Kinek áll a világ? – Beszélnünk kell! – Az extrovertált és introvertált személyiségtípusokról
Ha az emberi személyiségről van szó, szeretünk kategóriákban, ellenkező pólusokban gondolkodni: az introvertált és extrovertált típusokra is így tekintünk. Annak ellenére, hogy sokat tárgyalt téma, mégis rengeteg tévhit és sztereotípia övezi ezt a két szeméyiségtípust. De mit jelentenek számunkra ezek a címkék? Miért ANNYIRA fontos tudnunk, melyik személyiségtípushoz tartozunk? Egyáltalán, mi alakítja a személyiségünket: mitől leszünk mi mi? D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi ezen a héten egy igazi slágertémáról beszélgetnek – átfogóan és a sztereotípiáktól elrugaszkodva.
–
Tíz gondolat a beszélgetésből:
1. Többek közt azért aggatunk címkéket a másikra, mert szeretnénk csökkenti a bizonytalanságot, ami abból fakadhat, hogy nem tudjuk, kivel állunk szemben. Annak az illúzióját éljük meg így, hogy valamennyire megfejthettük, értjük a másikat.
2. A személyiség különböző összetevőkből áll, rendszerként működik és valamifajta viszonylagos állandóságot mutat, miközben azt is tudjuk, hogy a megélt tapasztalatok hatására élethosszig képes változni, fejlődni.
3. Személyes célkitűzéseink nem mindig vannak összhangban öröklött személyiségvonásainkkal, így a habitusunktól eltérő viselkedésre is rávehetnek minket. Azaz nemcsak a személyiségünk határozza meg a tetteinket, hanem a célkitűzéseink eléréséhez olykor az alkatunkkal ellentétesen kell cselekednünk, így tetteink is alakítják a személyiségünket. Ezért fordulhat elő, hogy egy alapvetően introvertált ember is tud extrovertáltként viselkedni.
4. A személyiség nagyon színes, nem csak az introverzió és extroverzió alapján írható le. Az introverzió és extroverzió egy spektrum. A legtöbb ember pedig nem a két szélső póluson foglal helyet, hanem középen, vagyis ambivertált.
5. Az introvertált és extrovertált emberek között a környezeti ingerekre való reakcióban van fontos eltérés. Míg az előbbiek nehezen dolgozzák fel a túl sok környezeti ingert, elfáradnak tőle – idegrendszeri igényük, hogy félre tudjanak vonulni, és egyedül tudjanak lenni –, addig az extrovertáltak számára a nyüzsgés stimuláló tud lenni.
6. A XX. századdal beköszöntött „az én százada”, ami magával hozta az extroverzió kultuszát is. Sokféle közegben kellett megmutatnunk magunkat, jó benyomást kelteni viszonylag gyorsan, rövid idő alatt, ami pedig az extrovertált embereknek testhezállóbb feladat, extrovertált viselkedést feltételez.
7. Sok esetben az iskolai rendszer sem kedvez az introvertáltaknak. Amikor egy introvertált gyerek bekerül az iskolába, rögtön azzal az elvárással szembesül, hogy mutassa meg magát, legyen képes csoportban működni – ami egy introvertált gyereknek kifejezetten megterhelő.
8. Az introverzió nem egyenlő a szégyenlősséggel: az a külső ingerekre adott reakció, míg a szégyenlősség a félelem attól, hogyan ítélnek meg. Egy introvertált ember is lehet szégyenlős.
9. Az introvertált és extrovertált emberek konfliktuskezelésében is különbségek vannak. Egy konfliktusos helyzetben az extrovertált személyiségtípusú ember sokkal direktebben kommunikál: a konfliktust transzparenssé teszi, beleáll, nevén nevezi a dolgokat. Ezzel szemben egy introvertált körülírja, analitikusabban közelíti meg a problémát és nem címkézi a másikat.
10. Mindkét személyiségtípushoz sok sztereotípia kötődik, a harmonikus együttléthez fontos megismerni és figyelembe a másik valódi személyiségét – nem csak ez a két dimenzió alapján.
Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell!
D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi
A Beszélnünk kell! további epizódjait itt találod:
