Volt egy férfi az életemben. Nevezzük Dé-nek.

Dé idősebb volt tizenöt évvel. Megrögzött agglegény. Kereste a tökéletest – vagy valami elképesztően különlegest. Úgy gondolta, neki tényleg a maximum jár, miközben ő korántsem volt a csúcsok csúcsa.

Dé-nek számos hibája volt. Például hatalmas volt az egója, és azt hitte, pénzzel a legjobb nőt is meg tudja vásárolni magának.

De nem tudta, hogy olyan nőt, aki okos is, vicces is, és van tartása is, azt anyagi javakkal nem lehet lekenyerezni. Dé elhitte, hogy a vagyona az isten.

Nekem akkoriban nem sok eszem volt. Huszonhárom éves voltam. Borzasztóan csalódtam életem nagy szerelmében, aki rommá csalt. Az önbecsülésem a földön hevert. Dé pedig meglátott egy bárban, és rám röppent.

Hetekig udvarolt, amíg beadtam a derekam. Vacsorákra cipelt magával, olyan helyekre, ahol azelőtt sohasem jártam. Olyan ételeket ettem, amiket sosem kóstoltam. Sőt, még azt se tudtam, hogy a bor finom is lehet, mert azelőtt nem ittam minőségit. Élveztem a sziporkázást, Dé különleges figyelmét. Meg persze azt is, hogy ezzel baromira bosszantom életem nagy szerelmét.

„Nesze, te hülye! Neked nem kellettem, másnak meg igen!”

Nagyon buta voltam. Aki azt hiszi, hogy ilyen ócska trükkökkel vissza lehet szerezni valakit, az tapasztalatlan, és rettenetesen naiv.

Dé nem tetszett nekem különösebben. Volt benne mégis valami vonzó. Nem a kartonból kivágott szépfiú volt, akikkel addig jártam, hanem egy nagy, karakteres orrú, őszülő halántékú férfi, aki annyira határozottan zúzott előre életének minden területén, hogy az teljesen letaglózott. A kitartása, az, hogy ha akart valamit, meg is szerezte, durván csábító volt.

Dével a szex elsőre nem volt tűzijáték. A szexnek azelőtt nem is  tulajdonítottam különösebben jelentőséget. Sokszor élveztem, sokszor meg nem. A szex csak úgy volt, az élet velejárójának tartottam. 

Amikor először dugtunk, leblokkolt a testem. Nem kívántam őt. Egy másik férfira gondoltam, és borzalmasnak találtam az egészet.

Mégsem szakítottam vele. Járni kezdtünk. Kéz a kézben. Valami vonzott hozzá, mintha egy mágnes lenne.

Amikor szexeltünk, ő folyton beszélt. Mit beszélt? Rendesen szavalt. Ha nem az ágyban voltunk, akkor nem kommunikált fergetegesen, voltak kínos csendjeink, de ha dugtunk, akkor úgy megeredt a nyelve, annyira gyengéd volt és kedves és izgató, hogy rendesen beindultam.

Elsőre rettenetesen furcsa volt. Azelőtt soha senki nem beszélt hozzám az ágyban. Azt pedig, hogy én megszólaljak, elképzelhetetlennek tartottam.

Pedig ő akarta. Akarta, hogy beszéljek, sőt, szinte kényszerített. Nagyon nehezen ment. Eleinte csak kötélnek álltam, aztán Dé berántott magával, mint valami örvény, és nem tudtam szabadulni. Szinte uralkodott rajtam. Egy idő után pedig a kedvére akartam tenni.

Először csak egy-egy szót makogtam szex közben. Aztán már kibuktak belőlem tőmondatok is. Furcsa volt úgy beszélni egy férfihez, hogy ő végig bennem van.

Aztán belejöttem.

Egy idő után pedig annyira megeredt a nyelvem, hogy Dé csak ámult. És pár hónap leforgása alatt eljutottam oda, hogy képes legyek neki az agyam hátsó zugába rejtett legtitkosabb vágyaimról is beszélni. Mindent elmondtam neki arról, hogy mit szeretek. És olyan dolgokról beszéltem neki, amiket azelőtt még magamnak sem mertem kimondani. Teljesen felszabadultam ebben, totálisan kinyíltam, és ez a hatás akkor is dolgozott bennem, amikor már nem Dével feküdtem az ágyban.

Sokkal magabiztosabb lettem. Jóval határozottabb. Tisztába jöttem azzal, hol van bennem a nő, és mennyire vagyok szexi. Azelőtt nem tudtam kibontakozni. A Dével való szexnek köszönhetően pedig tulipánból vörös bazsarózsa lettem. Imádtam ezt a felfedezést.

Amíg az ágyban tökéletesen működött a kommunikáció, addig a valóságban, amikor nem vízszintben feküdtünk egymás mellett, teljesen megakadt.

Nem voltunk egymásnak megfelelő szellemi partnerei (ebben nyilván közrejátszott a kor- és tapasztalatkülönbség is), sőt rengeteget vitatkoztunk, ha éppen nem dugtunk.

A kapcsolatunk egy idő után csak a kefélésre redukálódott. Annak pedig természetesen vége szakadt. Később jöttem rá, hogy csak a szex nem képes összetartani két embert. Dére igazából máshogyan soha nem vágytam. Príma szerető volt, de társnak pocsék.

Szakítottunk.

Mégis nagyon sokat köszönhetek neki. Nemcsak azt tanultam meg, hogyan legyek képes kimondani azt, mit szeretek, és mi okoz örömöt, hanem önszeretetet is tanultam. Megmutatta, hogy ízig-vérig nő vagyok. Nem is akármilyen, hanem szexi, tüzes, és teljes nő.

Köszi, Dé!

Kovács Izabella