Nem minden ember egyforma állat: a poloska

– 

Nem minden ember szereti egyformán magát

Nem minden ember szereti egyformán a poloskát. De ahogy közelebbről megvizsgálva minden emberen lehet találni valami szeretnivalót, úgy a poloskákat is érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni. Ezek az állatok ugyanis nagyon szépek, (még akkor is, ha nyáron szinte az egész paprika- és csiliültetvényemet tönkretették).

A poloskák számos faja él hazánkban, ezek egymástól nagyon eltérő rovarok, ide tartozik a verőköltő bodobács (suszterbogár, fülbemászó), aki nem is igazi bodobács, de nem haragszik azokra, akik rendszertanilag kicsit mellélőnek. Az iskolaudvarunkon álló hársfán ezrével napoznak a novemberi nyárban a lárvái, valóságos lárvaházak alakultak ki a nagyobb elágazásokban.

A közismert bogyómászó poloska a málnáért van oda. Ebben hasonlít a gyerekekre. Ki ne emlékezne a bokorról szedett friss málna különösen penetráns ízére, miután megmászta a bogyómászó! Gyerekként ennél gusztustalanabb dolgot el sem tudtam képzelni, de azóta megéltem pár választási kampányt.

A zöld vándorpoloska nagyon szereti a csilit és a kaliforniai paprikát, ebben hasonlít a felnőtt emberekre. Ő csak pár évtizede tizedeli a zöldséget nálunk, nem őslakos, de nagyon aktív.

Az ázsiai márványospoloska kicsit olyan, mint a férfiak: a gyümölcsöket is szereti, de folyadék formában fogyasztja, és udvarlás során erős feromonokat bocsát ki magából a nőstény felé. A közkeletű szöveg, hogy „megvan közöttük a kémia” tehát igaz. És hogy még közhelyesebb legyen a párkeresés, még közös vibrálásról, egy hullámhosszon való rezgésről is beszélünk, de ők tényleg rezegnek egymásnak, míg az emberpoloskák csak szövegelnek erről.

Ha ezen túl vannak, akkor a fiú meghívja a lányt egy koktélra a magas ágyásba, ahol telefonszámot cserélnek. Hogy milyen nehéz poloskának lenni, azt ezen első közös táplálkozás ceremóniájával írnám le. A kedves poloskaolvasó képzeljen el magán egy olyan kétlövetű puskacső-szuronyt, amit az arcáról lógat le egészen a köldökéig, amikor éppen nem használja. Ezt felhorgasztva kell megdöfnie a lábai alatt lévő hatalmas almát. Most jön a neheze: nem vígan harapdál és nyel és beszélget, hanem a nyálának és a gyomornedvének spéci keverékét kell nagy erővel belepumpálnia az egyik csövön keresztül a gyümölcsbe. (Orron át nyálat hányni, na, milyen? Ugye, hogy nem felemelő?) Ezt követően várni kell, hogy az emésztőnedvek feloldják az almát, majd a trutymós almakoktélt a másik csövön keresztül fel kell szívni. Közben megnyerően mosolyogni! Nagyon komoly stressz ez, szerencse, hogy nekünk a szendvicsünket nem így kell magunkhoz vennünk!

Az ifjú pár a párzás után kiválasztja a gyerekszoba színét, ami rendszeresen levélzöld. A levelekre lerakott peték két nap után egyszerre robbannak ki a burokból, így tömegével jelennek meg a lárvák. Kifejlett állapotukat többszöri vedlés után érik el, gyönyörű látni, ahogyan fokozatosan jelennek meg a felnőtt poloskákra jellemző szervek, színek.

A poloskák testalkata kissé eltér az emberétől

Általában olyan szélesek, mint amilyen hosszúak, a homokóra-sziluett nem vonzó a körükben és fordítva. Szemben azokkal az emberekkel, akik négyzetes formájú körvonalaktól szenvednek, a poloskák nem szuszognak, és nem recseg alattuk a parketta, sőt egyesek még repülni is tudnak. Ez a repülés azonban csöppet sem könnyed, kicsit olyan, mint a tyúkok szárnyalása: inkább gyalogol ő is.

Mondhatnánk azt is, hogy a poloskák a rovarvilág tyúkjai: sok van belőlük, nagyon büdösek is tudnak lenni, és bénán repülnek. Na, ugye, hogy tyúkok!

Kézzel könnyen meg lehet fogni őket, ettől nem kell tartani, kivéve, ha allergiásak vagyunk a váladékára. A bűzmirigyek a tor hasi oldalán, valamint a potroh hátoldalán találhatók, tudnak tehát elölről és hátulról is büdösek lenni, ebben is hasonlítanak ránk. A sokak szerint szúrós korianderre hasonlító illatanyaguk összetételét már sikerült meghatározni: transz-2-decenal és transz-2-oktenal a nevük, ha ez vigasztal bárkit. Az viszont meglepett, hogy ezt a két anyagot az ember is használja élelmiszerek előállítása során, ráadásul olyan komoly vallási kritériumoknak is megfelelhet, mint a kóser és a halal-táplálkozás. A WMN konyhatündéreit szerintem csak a horrorisztikus áruk riasztja el a kipróbálásuktól, de az is lehet, hogy tévedek. Szerencsére nem csak poloskák desztillációjával lehet előállítani, hanem kőolajból is. Nyami!

A poloska nem olvas blogot, magazint, híreket, csak azzal foglalkozik, ami a körülötte lévő világban található: hideg, meleg, növény, állat. Szereti az embereket, mert olyan házakat tudnak építeni, ahol télire meghúzhatja magát.

Nem lenne nagy szüksége a fűtésre, csak kisebb repedésekre, ahol a fagy nem éri utol. De ha a kőműves, ács, tetőfedő bácsik olyan méretű réseket nagyvonalúskodtak a házba, ahol simán befér, akkor igyekszik a legmelegebb helyet megkeresni. És ez számára sokszor végzetes. A meleg lakásokban ugyanis rendszeresen kiszárad és elpusztul. Szegény. Az esetek többségében nem jut el a kiszáradásig, mert a ház ura, aki sokszor az úrnő, agyoncsapja. Ezt a behúzódást néha kicsit túltolja, az Egyesült Államokban találtak már olyan lakást, amiben 26.000 poloska volt. (A New York Marathonon meg 54.000 induló. Ha mindegyik csak egy fél poloskát vitt volna ki abból a házból, már egyenesben lennénk.)

A poloskák szagát nem szabad hisztérikusan kezelni, inkább érdemes az „ez ilyen” kategóriába rakni. A finnya, amit köré építettünk egyébként is ironikus: az az ember undorodik a poloskától, aki gyermeki ürülékek köbmétereit simogatja le utódja alfeléről milliméteres vastagságú papírfecnikkel, éveken át. Gusztustalannak tartjuk a poloskát, miközben a saját fekáliánk szaganyagát (szkatol) egyrészt belekeverjük drága parfümökbe, másrészt málna és eperfagylaltok ízét fokozzuk vele.

Mit gondolhatnak ezek után rólunk a poloskák?

 Kökéndy Ákos

Kiemelt kép: Getty Images/Araminta Studio - Didier Kobi

Ha tetszett, olvasd el Kökéndy Ákos korábbi írásait ebből a sorozatból. ITT  van még nyolc hasonlóan szellemes cikk.