Az este, ahol a szépség a vicces arcát is megmutatta – Hello, WMN!

–

A szokásosnál kicsit korábban, ám a megszokottnál is nagyobb teltházzal kezdődött az este. Az elején csak egyetlen szék maradt üresen, a színművész vendég, Nagy Erviné, ám a házigazda D. Tóth Kriszta nem esett kétségbe a késés miatt, titkos „B” tervvel készült, és elkezdte a beszélgetést nélküle. Pataki Ági, Lévay Petra és Kemény Zsófi pedig vették a lapot, és betöltötték az űrt addig is, míg végül drámai belépővel mégis megérkezett a társaság férfi tagja.

Az átlagosban rejlő szépség

Rekordsebességgel, 28 perc alatt kelt el az összes regisztrálható hely. Némi vigasz, akiknek eddig nem sikerült a részvétel: a februári esemény már reményeink szerint nagyobb terembe költözik, úgyhogy akár négyszáz olvasót is vendégül láthatunk. Kézfeltartós poénnal fordult rá a szépség témájára DTK, amiből hamar kiderült, kevesen gondolják magukat szépnek, ugyanakkor sokaknak befolyásolta így vagy úgy az életét a külsejük. Hamar kiderült, hogy ennek mi a köze az angolul koinophilia-nak nevezett jelenséghez. Egy XIX. századi, majd a XX. század végén megismételt tudományos kísérlet során ugyanis kiderült, hogy az emberek a kiugróan jó külső adottságoknál vonzóbbnak tartják az átlagoshoz közelítő arcokat. Pataki Ági saját példájával inkább alátámasztani, semmint cáfolni igyekezett a megállapítást dacára annak, hogy őt nevezik általában „az első magyar szupermodell”-nek, és az ország tényleg először a szépségét ismerte meg. Ági szerint azonban nem az extravagáns arcok képesek megszólítani a legtöbb embert, és vélhetőleg őt is azért választották a reklámokhoz, mert vele lehetett jól eladni például a Fabulon termékeit.

„A maga nemében szép”

Kemény Zsófi slammer, költő 178 centis magassága miatt egy ideig kacérkodott a modellkedés gondolatával, ám mivel szeret jókat enni, végül belátta, valószínűleg mégsem ez lenne a neki való szakma. Zsófi egyébként reggelig tudná sorolni a szépséghibáit, és csak a külső visszajelzések alapján gondolja, hogy szép. Szűknek érzi ugyanis a rá tapadó bélyegeket, igyekszik például megszabadulni a „szép, fiatal költőlány” meghatározástól. Ez az a pillanat, amikor megérkezik Nagy Ervin, aki kívülről még egy jeges huzatot is hoz magával, amikor beviharzik. Majd elnézést kér a késésért, kiderül, hogy rossz időpontot jegyzett föl magának. Míg megtalálja a helyét a több száz rászegeződő női szempár között, Petra elmeséli, hogyan tanulta meg kezelni, hogy születésétől fogva hiányzik a bal alkarja és emiatt nem egyszer került a külseje a „maga nemében szép” kontextusába. Elmeséli a történetet, ami sorstársaival esett meg, akiknek azt mondta az úszómester a csúszdánál, hogy „milyen kár értük, amikor egyébként olyan szépek”.

Ambícióból szép, ambícióból okos

Nagy Ervin gyerekként a Csucsu becenévre hallgatott, és a bandában legkisebbként a nagyok védték meg. A felnőttek pedig folyton áradoztak, hogy olyan szép, mint egy kislány, aminek ő azért annyira nem örült... Arra, hogy mások jó pasinak tartják, és ennek milyen ereje van a női nézőkre, tulajdonképpen az egyik első (női magazinnak készülő) fotózáson jött rá. A nők között bizsergést érez, és felmegy a vérében az adrenalin. „Élvezem, hogy ott az oda-vissza játék, ami nekem az édes élet” – mondja, és míg mesél, kitekint a közönségre, elégedetten nyugtázza, éppen most is mennyi nő hallgatja és nézi őt. Persze a színpadon ülők nem állják meg, hogy piszkálják emiatt... és ez rengeteg humoros helyzettel járt.

Kriszta kérdésére, hogy mindig jó érzés volt-e Pataki Áginak lenni, a modell igennel válaszol, de elmeséli, hogy azért igyekezett a szép emberekhez kapcsolódó sztereotípiákon alakítani például azzal, hogy fiatal kora óta mániákusan olvas. Ági összegzése szerint a szépség nem eredendő, simán az ambíción múlik, és azon, hogy ki, mit akar magából kihozni.

„Mitől szexis a nő?”, avagy a férfiaknak sem könnyű

Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az is, hogy kamaszként a tanácstalan Zsófinak édesanyja egy könyvvel igyekezett segíteni abban, hogyan találja meg az önbizalmát. A költő szerint látványos, ámde nem túlságosan „mélyre menő” sikerrel. Kezébe adta ugyanis a „Mitől szexis a nő” című szakirodalmat, amely különböző praktikus fogásokat tartalmazott arra nézve, miként lehet vonzóvá válni mások szemében. Zsófi ezeket alkalmazva egyből sikert sikerre halmozott, bár az igaz, hogy akibe szerelmes volt, azt nem tudta meghódítani sem búgóra mélyített hanggal, sem pedig az alulról felfelé való nézéssel. Ervin erre elárulta, hogy a férfiaknak sem könnyű, neki is idő kellett, míg ráérzett, milyen „szarvasbikának lenni”. Addig pedig ő is irult-pirult a nők társaságában. Ráadásul azért, mert a közvélekedés szerint ő jó pasi, megnehezítette, hogy eszesnek is nézzék, még a szerepeit is egészen sokáig csak a külseje határozta meg.

A fogyatékossággal élők felelőssége

Az egész estén átívelő vidámságot és öniróniát az töri meg, amikor Petra elmeséli, mekkora felelősség „fél karral járni a világban”, hiszen rajta keresztül is megítélik a fogyatékossággal élőket, ami nem mindig könnyű, mert neki sincs mindig jó napja és – ahogy fogalmazta: „nyilván közöttünk is éppúgy vannak rossz arcok, mint az épek között ”. Megtudtuk, hogy milyen drámai módon alakult számára a riói paralimpia, mivel hosszú évek kemény munkája után végül nem sokkal a verseny előtt derült ki, hogy mégsem indulhatott. A gödörből és az akut önbizalomhiányos állapotból végül a kemény munka és a nem szűnő „csakazértis” ambíció hozta ki, hiszen nem sokkal később, 2016 őszén megnyerte az Európa-bajnokságot paratriatlonban.

A sport Ági életének csak negyvenéves kora körül lett része, amikor is rájött, hogy már sokkal jobban meglátszanak rajta az esti vidám vacsorázások és a hedonista életmód, mint korábban. Nem a külvilág, hanem saját maga és a saját egészsége miatt döntött úgy, hogy életmódot vált, és rendszeresen mozogni fog, amit azelőtt sosem csinált.

Hogy a „súlyproblémák” témája mennyire nem csak női narratíva, abból is kiderül, hogy Ervin maga is elmesélte, milyen nehezére esik néha tartania a formáját, pedig ez a szakmájában és neki magának is fontos. Azt mondja, amióta megszületett a lánya, sokkal érzékenyebben reagál a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákra, az ő problémáikra és gondolataikra. Nemrég a hatéves Lola – igen, az ő lánya is Lola, mint Krisztáé – azt mondta a tükör előtt, hogy kövérnek látja magát. Erre ő azzal igyekezett megnyugtatni, hogy a belső értékek, például a jószívűség fontosabb, mint az emberi testen teljesen természetesen megjelenő kis hurkák. Abban mindannyian egyetértenek, hogy nagyon fontos, milyen visszajelzést adunk a gyerekeinknek, akár a külsejükkel, akár egyéb tulajdonságaikkal kapcsolatban, felnőttként is meghatározó, amit egykor otthon hallott az ember.

Mire a beszélgetés elér erre a pontra (csaknem) mindenki számára kiderül, hogy noha a Hello, WMN! est e havi témája a szépség, de a hangsúly nem a résztvevők külsején van. Hanem azon, hogy ennek a csak látszólag egyszerű és felszínes fogalomnak milyen sokrétű és összetett hatása lehet egy ember önképére, illetve megítélésére. Hogy az, akit a külvilág szépnek, fiatalnak és sikeresnek lát, legbelül telis-tele van szorongással, és naphosszat tudná sorolni a hibáit. Hogy egy mások által „tökéletlennek” titulált személyiség máshol nem fellelhető értékeket képvisel. Hogy a nők és a férfiak saját magukkal, külsejükkel kapcsolatos negatív gondolatai között nincs is olyan nagy különbség, mint gondolnánk... Innentől aztán teljesen új színt kap az elején föltett kérdés; szerinted te szép ember vagy?

Az este végére Kemény Zsófi slam-szövege tette fel a koronát, amely nem más, mint a kamasz Csinszka képzelt levele Adyhoz.

Íme: 

Kedves Ady Endre!

Megint Csinszka vagyok, vegyél már feleségül légyszíves, és akkor eskü: nem írok többet.

Hát mit tegyünk, ha a Maslow-piramisom tetején az áll, hogy egy beteg, alkoholista, narcisztikus, pszeudomegváltó roncsot ápoljak a ragyogó tinédzseréveimben? Szinte arra születtem, hogy a lábtörlőd legyek!

Két külön világ, de mégis egymáshoz passzolunk, mint a wombat meg a pele:

hiszen mi félszavakból is értjük egymást: azt mondom bazd… tudod, mi a másik fele.

Olyan jó lenne együtt megöregedni… ja, hogy te már megöregedtél? Cirmoscica vajh’, hová lett a haj?… Nem baj.

Te leszel a felettes énem, úgyhogy Freud meg magad!

A péniszirigység megy, az  Adypusz-komplexus marad.

Igen, talán meg is foglak csalni néha-néha mer’

ez a kölcsönkenyér esete a visszajárással, haver!

Majd becézgetjük egymást:

– Jajj, te!

– Te vagy a te!

És néha vitatkozunk is, de nyugi, imádok veszíteni!

És tudom, hogy én vagyok a hibás, ha meg nincs hiba, van hiba, és az az enyém!

Beleordítom, ha van mikrofon,

hogy mindenről én tehetek, mivel kettőnk közül én vagyok a tehetős. Hát persze, szívem, rád íratom a birtokom!

Gógot és Magógot akarom apósaimnak, mert annyira cukik együtt!

És ha majd a társaságban a többi majom kérdezi, hogy lehetsz ennyire boldog,

majd mondod, hogy mert van feleséged amúgy, csak nem hordod.

Nyugodtan lépj a lábamra, arra van, hogy járjunk rajta!

Nyugodtan lépj a szívemre, arra van, hogy taposd le, rajta!

Nem leszek melletted nemtelen,

a vér baj ugyan, na, de nem nekem!

A betegséged ugyan gender-úton terjed, és eredménye a föl-földobott talp,

de tulajdonképpen a skalpod azért mégiscsak elég jó skalp,

szóval libidókázzunk!

Én garantáltan eljuttatlak a Csucsára.

Mikor meg már impotens is leszel, vár újra Párizs és az Állj fel, torony!

Te eltévedt lovas, te zseni, én majd visszavezetlek, tudom az utat, majd én megmentelek, megmentelek magadnak!

Ahogy a gyilkosságban az az unfair, hogy a gyilkos marad életben, a házasságban az, hogy mindketten életben maradnak.

De én megbocsátok!

Te a halált éled, nekem meg az élet halad.

A nyílt sebem te vagy, de figyelj, én megbocsátok!

Ha meg a sírba viszel a hülyeségeiddel, (milyen Csinszka ma a holt,)

Majd mondom, hogy ja, csak a Darwin-díjammal akartam szelfizni, csak még nem volt.

Megcsinálom nálad a tavaszi agytakarítást, fontos a mentálhigiénia: csodáljanak mégjobban a marhák!

Vagy! Ha azt akarod, hogy tiszta legyen a lelked, érd el, hogy le se szarják!

A Xanax olyan, mint a Géza kék az ég... merthogy kék tőle az ég.

A fölös agressziód meg azért fölös, mert nem kell, vagy tudod mit? Még, még!

Én akarom! Akarom ezt a totálisan diszfunkcionális házasságot! Mindjárt.

Amíg a halál el nem választ, vagy amíg a halált nem választom inkább. De nem.

Ez egy előre megbocsátó szép üzenet. Neked. Nekem.

Puszi:

Csé

Ui: Jaj, nem, ne add meg! Az csak a fél életem, amit odaadtam. A múltkor te hívtál meg.

Kárpáti Judit 

Ha szeretnél még képeket nézegetni az eseményről, kattints a képre és a nyílra:

Fotók: Csiszér Goti/WMN/Goti Photography

A Hello, WMN! sorozat névadó támogatója a Volkswagen, az est tematikus támogatója pedig a Dove volt. Köszönjük nekik!