–

Kenyeriben lakom, itt nőttem fel, ide jártam iskolába alsó tagozatos koromig. Az itteni öregektől meg a nagyszüleimtől ragadt rám legfőképp a vasi tájszólás. Többször kinevettek már azért, mert például a volt helyett azt mondtam: vót (dik, a paraszt) – ezért kénytelen voltam igazodni a többiekhez. Igaz, ha hazajövök, a stigmatizálás már egyáltalán nem érint, így viszont kettősnyelvűként aposztrofálom magam. (Ez azt jelenti, hogy a köznyelv és a saját nyelvjárásom között ugrándozom.)

De nem szeretnék egy komplett nyelvtanórát lenyomni, inkább elkalauzolnálak benneteket nyugatra, ahol a jött hagyományosan egyenlő a gyüttel, a hütő hüttő, a gólya meg csak góla. Szóhasználatunkban is bőségesen akadnak eltérések, amelyeken én legtöbbször csak jót mosolygok, mert a mai napig előfordul, hogy nem értik, amit mondok, vagy fordítva.

Mi, vasiak, dunsztosüvegbe rakjuk a befőttet, tixóval ragasztunk cellux helyett, és kucsmát húzunk a fejünkre, nem kapucnit. Ilyen és ehhez hasonló szavakból szedtem össze a válogatásom. Sok sikert!