Az állatvilág leghírhedtebb nőstényei, avagy vannak fajok, amelyek másként értelmezik az „elég jó” anyaságot
Anyaként az ember gyakran aggódik amiatt, hogy jól csinálja-e, amit csinál. Na, az állatvilágra nem jellemzők ezek az aggodalmak, vannak fajok, amelyek mást „gondolnak” az utódokról való gondoskodás vagy a biztonságos kötődés fogalmáról. Sőt, néha mintha egyenesen sportot űznének abból: hogyan ne neveljünk utódokat. Összegyűjtöttük az állatvilág emberszemmel nézve leghírhedtebb anyáit, már ha szabad így hívni őket (és igen, idekívánkozik a kérdés: hol voltak mindeközben az apák?). Szóval a lényeg: ha valaha is azt érezted, hogy rosszul csinálsz valamit, csak fuss végig a listán, és máris megnyugszol (irónia!). Gyakornokunk, Révész Boglárka írása.
–
Grönlandi fóka, a megtévesztő mártír
Első ránézésre félrevezetők lehetnek a fókamamák, ha ugyanis, az első tizenkét napban tennénk látogatást a családban, a mi nézőpontunkból is igazi mintaanyának tűnnének. Határtalan odaadás és kétszáz százalékos önfeláldozás jellemzi az első két hetet, olyannyira, hogy ebben a rövid, ám igencsak intenzív periódusban az anyák egyáltalán nem esznek.
Nem meglepő módon azonban az idillinek tűnő állapot nem tart sokáig: a fókamamák viszonylag hamar beleunnak az anyaságba, amint az etetés véget ért, már újult erővel merülnek el a tenger párzásra váró, lelkes hímjei között. Ezzel csak az a probléma, hogy a fókabébik ekkor még védtelenek:
a tenger pereméről nézik anyjuk felhőtlen szórakozását, és hiába várják, hogy a mama visszatérjen, az anyai szeretet már végleg elúszott.
Ha szerencséjük van, és nem kebelezi be őket egy ragadozó, akkor is keserves nyolc hétig tartó böjt vár rájuk, mivel csak ekkortól képesek önállóan zsákmányra vadászni.
Kakukk, az örök vándor
Nem kell a szomszédba mennie a kakukknak a híresen rossz anya címért, ő mégis megteszi. Igaz, kicsit más okok motiválják: egy olyan anyával van dolgunk, aki átver más madarakat, hogy neveljék fel fiókáit sajátjukként. Idegenek fészkébe rejti a tojásokat, és már bele is veti magát újra a szingli madarak gondtalan életébe.
Isten óvja a kiválasztott áldozatokat! A kakukkfiókák nagyon gyorsan kikelnek, és egy szempillantás alatt fel is nőnek, így az őket nevelő madarak fiókái gyakran nem élik túl a betelepülésüket.
Eszünkbe jutott már lepasszolni a gyerekeket egy kis időre? Csak bátran, de inkább ne úgy, mint a kakukk.
Házi veréb, az ártatlan gyilkos
Mit tennél, ha kiderülne, hogy a férjed megcsalt, sőt az afférból még gyerek is születik? Talán (őszintén remélem) kevesen döntenénk úgy, hogy a hűtlenségért a védtelen utódokon állunk bosszút.
Nem úgy, mint a kis termetű, mégis végletekig vehemens házi veréb. Nem ijed meg az intrikától: felkeresi a férjével párosodó nőstények fészkeit, és legyilkolja a kicsinyeket.
A célja ezzel nyilvánvalóan az, hogy a hűtlen verébapa minden idejét a saját csemetéinek szentelhesse. Plusz felesleges gyerektartás sincs.
Panda, a spártai anya
Ha történelemtanulmányainkból emlékszünk még a Tajgetoszra, megérthetjük a pandamamák kemény áldozattal járó életét. Ez volt az a hegy, amelyről az ókori Spártában a gyengének tartott gyerekeket a szakadékba taszították.
Ehhez hasonló nevelési elvet követnek a pandák is. Akárhányszor ikreik születnek, kiválasztják az erősebbnek vélt csemetét, a másikat pedig egyszerűen hátrahagyják. Az ítélkezőknek jelezném: erre is megvan a maguk mentsége. Alacsony kalóriás diétát tartanak, hiszen a bambusz tápanyagtartalma meglehetősen csekély, így nem jutna elegendő tej két kölyök táplálására.
Fekete medve, aminek az egy gyerek nem gyerek
Ha a mazochista anyákat keresnénk, valószínűleg a fekete medve állna az első helyen. Ő ugyanis nem elégszik meg egy boccsal, rögtön legalább hármat szeretne.
Ez az állat nem tudja értékelni, hogy az újszülött mellett magára is jutna elég ideje, ezért valahányszor csupán egy kölyke születik, elhagyja az újszülött bocsot, mondván, egy baba felnevelése nem éri meg az erőfeszítést.
Örök hála az egyke gyerekeket mégiscsak felnevelő anyukáknak!
Maláj sas, a született konfliktuskerülő
Hányszor kell egy anyának feszülten figyelnie a sokszor a semmiből kialakuló testvérpárbajokat? Hogyan érdemes kezelni a helyzetet? Mikor szólhatok bele? (Lásd Tóth Flóra friss írását erről a témáról ITT.) Mi legyen a tanulság? Na, ilyen problémái nincsenek a maláj sasnak, ő egyszerű stratégiát követ: hagyja, hogy a testvérek maguk között rendezzék a konfliktust, még abban az esetben is, ha az erősebb széttépi a fiatalabbat. Játsszák le egymás közt, nem igaz?!
Nyúl: az anya, ami nincs
Az üregi nyúl sem gondolja túl a gyereknevelést. Szerinte fialás után a legjobb egyből elhagyni az üreget, és csak napi néhány alkalommal visszanézni az alomhoz, hogy megetesse a magányos kisnyuszikat. Egy hónap elteltével pedig teljesen elengedi az értetlen csemeték mancsát. Hogy miért? Úgy véli: valójában segít a kölyköknek, mivel így kevés az esély arra, hogy a ragadozók megtalálják az üreget.
Még szerencse, hogy a felnőtt nyulak nem járnak pszichológushoz kötődési sebek miatt!
Temetőbogár: az anya, aki bekebelez
Ennek az anyának a szeretetnyelve nem más, mint az etetés. A baj csupán az, hogy ő is túlságosan szeret enni. A kedves mama a lárvákkal együtt egy egértetemben él, a vacsora menete pedig egyszerű: az anya habzsolja a rothadó egérhusit, majd visszaöklendezi azt a kis lárváknak.
A csavar ott van, hogy mivel a kaja nem elég, ezért csak a lárvák egy része kap enni. A többi éhes száj pedig időközben ráeszmél: belőlük is anyacsemege lesz.
Ki merne egy ilyen anyával egy asztalhoz ülni?!
Révész Boglárka
Forrás: ITT
