Minél több az elvárás a párkapcsolatban, annál több a buktató is – DTK&OTN: Beszélnünk kell! – A monogámiáról (PODCAST-PREMIER)
Soha nem volt ennyire képlékeny a házasság intézménye, mint most, és nem csak azért, mert a holtodiglan-holtomiglan ma már szinte egy egész emberöltőnyi időt jelenthet… Egyre több elvárást helyezünk a párkapcsolatunkra, valamint egymásra, miközben sok esetben önmagunkkal sem vagyunk tisztában. Milyen mintákat hozunk egy kapcsolatba, mi kell ahhoz, hogy az jól működjön? A mai, túlingerelt, rohanó világban még mindig működőképes-e a monogámia, vagy az örök hűség csupán édes illúzió maradt? Az emberek – kötődéseik, traumáik, megküzdési mintáik –, a kapcsolataik és az azokat övező tabuk állnak D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus Beszélnünk kell! című podcast-műsorának középpontjában, amely ezentúl csütörtök esténként jelentkezik új adással a WMN-en. DTK és Orvos-Tóth Noémi mellébeszélés és köntörfalazás nélkül mutatnak rá a kapcsolatainkban rejlő buktatókra, bennük önmagunkra, és arra, miért lenne annyira égető őszintén beszélnünk egymással – például a monogámiáról.
–
Tizenegy gondolat a beszélgetésből:
– Minél több elvárás nehezedik a partnerre, és minél több elvárásunk van a párkapcsolattal, illetve a házasság intézményével szemben, annál több buktató ütheti fel a fejét.
– Fontos szempont: hogyan érkezünk meg ma a házasságba, a hosszú távú elköteleződéssel járó kapcsolatokba? Mennyire vagyunk készen rájuk?
– A gyerekkori mintáink erősen átszínezik, felnőttként hogyan mozgunk a kapcsolati térben: mennyire tudunk elköteleződni, mennyire érezzük magunkat biztonságban a másik mellett, mennyire szorongunk attól, hogy nem vagyunk elég jók, elég értékesek.
– A párkapcsolat forgatókönyvének lényegi elemei már azelőtt megíródnak, mielőtt találkoznánk a másik emberrel.
– Amikor két ember összeházasodik, valójában hat ember költözik össze, mert mindenki hozza az anyjának, az apjának a történetét, az ő hatásukat. Elképesztően sok erő feszül így egymásnak, ami nagy káoszt okozhat, ha nem tudjuk, mi történik bennünk, és eltérően értelmezzük a másik reakciója mögött lévő okokat.
– Tegyük föl magunknak a kérdést: mennyire reális elvárás ma, hogy közös életünket teljes exkluzivitásban éljük le a párunkkal?
– Sokkal észszerűbb lenne, ha az örök hűség és boldogság helyett a párkapcsolati illúzió arról szólna, hogyan tudunk majd egymásra jól figyelni, hogyan értjük meg a saját szükségleteinket – és a másikét –, ha pedig nehézség adódik, közös erővel megtaláljuk majd a kiutat.
– A megcsalás (ha már megtörtént) lehetőség arra, hogy elkezdjük mélyebben megvizsgálni, kik vagyunk, hogyan éltünk eddig, ki a másik.
– Jó, ha kimondjuk – még akkor is, ha csak az egyik fél játszik aktív szerepet a félrelépésben, – hogy együtt jutottunk el a hűtlenségig.
– A megállapodáson alapuló, kölcsönösen nem monogám kapcsolatokban élők sokkal többet beszélnek arról, mi a megállapodásuk lényege, mik a keretei, míg a hagyományos, monogám kapcsolatokba kevés esetben lépnek be úgy az emberek, hogy például lefektetnék, mi jelenti számukra a megcsalást – pedig ez nagyon fontos lenne.
– Soha nem tudjuk „kiradírozni” az emberből a kapcsolódási vágyat.
Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell!
Szeretettel várunk benneteket!
D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi
A Beszélnünk kell! további epizódjait itt találod: