Fürdőszobai katasztrófáink ősatyja: Sir Hiram Stevens Maxim
Itt az idő és az apropó megemlékezni az embertípusról, akit nemcsak úgy általában az elektromosság, az erdőgazdálkodás, a menedzserkedés, a tanítás vagy, mondjuk, a kozmetika érdekel, hanem a feltalálás maga. Ez a hivatása. Ez az élete. Marossy Kriszta írása egy erősen ellentmondásos emlékezetű feltaláló születésének száznyolcvanadik évfordulójára. (Figyelem, a szöveg iróniát tartalmaz!)
–
A legjobb barátnőm édesapját bármilyen napszakban a labirintusszerű, teljesen kaotikus lakásukban találtuk mindig, mert ő feltalált. Ehhez soha nem öltözött utcai ruhába, éveket volt képes pizsamában tölteni, és tulajdonképpen beszélgetni sem állt szándékában, illetve ebben nem vagyok biztos, talán csak teljesen lekötötte, amin éppen agyalt. Egyszer arra érkeztem hozzájuk, hogy ül egy halom valami közepén a nappaliban, és baseball sapkára szerelt propellerszárnyak forognak a szeme előtt. Kérdőn néztem a barátnőmre, aki csak legyintett: „romlott a látása és hetek óta így edzi a szemidegeit”.
A feltalálók, úgy vélem, nem szeretnek leragadni egy területen. Ahogy feltaláltak egy harci eszközt, már el is kezdenek foglalkozni például valamilyen ortopédiai témával. A feltalálók között alighanem a legkínosabb, ha szakbarbárokká válnak. Ha a legkülönbözőbb dolgokat találják fel egymás után, az a virtus. Gondolom, veregetik egymás hátát a „feltalálóbálon”. Illetve kínos zavarral fordulnak el attól, aki már a negyedik típusú távírót készítette el. Ő valószínűleg már nem is igazi feltaláló a szemükben, nem is közéjük való, hanem mondjuk ki, „sima” fejlesztőmérnök.
Mai szülinaposunk is virtigli feltaláló volt
Sir Hiram Stevens Maxim már gyermekkorában elkötelezte magát a feltalálás mellett, és nem engedett semmilyen csábításának. Mint annyi nagyszerű kollégája, ő is a repülőgép megalkotását tekintette élete fő feladatának, na, ez nem jött össze, ellenben a Wright-fivéreknek még Maxim életében igen. Kicsit azért Maximnak is sikerült, mert ő volt az első, aki repülőgépes körhintát épített egy vidámparknak.
El tudom képzelni a sikerélményét… Mint a gyerek, aki világot akar látni, de csak a szomszéd utcába jut el. De sebaj, nem adta fel, létrehozott azért egy s mást. Részben sajnos…
Miután állítólag egy haverja Bécsben azzal cukkolta, hogy, „Te, Maxim, nehogymá’ ne tudjál feltalálni egy olyan szerkezetet, amivel az európaiak kiirthatják egymást!”. Mire Maxim feltalálta a géppuskát (amit szokás volt Maxim-géppuskának is nevezni), ezzel végre megoldódott a hátrasiklás problematikája, és az üres hüvely helyére villámgyorsan csusszant be az új töltény, így lehetővé téve rengeteg ember gyors kinyírását, például több ezer bennszülöttét pár angol katona által vagy több millióét a közelgő I. világháborúban… Ő amúgy naivan azt gondolta, hogy ha egy fegyver ennyivel hatékonyabb, akkor kevesebb katona életét követeli az esetleges háború, legalábbis az egyik oldalon.
Nem vagyunk kifejezetten vasutas oldal, így hosszan nem időznék a mozdonyjelző-lámpánál, amit Maxim kiötlött, és nem vagyunk elektrotechnikai sem, így csak megemlítem a lámpakörte szén fűtőszálát vagy az elektromos nyomásszabályzót – ezek is hozzáköthetők ugyanis.
Viszont képzeljétek, volt egy másik jelentős felfedezése is, amely a tömeggyilkolást egy másik területen forradalmasította: kitalálta az egérfogót. Még elképzelni is varázslatos, ahogy Sir Maxim a géppuska tervrajzainak utolsó vonásai és a zsebinhalátor vázlatos skiccei között nekilátott az első modern értelemben vett, önműködően záródó egérfogó terveinek, és ténykedését siker koronázta.
No de amiért igazán hálásak lehetünk neki (már, aki) 271 bejegyzett szabadalma közül, az a hajsütővas. Huszonhat évesen örvendeztette meg a világot ezzel a találmánnyal Maxim. Talán lehetne élni hajsütővas nélkül, még talán a boldogság is fel-felütné torzonborz fejét, de a világ bizonyosan szomorúbb hely lenne, hisz generációknak hozta el a szép frizura átmeneti mámorát, a külsőnk megváltoztatásának semmihez nem hasonlítható szabadságát, és a könnyen unalomba fúló szabadidő eltöltésének rém praktikus formáját. Sir Maxim megszabadított minket, nőket a papírfecnikre és hajcsavarókra tekergetés nyűgétől!
Hogy miképp fordult hős feltalálónk érdeklődése a haj hatékonyabb hullámosítása és göndörítése irányába, az érdekes kérdés, és nagy talány…
Ez volt amúgy az első találmánya. Gondolom, nem rúghatta rá az ajtót a feltaláló-társadalomra rögtön az egy perc alatt háromszáz töltényt kilövő géppuskával, és a fésű addigra már rég feltaláltatott, így maradt neki hajszárító és a hajsütővas, de az előbbi nem ugrott be neki.
Úgyhogy, kedves – mezítláb a fürdőszobában konnektorba dugott, forró hajvasalóra lépő – felebarátaim, emlékezzünk egy perc néma csenddel, sok elégett hajfürttel, rémesen elrontott hajjal, illetve csodaloboncokkal a ma a száznyolcvan éve született Sir Hiram Maximra, aki ugyan nem ebből a találmányából, hanem a géppuskából lett multimilliomos, de ezt tudjuk be a feltalálókat övező örök és igazságtalan megnemértésnek.
Hiszen ha tudná, hogy hány lány és asszony foglalta már imába (vagy káromkodásba) a nevét, akkor tudná azt is, hogy fegyverek, csapdák, inhalátorok ide, vagy oda, a legjobban ez a találmánya tarol. Talán ráérezhetett, hogy a nő, akinek egyenes a haja, tuti, hogy göndörre vágyik (legalábbis néha-néha), aztán egy okos utóda meg ennek az ellenkezőjére, szóval egyszer még a hajvasalóra is elengedhetetlen szüksége lesz a társadalomnak.
De ma Maximot ünnepeljük!
Mint az ellenállhatatlan és jól sikerült hullámok hódításának atyját:
Mint a fürdőszobai katasztrófáink állandó segítőjét:
Mint az önmegvalósításunk elengedhetetlen eszközének ősét:
Mint megégetett fülünk, fejbőrünk és kezünk mesterét:
Mint segítőnket abban, hogy találmánya használata után sokkot kapjon, aki csak ránk néz:
Ugye, milyen hálásak vagyunk?
De térjünk vissza hősünk önmegvalósítására…
Ami a tipikus feltalálósorsot illeti, Sir Maxim illik is, meg nem is a sztereotípiába. Ha szokásosnak vesszük, hogy rengeteg nagy feltaláló az Újvilágban teljesedett ki, akkor Hiram Maxim atípusosnak tekinthető, mivel ő Amerikából költözött Angliába, hogy ott aztán sikeres, gazdag és végül még lovag is legyen. Apropó, gazdagság, a tipikus feltaláló – gondolhatnók – szegényen és elfeledve kénytelen meghalni, hogy aztán legfeljebb utódai foglalják ódába nevét, ellenben születésnaposunk gazdagon és elismerten hunyt el 1916-ban (még volt lehetősége „büszkén” figyelni géppuskája hatalmas világsikerét).
Sok mindent elmondtunk Sir Hiram Maxim feltalálói életművéről, és persze sok minden kimaradt, de a legvégén el kell áruljuk a titkot, hogy mi tesz egy feltalálót NAGY feltalálóvá, a kreatív elitklub legigazibb és legklasszikusabb tagjává. Ez a körülmény nem más, mint a pereskedés. Tudniillik minden magára valamit is adó feltaláló szabadalmi perben áll, akkortájt jellemzően Edisonnal. Elképzelhető, hogy Sir Maxim is csak az illem okán perelte be Edisont, hogy őt is bevegyék a klubba.
Edisonnak egyébként hat nap múlva lesz születésnapja, de mivel ő semmilyen, a hajsütővashoz mérhető találmányt nem volt képes feltalálni, a róla való megemlékezéstől sajnálattal el kell tekintsünk. (A viccet félretéve: írtunk róla is természetesen, ITT)
Marossy Kriszta
Kiemelt kép eredetije: Getty Images/SSPL
