsem, ki hogyan éli meg ezt a számunkra különös, sokak számára megbotránkoztató helyzetet. 

Nagyon szimpatikus ember

A barátnőmet azonnal megkértem, mutasson egy fotót róla. Kikereste a telefonján az illető aktuális Facebook-profilképét. Markáns férfiarc, fazonra nyírt ősz szakáll és kackiás bajusz, hawaii-mintás ing, és birkózó múltról árulkodó „karfiolfülek”. Irfán úron (akinek a nevét most érthető okokból megváltoztattam) egyértelműen látszik, hogy egy igazi életművész. Ahogyan az is, hogy ízig-vérig a XXI. században él, nem letűnt korok figurája, aki homokba dugja a fejét, ha messziről jött emberekkel ütköztetheti a nézeteit.

Motoszkálni kezdtek bennem a kérdések

Először is kikérdeztem az említett barátnőmet, Irfán úr közeli ismerősét a család helyzetéről. Megtudtam, hogy Irfán első felesége nem örvend túl jó egészségnek. Ötvenöt éves, és ideje nagy részét egyedül tölti. A második feleséget, aki még nincs negyven, és menedzsmentet oktat a Karacsi Egyetemen, Irfán úr munka közben ismerte meg. Az elsőtől két, már felnőtt korú gyereke van, a másodiktól egy kislánya született, aki ötéves. A hétköznapokat a második feleségével és a kislányával tölti az egyetemi kampuszon a szolgálati lakásban, hétvégén pedig meglátogatja az első feleségét, akinek akkor mindenben a kedvére tesz.

„Nem tudnám elképzelni magam ebben a helyzetben. Akkor sem, ha tudom, hogy ez itt teljesen legális, és az első feleség engedélye is szükséges a második házasság megkötéséhez.

Sosem tudnék kibékülni a gondolattal, hogy egy férfin valaki mással osztozzak” – fogalmaztam meg a kételyeimet az ismerősömnek.

Itt nem törvényes keretek közötti „hűtlenkedésről” van szó

Ezt magyarázta a barátnőm: „Az első feleség meggyengült, elfáradt. Irfán igényei ezzel szemben megmaradtak. Találkozott Fatmával, aki igazi lelki társa is lett. Egymásba szerettek. Jobb lett volna, ha Rida háta mögött zajlik az egész? Biztos van, aki azt gondolja, el kellett volna nyomnia magában az érzéseket a feleségére gondolva. De nem ezt tette, hanem felvállalta a kapcsolatot. Anyagilag, érzelmileg, felelősen.

Ha egy nő magára marad, kevés esélye van az élethez, ezért Irfánnak eszébe se jutott elválni Ridától. Törődik vele, támogatja őt, és nemcsak anyagilag. A két nő pedig nagyon jól kijön egymással. Mint két testvér. Ahogy én látom, mindenki tökéletesen elégedett ebben a helyzetben.”

A találkozás

Irfán és Fatma másnap a hotelben várt rám a kislányukkal. A barátnőm mutatott be minket egymásnak. „Fatma az én múzsám” – bókolt a feleségének Irfán, és erre félig viccesen, félig nagyon is formálisan, mindketten a homlokukhoz érintették az ujjukat, a tisztelet jeleként. Fatma, aki egyetemen tanít, igazi tűzről pattant nő. Az autót is ő vezette. „Emellett a Tarzan mellett a forgalomban én csak Jane lehetek. Figyeljétek meg, hogy vezet. Egy szörnyeteg!” – mondta Irfán, és a házaspár közti évődés gyakorlatilag egész úton zajlott.

Összesen háromszor találkoztam velük. Egyszer elvittek egy meghallgatásra, aztán meghívtak az otthonukba, végül pedig meglátogattak a hotelban is. Háromszor köszöntem el tőlük, és Irfán mindannyiszor finoman, de határozottan jelezte, hogy kézfogáspárti, nem kedveli, ha meg akarják ölelni. Inkább vállalja, ha túl merevnek hiszik, de nem híve az ilyen szoros testi kontaktusnak.

A kislányuk éppen a tündérruhás időszakát éli. Belém vésődött az a jelenet, amikor ücsörögtünk egy próbateremben, Irfán a falra szögezett fotókat nézegette, Fatma meg éppen telefonált. A kislány gondolkodás nélkül odament az apjához, megrángatta a hawaii-mintás ingjét, Irfán meg jókedvűen lenézett rá, és kézen fogva elkísérte őt a vécére.

Nem hinném, hogy idealizáltam volna a képet

Bár be kell ismernem, az első feleséggel is jó lett volna találkozni a teljesség kedvéért. Én úgy döntöttem, nem fogok kételkedni abban, amit előzetesen erről a családról hallottam. Egyszerűen jó volt velük lenni, érezni azt az egyensúlyt, amiben élnek, és amit közösen – az összes érintett érdekeinek figyelembe vételével – építettek fel egymásnak.

Az utolsó estémen a hotel kávézójában töltöttük az időt azzal a lánnyal, aki összeismertetett minket. Családi képeket nézegettünk, büszkén keresték elő a már felnőtt gyerekek fotóit is, akik Irfán első feleségétől születtek.

Egy pillanatig sem éreztem, hogy valami nincs rendben, és amit látok, nem természetes.

Azt sem gondolom, hogy a kislányt, aki ebbe a helyzetbe született, rossz elvek mentén nevelnék fel. Egy biztos: a többnejűséget nem a skalpgyűjtés törvényesített formájául „találták ki”, bár embere válogatja, ki, hogyan él a keretek adta lehetőséggel.

Ahogyan nálunk a többszörös válás és házasságkötés, úgy máshol a többnejűség is a felelősségről, a jól kezelt élethelyzetekről és a lelkiismeretről szól.

Nagy lépés volna, ha az előítéleteket félretéve, megbotránkozás nélkül gondolnánk ezekre a számunkra szokatlan, de máshol régóta működőképes törvényi keretekre is. Ha nem mondanánk azonnali ítéletet valami olyan felett, ami ellenkezik az alapelveinkkel. Inkább kérdezzünk tovább, ha van kitől. Legközelebb biztos kikérdezem Fatmát egy-két gyakorlati dologról. Például a férfiak és nők felemás helyzetéről, ami már abban is megmutatkozik, hogy nőknek nem jár a többszörös házasság joga – igaz, ilyen kérdés csak a nyugati emberek agyában merül fel egyáltalán. Nekünk az is furcsa lehet, hogy tud egy férfifüggésben élő nő boldog lenni – pedig a képlet nem is nagyon bonyolult. De az már egy másik cikk témája lesz.

Burns Katalin

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Donald Iain Smith