–

Szerintem az év legszebb időszaka az ősz, mert akkor garantáltan háromnegyed év eltelik majd a következő nyárig. Sajnos csak nagy ritkán van olyan szerencsém, mint tavaly volt, hogy minden hétvégére jött egy hidegfront. A mostani, kitudjahanyadik (negyedik, de nem számolom) hőhullámmal tarkított röpke (hah!) három hónap arra alkalmas, hogy 1. Minden bűnömet bevalljam, azt is, amit nem követtem el 2. Klímáért könyörögjek, amire persze nincs lehetőségem 3. Kardomba dőljek, és izzadságtól ragadva haljak meg. 4. Összegyűjtsem fogva tartóm, a nyár ellen felhozott érveimet. Marad hát ez utóbbi.

Közlekedés

Nem utálom én a napot, jó, hogy süt, gyűlik a jókedv meg a dévitamin, meleg a Balaton, meleg az ágy, meleg a lakás, meleg minden, méghozzá ingyen. Csak én nem ezt rendeltem. Mert ebben a melegben én kiütéses leszek a saját izzadságomtól,  a melegemvan időszakot egyben átugorva rögtön a hőguta állapotába kerülök, és beleájulok arccal a levesestányérba. Vendégségben. Sok-sok ember előtt. Gyaloglás közben fennhangon a napot szidom, nyöszörgök, árnyék után rohangálva cikázok az utcán, és bizonyos időközönként leöntöm magam vízzel, jöjjön az bárhonnan. A páromat már nem ölelem meg, mert végleg összeragadnánk, és mert bepanírozott hússzeletnek érzem magam, akit épp kisütnek. A megoldást abban látom, hogy beköltözöm egy hűtőszekrénybe, biztos lehet kapni akkorát, amiben egy kis ágy és asztal is elfér. Ha kerekeken gurítható, máris elindulok és az utcákon ingyen jégkrémet osztogatva boldogítom népemet.

Fulladás

Hideg szél fúj. Az arcomat súrolják a hópelyhek, fázik a kezem, közben csodálkozva nézem a játszadozó rénszarvasokat. Ja nem, csak delirálok. Úgy érzem magam, mint egy befőtt, akit akarata ellenére hurcoltak a dunsztba. Itt feszülök a celofán alatt, a szobában a levegő is olyan minőségű, fuldoklok, és próbálok kitörni, de nem lehet. Délelőtt tíztől este hatig kijárási tilalmat léptetek érvénybe kánikula idején, amit csak vészhelyzetek oldhatnak fel. Vagy azok sem. Javasolnám a munkahelyeknek, hogy ezekben a hetekben zárjanak be, és küldjenek mindenkit fizetett szabadságra. Vagy klimatizálják az irodáig vezető utat, esetleg osztogassanak koktélokat. Ha ezt nem lehet, a hosszútávfutók rendezvényeihez hasonlóan a főnökök álljanak ott ordítva szurkolva a vonal mögött, és nyújtsák oda a palack vizeket, proteinszeleteket a munkába igyekvőknek. Gyerünk Józsi, meg fogod csinálni, kemény vaaagy!

Környezetre gyakorolt hatás

Miközben az izzadságot törölgetem magamról – és mindenki másról, aki mellettem áll, komoly, kedves arccal zsepit ajánlok, néhány embernek dezodort, vagy csak megvitatjuk a tél előnyeit – szóval eközben észreveszem, hogy megint nem gyantáztam rendesen – az megvan, hogy a térdig gyantától három árnyalattal világosabb lesz a bőr? Megy a szőrtüszőgyulladáshoz. Környezetem élénk érdeklődéssel figyeli, hogyan kandikálnak foltokban a szőrszálaim, nyárbíró nőtársaim fitymálva méregetik a lábujjaimat. Hogy a kedvükre tegyek, hazamegyek, és lelakkozom az egész lábamat, biztos van valami hőtaszító fajta, ami még le is szigetel, így nehezebben melegszem fel. Ha egy kicsit megcsúszik az ecset, és a fejem búbjáig ér a festék, az sem gond. Vagy felveszem a bundás csizmám, hiszen már úgyis olyan mindegy.

Sport

Nyáron sportolni jó. Odabent. Mondjuk hiába spriccelem, jégakkuzom, legyezem magam, két perc után felforrok, higanyként buggyanok ki a lázmérő tetejéből, az idegrendszerem apró golyókként fut szét a szobában, aminek hűvösnek kéne lennie, de augusztusban már semmi sem az. Hagyjuk azt a szobabiciklit. Vagy mégsem! Kivonszolom az egészet a gyerek kerti medencéjébe, és ott fogok tekerni, miközben fröcsköl rám a víz. Juhé! Ohó, viszem a hasizompadot is! Vagy elmegyek fürdőruhában síelni. Vagy megint megyek egy kört a gyerek vízi csúszdáján, de szánkóval. Vagy addig állok a mélyhűtőben vizesen, míg kocka fagy körém, és azt lemozogni lesz ám a mulatság – hé, ebből bulit is csinálhatnánk!

Megjelenés

A nyári ruháimról, és az idei divatról szólva – mégiscsak nyár van – ...szóval nyári ruháim nincsenek, mert olyan zárkózott életet élek a spaletták mögött, mint egy unatkozó vámpír. Ha kimegyek, csak rám égnek az ékszereim, és elkezdenek fokhagymával, meg hegyes karókkal üldözni a sápadt bőrszínem miatt. Mondjuk lehet, hogy bajuk van az arckifejezésemmel is, mert amint ki kell menni a negyven fokba, világvégét vizionáló, hörgő, emberevésre kész, agyhalott zombiként törtetek előre, a sminkem Jokert megszégyenítően, művészien folyik le az arcomon, mert pont az a szőke típus vagyok, akinek a természetesség nem, nem áll jól. Nekem úgy ahogy van, a nyár nem áll jól, hacsak nem tolok magam előtt egy hatalmas ventilátort.

A végső megoldás

Az oroszokkal lebarterezem, és lehűtjük egész Európát. Elő a sapkákkal, honfitársaim! Vagy hableányként születek újjá. Vagy Leóval az oldalamon megállítom, sőt visszafordítom a klímaváltozást. Vagy külön engedéllyel idevonszolok egy jéghegyet, és leterítem a kis plédem az oldalában, bárki csatlakozhat. A Kékestetőre vagy Alaszkába költözöm. Századszorra is elolvasom a Téli bereket, mert ott legalább fáznak. Megágyazok éjszakára a gyerek felfújható medencéjébe, és a sunyi kutyával, rovarokkal és falevelekkel együtt ringatom álomba magam. Álmodni jó. Havas hegyen állok, lábamon síléc, körülöttem fenyveserdő, a szél hatalmas felhőket hoz, már esik is, juhééé, itt a hidegfront! Nincs nálam boldogabb, hálásabb ember! Felébredek, de csak a kutya nyála csorog az arcomba.

Radnótival vigasztalódjunk az igazi esőcseppekig, amik majd lemossák rólunk a panírt:

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem vad

dörgedelemmel,

kékje lehervad

lenn a tavaknak

s  tükre megárad,

jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged,

mossa az eső

össze szivünket.

 Fenyvesi Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Ondrej Prosicky