20 irreálisan hülye filmes közhely a WMN olvasói szerint
A múlt heti 13 irreálisan hülye filmes közhelyekről írt cikkünk kapcsán felmerült a kérdés, hogy a magyar nézők mitől dobnak menten hátast. Olyannyira kreatívak voltatok, hogy a kommentekből csodás körkép állt össze, és kiderült, melyek azok a filmes klisék, amelyekkel ki lehet kergetni benneteket a világból. Szőcs Lilla írása.
–
Amint megjelent Fiala Borcsa cikke „A nők a párjukkal együtt élveznek el a sima behatolástól, miközben rajtuk van a melltartó – 13 irreálisan hülye filmes közhely” címmel, már be is vetettem magam a kommentszekcióba, hogy beszálljak a lista bővítésbe, a következőkkel:
„Állatos-családos filmeknél, amikor a gyilkos bálnának, vadlónak, stb. üvölti sírva egy kisgyerek, hogy „Menj, te a természethez tartozol! Nem hallod?!” Jaj, attól kivagyok...
Amit aztán több száz másik követett, a WMN és DTK oldalán is. Úgyhogy íme, a kommentek krémének krémjei:
1.
„Amikor rögtön szex után felkelnek az ágyból, felöltöznek, és mennek a dolgukra… én meg elképzelem (fúj!), hogy szép lassan csordogál a lábszárukon végig…
Amikor elmennek otthonról, nemhogy nem zárják be az ajtót, hanem még villanyt sem gyújtanak, a töksötét előszobán keresztül mennek be a nappali közepére, ahol végre csiholnak valami fényt… Amikor egyedül laktam, még be sem léptem a lakásba, de már kapcsoltam is fel a villanyt.
És ide tartozik még az is, hogy amikor éjszaka valami zajt hallanak, mondjuk, a földszintről, és persze hogy az asszonyka megy megnézni, mi is történik, meg »hahóznak«… A rossz szándékú illető pedig biztos egy »Kukucs!« felkiáltással fog válaszolni…”
„A telefonban sosem mutatkoznak be, és sosem köszönnek el...”
2.
„A kórházban a szülés után egy tiszta, mosolygós, legalább három hónapos babát adnak nekik oda! Nyilván, mert a gyerek bent lezuhanyzik, nem? Értem én, hogy nem lehet újszülött, de akkor is idegesít.”
3.
„Nem tudom, a való életben így van-e, de én azt nem értem, hogy a filmes telefonbeszélgetések jelentős hányadának végén miért nem köszönnek el egymástól?!”
4.
„Nálam az üti ki a biztosítékot, amikor a családapa hazaér, leteszi a kabátját és a táskáját, majd leül a megterített asztalhoz a családdal vacsorázni. Kézmosás nuku!”
5.
„Az amerikai filmekben a legcsóróbbak lakása is kétszer akkora, mint a miénk… És általában nagyon szar nekik 120 négyzetméteren. És ha a fiatalok szülőlátogatásra mennek, az idősebbeknek tuti, hogy háromszintes kertvárosi ingatlanja van – négy kocsibeállóval. Miből????”
6.
Engem az idegesít, és piszkosul nem tartom életszerűnek, amikor otthon szűk miniszoknyában, ne adj' isten kiskosztümben és tűsarkúban tipeg a főhősnő naphosszat. Úgy reggelizik, főz, ebédel, mosogat, stb… A másik halálom: a kórházas filmekben, amikor a fonendoszkóppal ruhán át (jó esetben csak egy rétegen) hallgatják a beteg/sérült szívét, tüdejét!”
7.
„Az amerikai filmekben mindig mindenki tudja az égtájakat. Este is, zárt térben is. »A gyanúsított kelet felé rohan!« Vagy: »Találkozzunk az északnyugati bejáratnál!«”
8.
Amikor valakit felhívnak, hogy nézze meg, mi megy a tévében, akkor ő csak bekapcsolja, és már látja is, amit a másik. Semmi »Melyik csatorna?« vagy ilyesmi…”
9.
„Szex melltartóban! És utána reggel is úgy ébredeznek romantikusan, hogy a csajon gondosan rajta a melltartó. Meg az előző esti smink, természetesen nem elkenődve…”
10.
„Amikor autót vezetnek, és folyamatosan jobbra-balra rángatják a kormányt az egyenes útszakaszokon is, de még ha nem is egyenes, akkor sem vezet így senki.
Vagy az akciójelenetekben mindig ki van engedve a nő hosszú haja. Na, én biztosan nem kiengedett hajjal menekülnék, kémkednék, ketrecharcolnék.”
11.
„Amikor egy gyerekes család van a vásznon, és a gyerekek rosszalkodnak: ugyanazt mondják, ugyanazon a sipító szinkronhangon: »Add ideee!«. A családi konfliktusokból semmit nem érzékelnek, tragédiák esetén hüppögnek egy kicsit.
Mindig rend van a szobájukban, a tapéta új, díszcsík is van rajta. Esténként mondanak egy mondatot a szóban forgó ordas nagy bajjal kapcsolatban, de a kedves anyuka egy másik mondattal azonnal megvigasztalja őket, majd így szól: »Most aludj, kicsim!«. Mire a gyerek becsukja a szemét, és már alszik is.”
12.
„Ha leülnek egy idegen számítógép elé adatokat lopni, egyből vágják, mi hol van. Én sokszor még a sajátomban sem találom meg, amit akarok.”
13.
„Akit arra kérnek, hogy maradjon a kocsiban, az sosem marad ott (sőt, általában ő menti meg a főhőst). Az akciófilmekben meg leelőzik a tüzet az alagútban.”
14.
„Kosztümben vagy öltönyben főznek, minden telefonszám így kezdődik: 555-555, a nyomozónő Christian Louboutin- körömcipőben üldözi a gyilkost, a hatlövetű pisztollyal tízet lőnek, a hóban pedig csikorog az autó gumija.”
15.
„A helyszínelők full sminkben, frizurában, tűsarkúban mennek a tetthelyre, nem ám bénán tetőtől-talpig bezacskózva, ahogy a híradóban látni.”
16.
„Nekem az a kedvencem, amikor a nők enyhe nappali sminkben és tökéletes hajjal ébrednek a szexi alvóruhájukban. Tényleg van, aki így ébred?”
17.
„A legeldugottabb kisvárosi térfigyelő kamera hót pixeles felvételében is úgy ki tudnak élesíteni egy négyzetcentinyi területet, hogy azon még a légypiszok is megszámolható!”
18.
„A kocsikat sosem zárják be kiszállás után, de nálam mégis a várandós, szülős epizódok viszik a pálmát. A filmekben minden várandós kismama sugárban hány. Jelentem, három gyermeket szültem, de még hányingerem sem volt, az ismeretségi körömben is alig. A szülést majdnem mindig végigordítja az érintett színész. Ezt legszívesebben kikérném magamnak: én csendben szültem, és a szülőtársaim is mellettem, egy kivétellel. A kedvencem, amikor természetes szülés után fél órával az anya simán ül a fenekén, és derűsen sétálgat. Csak egy kicsit kéne élethűbbé tenni, így az egész – amúgy gyönyörűségesen, fájdalmasan komoly – szüléstörténet el van bagatellizálva.”
19.
„Kiakadok, amikor meghívnak egy nőt vacsorára, közben beszélgetnek, és mindenki csak piszkálgatja a gazdagon megrakott tányért, egy falatot sem esznek, aztán elrohannak.”
20.
„Miért van felkapcsolva mindig minden villany a házban? Este hazaérve a melóból kivilágított helyiségek fogadják szereplőket. Minden éjjelilámpa és hangulatvilágítás ragyog. Érdekes, én mindig lekapcsolom, ha elmegyek otthonról.”
Szőcs Lilla és a WMN olvasói
Kiemelt kép: Titanic (Paramount Pictures, 1997)