wmn-neckermann-sentido

A fantasztikus tavaszi londoni utam alkalmával rá kellett jöjjek, hogy az előre szigorúan beszabályozott méretű kézipoggyász tartalmát nagyon nem gondoltam át. Így sajnos ott kellett hagynom néhány holmit a barátnőm lakásában „Sebaj, megyek én még idén!” alapon.

Ezzel egy időben természetesen komoly önfejlesztésbe fogtam. Mert ha már a nyúlfarknyi kézipoggyász méretei nem változnak (sőt, inkább mintha egyre kisebbek lennének), akkor bizony nekem kell megtanulni okosan pakolni a bőröndökbe. Hogy értsétek, mekkora kihívásról van szó, egy infó: én olyan családból származom, ahol az édes húgom egy anyáméknál töltött hosszú hétvégére is két bőrönddel utazik.

Tehát van hova fejlődnöm. És ezzel az öt lépéssel kezdem, neked is melegen ajánlom őket:

1. Tengerbe vizet

Mindig tarts szem előtt, hogy tengerbe vizet nem viszünk. Hosszú hétvége egy olyan világvárosban, ahol egymást érik a mindenféle árkategóriájú boltok? Ahol úgy dobálják utánad a vintage shopokat, mint annak a rendje? Menj (legalább félig) üres bőrönddel! Én London óta nem vásároltam szinte semmit itthon magamnak. Na, nem azért, mert ott teleshoppingoltam a szekrényem, hanem azért, mert rájöttem, hogy minek vegyem meg itthon a tucatot, amikor máshol meg vannak annyira szuper holmik sokkal kevesebb pénzért? 

Száz szónak is egy a vége: ha olyan városokba utazol, ahol lesz lehetőséged vásárolni jó pénzért, jó dolgokat, akkor spórolj a pakolással, menj félig tele (vagy: félig üres, ahogy vesszük) bőrönddel!

2. A csavarozás elve

Egy tavalyi adriai vitorlázás alkalmával mutatta az újdonsült barátnőm, aki gyakorlott utazó hírében áll, hogyan kell ésszel hajtogatni. Tulajdonképpen nem is hajtogatásnak nevezik ezt a technikát, hanem csavarozásnak. Az elv lényege, hogy fogod a ruhaneműt, közpen összehajtod, majd óvatosan, mértani pontossággal felcsavarod a hajtás mentén.

A végeredménynek úgy kell kinéznie, mint a szállodai törülközőknek, amiket gyönyörűen az ágyra csavarnak a szobalányok. Csak cukorkát ne tegyél rá…

3. Azok a hülye folyadékok

Ember legyen a talpán, aki meg bírja jegyezni, milyen folyadékból hány millilitert, és azt is milyen flakonokban szétosztva lehet felvinni a repülőre. Ezzel, ugye, akkor van különösen nagy szívás, ha csak egy szál kézipoggyásszal utazol. Na, ez esetben szerintem egyáltalán ne vigyél magaddal semmilyen löttyöt. Majd veszel a duty free-ben parfümöt meg dezodort, fogkrémet bármelyik kinti közértben, én úgy döntöttem: a folyadékokon és krémeken egyáltalán nem vagyok hajlandó aggódni többé.

A folyadék és az utazás egy külön stresszforrás.

Ha évente egyszer utazol, akkor meg állj hozzá úgy, hogy évente egy parfümöt azért csak vásárolnál amúgy is magadnak? Ezzel a technikával egy csapásra hozzájutsz olcsón.

4. Még mindig ott van a barátod/barátnőd/tesód bőröndje

Hányszor hallottad már egy-egy reptér ezt a mondatot: „Figyi, ez befér még hozzád?” Hány meg hány felelőtlenül megvásárolt ruhadarab, szuvenír, kozmetikum, duty free-s kacat került be a kedves, jóhiszemű (és jóval nagyobb bőrönddel szívó) útitársak pakkjába...

Na, ugye, hogy így volt!

Nekem is számtalanszor cipelte már barát, barátnő visszafelé a holmimat, amit természetesen semmiképpen sem tudtam otthagyni. Szerintem egyáltalán ne szégyenkezz emiatt. Inkább örülj, hogy vannak segítőkész barátaid! Szóval, egy tuti tipp tőlem: ha szeretsz utazni, akkor gondosan válogasd meg az útitársaidat. Utazz olyanokkal, akik nagyvonalúak és jószívűek. Vagy nálad is jobban tudnak csomagolni. Ők biztosan dobnak feléd mentőövet abban az esetben, ha túlszaladt volna a költekezés.

5. Jaj, az a pocsék fogyasztói társadalom (igen, a végére hagytam a legjobb ötletet)!

Tulajdonképpen mindezen dolgokra úgyis lehet tekinteni, hogy egy féktelen gépezet része vagy, amiben csak költekezel, költekezel és költekezel. Folyamatosan halmozod föl a holmikat. Ezért van egy zseniális ötletem:

szard le az egész hercehurcát, vegyél egy repjegyet valami tengerpartra, dobj be a táskádba egy bikinit, rendelj egy koktélt, és költsd el a pénzed a szórakozásodra. Tengerpartra amúgy sem kell ruha.

Egyszer valaki azt mondta (már fogalmam sincs, ki volt), hogy az az igazi szabadság, ha egy szál bankkártyával utazhatsz. Mondjuk, ehhez még egy kicsit fejlődnöm (és gazdagodnom) kell, de legalább a célom már megvan.

Addig is, jó utat, jó csomagolást, emberek!

Szentesi Éva