–

Íme, tíz gondolat a beszélgetésből.

1. A temperamentumunk velünk születetten meghatározza, mennyire vagyunk nyitottak a külső ingerekre, hogyan reagálunk. A nagyon korai mintáink pedig azt is befolyásolják, hogyan fogunk majd egy kommunikációs helyzetben, egy emberi kapcsolatban viselkedni.

2. A kommunikáció egyik fontos alapköve az értő figyelem. Egy heves, konfliktusos helyzetben azonban általában hamar lekapcsolódunk a másikról, és magunkra kezdünk koncentrálni: arra, hogyan tudjuk a mi igazságunkat átadni neki. Megemelkedik a stressz-szintünk, a figyelmi kapacitásunk pedig csökken. Egy érzelmileg megérintő téma kapcsán nagyjából csupán tíz másodpercig vagyunk képesek figyelni a párunk mondanivalójára, nem tudunk tovább nyitottak lenni rá, és befogadni, hogy mi zajlik benne.

3. Olyan csomaggal érkezünk a kapcsolatba, aminek nagy részéről nincs is tudomásunk. Hiszen a gyerekkori mintáink, berögződéseink, kötődési bizonytalanságaink, netán traumáink mind meghatározzák, egy kommunikációs helyzetben hogyan fogunk viselkedni. Ez különösen igaz egy olyan konfliktusban, ahol nagy tétje van a dolognak: ami a kapcsolatra, az életre megy.

4. Az érett személyiség egyik ismérve, hogy higgadtan tud ránézni arra, ami a másik és közte zajlik. Képes a bocsánatkérésre, és arra, hogy az éppen aktuális konfliktust a kapcsolat nagy perspektívájába helyezze – ne ragadjon bele abba, ami itt és most történik.

5. A párkapcsolat nagyon sok harcnak és vitának tud lenni a színtere, ahol vérre menő csatákat folytatunk – általában a gyerekkorból hozott sérüléseink miatt. Hatalmas terheket rakunk a párkapcsolatra ezekkel a gyerekkorból hozott áthallásokkal.

6. Gyerekkorunkban nem tanuljuk meg, hogyan lehet konfliktusokat kezelni, így felnőttként gyakran nincs is rá megfelelő eszközünk. A gyereknek szüksége lenne rá, hogy megélje: van, hogy két ember nem érti meg egymást, van, hogy megbántjuk a másikat, de utána ki is lehet javítani ezeket a hibákat.

7. Soha nem az aktuálisan felhozott probléma jelenti valódi gondot. Épp ezért a cél az, hogy rálássunk: a mély rétegekben hogy vagyunk egymással, mennyire érezzük, hogy a kapcsolatban a szükségleteink, a vágyaink, a gyöngédség, a törődés és az elismerés iránti igényünk ki van elégítve. Mennyire szól a konfliktus a jelenről vagy mi az, ami ebből „hozott anyag”.

8. A konfliktusaink hátterében gyakran az áll, hogy nem hisszük el, hogy szerethetők vagyunk. Az ember legmélyebb vágya, hogy szerethetőnek élje meg magát. Mivel ez egy primer vágy, könnyen sérül. A magunk szerethetőségének élményét másokból rakjuk össze. Egy kapcsolatban kristályosodik ki, hogy mennyire éled meg magad szerethetőnek.

9. A passzív-agresszív viselkedést alkalmazva úgy ártunk a másiknak, hogy a tetteinkért nem vagyunk felelősségre vonhatók. Ez egy zsákutca. A másik ott marad a maga kis izolációjában, megmerevednek a harcállások, ami nagyon romboló. A passzív-agresszív viselkedés hátterében valójában a gyengeség áll; még odáig sem jutunk el, hogy merjük vállalni, mit érzünk, min megyünk keresztül, mit gondolunk, mit akarunk. Nem merjük kimondani, mert attól tartunk, ha ezt vállalnánk, annyira gyengének tűnnénk, hogy a másik visszaélne ezzel. Ez is egy tanult minta, a családból jön.

10. Senkinek sem az a célja, hogy a másikat bántsa. Amikor bántasz, akkor már azért bántasz, mert bántva érzed magad.

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell!

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi

A Beszélnünk kell! további epizódjait itt találod: