–

A múlt hétvégén a lányommal Firenzében jártunk – ő azért, hogy meglátogassa egy olasz barátnőjét, én meg főleg enni, inni, lófrálni a városban, magamba szívni az olasz tavasz mámorító illatát… meg enni. Mesés pár nap volt, olyannyira, hogy miközben felkapaszkodtam a virágos, harsogóan zöld, napsütötte Boboli kert tetejébe, és onnan lenézve boldogan legeltettem a szemem a város narancssárga háztető-rengetegén, bizony eszembe jutott, de jó is lenne, ha most valaki hirtelen hozzám vágna egy pofátlanul nagy pénzköteget, és onnantól fogva ezt csinálhatnám akár főállásban. Mert profin értek hozzá!

Erre persze mondhatod, hogy nevetséges vagyok a gyermeteg ábrándjaimmal, egy igazi tücsök, aki csak mulatozni akar, de a pénzt megkeresni bezzeg nem fűlik a foga, vagy hogy már megint belelóg a kezem a bilibe. Pedig! Nem is olyan lehetetlen, amit ott, a toszkán napsütésben, pizzaszószos szájszéllel elképzeltem magamnak. Bár nem túl sűrűn fordul elő, de bizony megtörtént több ízben is, hogy egyes szerencsés emberek tetemes vagyont örököltek, méghozzá vadidegenektől.

1. Szerelmi vallomásnak sem utolsó

A Pittsburgh Post Gazette 1930. február 19-i száma írta meg a szegény bécsi színésznő, Corin Ward történetét, akit egyik nap azzal a fantasztikus hírrel keresett fel egy ügyvéd, hogy egy nemrégiben elhunyt ügyfele, bizonyos dr. Mészáros végrendeletében mindent a fiatal nőre hagyott. A gyönyörű színésznő eleinte azt gondolta, egész biztosan valami félreértés történhetett, ugyanis nem ismert egy darab Mészáros urat sem. Az ügyvéd azonban megnyugtatta, vágja csak bátran zsebre az ötvenezer dollárt (ami ma körülbelül kétszázhuszonegy millió forintnak felel meg). (Igen, jól olvastad.)

Történt ugyanis, hogy ez a bizonyos Mészáros, aki szintén Bécsben élt, megpillantotta Ward kisasszonyt, és azon nyomban olthatatlan szenvedélyre lobbant iránta. Ám a bátorságát sohasem tudta összeszedni, hogy szerelmet valljon neki, és így is hunyt el, haláláig őrizgetve a titkot, és magányos férfiként gyűjtögetve a pénzét.

via GIPHY

Ha csak egyetlen üzenetet hazaviszel ebből, akkor az legyen a következő: mindig légy igényes a külsődre, és bátran lehetsz a környezeteddel kedves, hisz sohasem lehet tudni, mikor mosolyog rád a szerencse. Meg amúgy is, kedvesnek lenni sokkal jobb érzés, mint kedvetlennek!

2. Henri bácsi meg a haverja

Ha azt gondolod, ez a Corin csaj aztán piszok szerencsés, akkor vajon hogyan fogsz vélekedni kollégájáról, Lillian Malrupról, akinek valószínűleg Fortuna szerencsekereke volt a jele az óvodában. Lillianre első körben ugyanis rászakadt az aranyásó nagybácsijának öröksége, mai áron 250 misi értékben. Majd pár évvel később a gazdag rokon üzlettársa is úgy gondolta, szegény lányra (akivel személyesen sohasem találkozott) ráférne még egy kis dohány, úgyhogy Malrup kisasszony rögtön bezsebelt még (mai értékén) tízmillió dollárnyi örökséget. Igaz, itt már volt annyi kitétel, hogy a pénznek kábé a tizedét félre kellett tennie, hogy a kamatokból egyetemistákat tudjon támogatni. Gondolom, nem volt nagy áldozat, jutott is, maradt is.

3. Hetven szerencsés ember

Luis Carlos viszonylag hamar, negyvenkét évesen, feleség, gyerek és élő rokonok nélkül halt meg. A portugál arisztokrata azonban előrelátóan készült a végső búcsúra, ugyanis tizenhárom évvel korábban a bíróságon két tanú előtt kiválasztott hetven vadidegen embert, méghozzá a telefonkönyvből, hogy azok között osszák el igazságosan a vagyonát, ami egy lisszaboni tizenkét szobás házból, egy észak-portugál kastélyból, egy autóból, és mostani értékében 250 ezer euróból állt. A szerencsés örökösök közül eleinte többen azt hitték, átverés áldozatai lettek.

via GIPHY

4. Amerika egyik legfurább végrendelete

1919-ben bekövetkezett halálakor Wellington R. Burt-öt tartották az Egyesült Államok nyolcadik leggazdagabb emberének. Nem volt könnyű felkapaszkodnia erre az előkelő polcra, ugyanis szegény sorból származott, és édesapja halála után tizenkét évesen neki kellett a kezébe vennie a michigani farm igazgatását. Aztán sok gürizést és némi utazgatást követően, a faiparban kezdte el megmászni a szamárlétrát. A magas, erős férfi remekül tudott másokat irányítani, így gyorsan haladt, nem sokkal később pedig önálló vállalkozásba fogott. Ám amilyen szerencsés kezű volt az üzletben, olyan szerencsétlen a magánéletében. A családjával ugyanis nagyon elmérgesedhetett a viszonya, különben miért íratta volna meg a világ legbizarrabb végrendeletét „Michigan magányos fenyőfája”, ahogy előszeretettel nevezték?

Burt biztosra akart menni, hogy a rokonai még véletlenül se élvezhessék az évtizedek alatt felhalmozott vagyonát. Végrendelete szerint a pénzhez senki nem nyúlhatott egészen addig, amíg el nem telt huszonegy év a legutolsó unokájának halála után is. Ez végül 2010-ben következett be, amikor is Burt tizenkét leszármazottja osztozkodhatott az addigra százmillió dollárt érő vagyonon. Burt szíve azért nem volt teljesen kőből, hét gyermeke közül a kedvenc fia évi harmincezer dollár járadékot kapott, a többiek évi pár ezret, egyetlen lányát kivéve, aki egy fityinget sem kapott. A személyzetére is gondolt: titkárnője, szakácsa, házvezetőnője és sofőrje ugyanúgy részesült az éves ellátmányból, mint a gyerekei.

5. A mókamester végrendelete

A kanadai Charles Vance Millart mindenki igazi tréfacsinálóként ismerte, aki halálában is képes volt még pár utolsó nagy poénra. Volt neki három barátja, akik viszont rettentően utálták egymást – rájuk egy jamaikai nyaralót hagyott azzal a kikötéssel, hogy csak egyszerre mehetnek oda. Néhány lóversenyellenes aktivistának vaskos lóversenyklub-részvényeket ajándékozott, a maradék vagyont pedig az az asszony kapta, aki Millar halála után tíz évvel a legtöbb gyereket szülte. Ezt végül hat nő között kellett elosztani, így viszont az örökséggel a tréfás jogász ötvennégy gyereknek segíthetett egyszerre.

via GIPHY

6. Egy férfi a parkból

A wisconsini McArthur nemcsak azért volt fura figura, mert a semmiből épített magának hatalmas vagyont, hanem mert egy szép napon fogta magát, hátat fordított a kiváltságos életnek, elosztogatta mindenét, és onnantól fogva inkább a temetőben lógott, mondván, a holtak jobban érdeklik, mint az élők. És azért is, mert végrendeletében a rokonaira fejenként mindössze öt dollárt hagyott (költsék fagyira), a fennmaradó, mai értékén hárommillió dollárt pedig egy vadidegen férfira hagyta, akivel egyszer, réges-régen jót beszélgetett egy park padján üldögélve.

Egy szó, mint száz, távolról sem a valóságtól elrugaszkodott a tervem. Majd szépen hagyom, hogy valaki rám testálja a vagyonát, és onnantól fogva átadom magam a toszkán milliárdos életérzésnek. És hogy biztosra menjek, gyorsan rá is írok a nagybácsijaim haverjaira, rámosolygok minden szembejövő úrra, kiülök a parkba, és közben teleszülöm a lakást. A többi meg menni fog, mint a karikacsapás, csak figyelj!

Fiala Borcsa