A női gyönyör bonyolult - tanuljuk meg újra egymást!
„Mit gondolsz a testedről és az orgazmusodról? Maszturbációs műhelyfoglalkozásaimon huszonöt éve ez a nyitó kérdés. Ilyenkor kiderül, hogy mennyi zavar, fájdalom és szükségtelenül bántó szexuális tudatlanság él bennünk. Nők és férfiak egyaránt boldogabbak és társadalmilag kevésbé erőszakosak lennének, ha részt vennének a 101 orgazmus nevű kurzuson.” – írja Betty Dodson amerikai feminista szex-edukátor, a szexualitás felszabadításán munkálkodó aktivisták „nagymamája”. Bár anno ezen az ígéretes című kurzuson nem tudtam vészt venni, annyit biztosan sejtek, hogy sok igazság rejlik e szavakban. Ezért döntöttem úgy, hogy idén a mottóm: „In medias res – több szex, kevesebb előjáték!” – Ez a Szabad egy körre? című sorozat 2018-as évadnyitó epizódja szexről, szabadságról, szerelemről. Beszélget Mester Dóra Djamila.
–
Én azt a női mintát kaptam, hogy sosem sorolhatom magam büntetlenül az első helyre. Munka, család, bármilyen feladat, aztán az összes értelmetlen megfelelés: a szüleimnek, tanáraimnak, a környezetemben lévő férfiaknak, az arctalan masszává sűrűsödött nőtársadalomnak. Ez volt a kulturális modell, és ehhez társult a gyerekkori túlélés üzenete: ha olyan vagy, amilyennek akarlak, szeretni foglak.
Azt kéred, mutassam, hol jó? Adjak direktebb visszajelzést? Akkor most – bár zavarban vagyok, félreteszem a szégyenlősségem: kérlek, tedd ide a kezed a szeméremdombomra! Igen így, kicsit lejjebb! Hagyd, hogy az ajkaim belesimuljanak a nagy, meleg tenyeredbe! Csak tartsd itt a kezed, és nézz a szemembe! Kérem, hogy ne siessünk! Vedd fel az én tempóm! Érezzem az erőd és a figyelmed! Ne faggasd, ne akarj tőle semmit, ne siettesd! Hagyd, hogy a csiklóm szólaljon meg! Érzed, ahogy megtelnek az ajkaim, ahogy elkezd lüktetni a tenyered alatt? Pontosan mit érzel? Hol érzed? Ehhez mindkettőnknek le kell lassulni! Olyan ez, mint egy ismeretlen tánc; tanuljuk, újra tanuljuk magunkat és egymást.
A saját felszabadításom halad a maga útján évek, tizenévek óta. Az elmúlt lassan tizenöt évben a partnerem mellett, sokszor épp a vele való szembenállásban tanultam meg a gyakorlatban is – nemcsak felismerni, merni felvállalni, tudni okosan kommunikálni, de – igazán belakni a saját szabadságomat: vélemény, pénzkereset, egyszerű jogok: szabadidő, önálló esték, kidelegált háztartási feladatok, hogy indoklás nélkül bármit csinálhatok úgy, ahogy akarok. De a szexben ez sokkal lassabban halad.
A szex mintha sokkal erősebben konzerválná a múltból hozott mintákat… és talán az inspiráló példák is kevésbé láthatók, mint az önmegvalósítás más terén?
A vágy legyen veled!
A női gyönyör bonyolult.
Sajátomról tudom, hogy törékeny, komplex, legtöbbször a fejemben dől el, hogy mozdul-e. Sűrűn össze van szőve az életem minden más területével, függ tőlük jólléte, szabadsága. Szárnyra szökkenése időbe telik – sok időbe, sokféle időbe. Évekbe telik kijönni rutinokból, szakítani a családi örökséggel, az erotikába záródott érzelmekkel, a testi emlékezetben őrzött hiányokkal, fájdalmakkal. Az otthonról hozott szégyennel, szégyenlőséggel, bűntudattal. Nehéz azzal is mit kezdeni, hogy mennyire kompromisszummentes… és hogy folyton változik. Mert a változás az élet velejárója – nem is feltétlenül azért, mert baj volt a régivel, csak egyszerűen kinőttem, meguntam, elfáradt – ideje megújulni. Aztán napokba, órákba telik megérkezni magamhoz, hozzád. Hogy kitisztuljon belőlem a hétköznapok zaja, zakatoló sokféle inger. Napokba, hetekbe telik egyedül lenni, átállni, figyelni, tudni újra jól figyelni. Megtalálni az egyensúlyt a testi dolgok, vágyak, gyönyörök, inspirációk és csendek, elmélkedések, passzív töltődés között.
E testben halnunk, de élnünk is kell!
Január, újabb évkezdés, mindenki fogadalmakat tesz: „holnaptól naponta futok, diétázom, leteszem a cigit, figyelek, hogy eljussak fodrászhoz”. A reggeli pára nagy cseppekben csöpög a növényekről, a sapkám széléről, az orromról. Sokan futnak szembe, ez a csúcsidő, gondolom. Az út szélén egy pici, halott cickány; ő nem tesz fogadalmakat a holnapra. Az élőlények élnek-halnak, nekik a január nem évkezdet, hanem nyugalmi időszak. Ahogy szívem szerint az én testemnek, lelkemnek is az lenne. Azon töprengek, vajon a testembe írt naptár mennyiben rajzolna más időszámítást?
Milyen sorsfordító dolgok, emlékek vannak ebben a másik időszámításban: a születésem, érintések, gyönyörök, fájdalmak, betegségek, szülések, nagy sírások, orgazmusok?
De figyelek-e vajon a testem naptárára nap mint nap? Hogy ébredt ma, hogy érzi magát, mire vágyna? Hagyom-e, hogy ne csak fájdalmai, szenvedése, de kívánságai, örömei, vágya is napi iránytűm legyen? Vagyok-e elég tudatos, bátor és szabad gazdája a gyönyöreimnek?
Erre invitálnálak most, írjunk együtt 2018-ban gyönyörnaplót!
In medias res – éld meg, írd meg!
A női gyönyör megértése egy hosszúra nyúló „előjáték”, hiszen minden fontos lehet: a családi mintáktól a párkapcsolati dinamikákon át a társadalmi normákig. De mire akárcsak a közelébe is érnénk bármiféle gyönyörnek, addigra már mozdulni sem tudunk a kimerültségtől. Elfáradtunk az önismereti munkában. Én hiszem azt, hogy ez a fajta reflexió, a saját kulturális csomagunk megértése közelebb visz, de legalább ilyen fontos, hogy minél inkább maradjunk a testi élményeknél, a testen keresztül oldjunk ki, oldjuk meg, amit lehet. Ebben lehet felszabadító és inspiráló mások története. Mert nem csak az ördög rejlik a részletekben. Mindenkinek más momentum – és máshogyan – fontos.
„Legutóbbi erotikus élményem: anyagilag megszorulva vártam, hogy a férjem hazaérjen egy nagyobb bevétellel. Mindig zavar, ha pénzt kell kérnem, ezért átfordítottam a helyzetet: beleültem az ölébe – kívánósan –, és megkérdeztem, hogy kaphatok-e én is a pénzből, cserébe megkap mindent, amit kér, mármint szexileg. Úgyis régóta vágyom arra, hogy pénzért csináljam. Mivel a férjemnek jó a humora, és imádja a szexet, gond egy szál se!” Szelena
Az interneten már vannak ilyen kezdeményezések, mint például az OMGYS.com, ahol nők osztják meg a gyönyörrel kapcsolatos tapasztalataikat.
Eve Ensler „Vaginamonológok” című színdarabja nagy utat járt be, de nem az lenne a lényeg, hogy mi magunk újra és újra megírhassuk a magunk gyönyörnaplóját?
Amiben ugyanúgy helye van tabuktól mentesen a technikai részleteknek, praktikáknak, mint a vágy bonyolultabb lelki útvesztőinek. Amiből megismerhetjük egymás szótárát, térképét, bepillanthatunk egymás tapasztalataiba. Amiből kiderül, hogy bár az orgazmust még keresem, a gyönyört valójában már ezerféle arcáról ismerem, megélem. És az, hogy az érintéseknek is milyen gazdag tárháza vár még felfedezésre.
Ezért indítanám útjára most ezt a kezdeményezést: egy internetes oldalt, ahol nők név nélkül, tabuktól- és korlátozásoktól mentesen oszthatják meg saját gyönyörükkel kapcsolatos történeteiket. Írhattok bármiről, amiről úgy érzitek, érdemes, mert másnak hasznos lehet, mert nektek valamiért fontos. Lehet egy részlet, felismerés, elakadás, kérdés, probléma, izgalmas felfedezés. De várok egészen konkrét fizikai tapasztalatokat is; maszturbációs technikákról, különféle érintésekről, bármiről, amit úgy érzel, hogy kapcsolódhat a témához.
Névvel vagy név nélkül ezen az e-mail címen várom a tapasztalataidat, gondolataidat: [email protected]
Ugyanitt tudsz elérni, ha konzultációra jelentkeznél.
Ha a gyönyörnaplók-hoz szeretnél csatlakozni, kérlek, jelezd a levélben! Képet is küldhetsz!
Mester Dóra Djamila
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/M-Production