–

Egyedülálló anyának vagy apának lenni szívás, akárki akármit mond. És nem azért, mert nincs kivel ágyba bújni – olyan mindig akad, vagy nincs kinek vacsorát főzni – hiszen ott van a gyerek, hanem, mert még akkor sem egyszerű a napi dolgok intézése egyedül, ha az embernek egy gyereke van, nem kettő, három, vagy ne adj' isten még több. 

Ráadásul én jóban vagyok a volt férjemmel, aki viszont sportszerű nehezítésként külföldön él, így nem tudom átrángatni, hogy szerelje meg a leszakadt kerítést, vagy jöjjön rá, hol ázik be a tető. És ez csak egyetlen pont abból a számtalanból, ami eszembe jut, amikor a tököm tele van azzal, hogy mindent, de mindent nekem kell egyedül menedzselnem. 

1. Szerelj, ha tudsz!

Mivel egy viszonylag koros házban élek, ezért mindig akad valami, amit meg kell javítani, ki kell cserélni, át kell rakni. Ezeket igyekszem magam megcsinálni, vagy megkérem a kamaszom, hogy segítsen. Hála istennek van némi érzéke a dolgokhoz, így elnézem, ha egy pöttyet ferde a polc, vagy túlszaladt a festés.

Most például másfél centit ki kéne vágni az ajtóból,hogy felrakhassam az új macskaajtót,

ehhez kell szereznem egy dekopír fűrészt, kivenni az ajtót – nagy és nehéz – kivágni, lehetőleg pontosan, majd visszaszerelni, immár macskaajtóval együtt. Mindezt azért, mert Krumpli kutyám letépte az ajtót. Ehhez szakembert nem hívhatok, mert kiröhögne az összes asztalos – valamint majd 2020 környékére kapnék időpontot – dekopírom nincs, úgyhogy a haverokat zaklatom, hogy ugyan, legalább adjanak kölcsön egyet. 

2. Lapátolj, ha tudsz!

A hólapátolás egyedül rendkívül utálatos dolog. Ráadásul saroktelken lakom, aminek hátrányai itt derülnek ki. Mennyivel egyszerűbb lenne kiküldeni a pasit/férjet/szeretőt, hogy ugyan, lapátolja el, amit el kell, én meg főzök egy jó kávét. Helyette nekigyürkőzöm, és anyázva túrom a havat. Egyedül.

3. Szülői értekezlet

Évek óta egyedül járok a szülőikre, amik, lévén, waldorfos a gyerek, havonta voltak egészen a 8. osztályig. A gimiben jobb a helyzet, nincs akkora igény a szülőkre, elég, ha néha megmutatjuk magunkat. Néha úgy szerettem volna azt mondani a nem itthon férjnek, hogy ugyan, menjen el ő, mert már nagyon unom a végeláthatatlan beszélgetéseket a tévé, mobil stb. káros hatásairól, és a „melyik életkorban milyen sport jó?” témáról. 

4. Főzni, főzni, főzni

Valamiért úgy alakult, hogy nálunk este meleg étel van. Minden este. Úgy, hogy az én főzési tudományom valahol a béka és egy elefánt segge alatt van. Mélyen a föld alatt. Ráadásul a „büdöskölyök” megeszik egy fél disznót, de hagymát, salátát, kaprot, és még 429 féle alapanyagot nem, és szíve szerint hamburger-tortilla-csirkmell+ rizs kombón élne, illetve, ha fel akarja dobni a hangulatot, jöhet egy kis kínai leves, így nincs könnyű dolgom. És nem is a főzést utálom az egészben, hanem az azzal járó koszt, kupit és mosogatnivalót. 

5. Beszélgetés a mesteremberekkel

Néha már ott tartok, hogy bérelek egy férjet, aki megfelelő méretű

– legalább 180 centi magas, jó kiállású- széles vállú, vagy nagydarab és határozott, és azt tudja mondani az éppen engem átverő mesterembernek, hogy „jó ember, ugyan már, nézze meg jobban azt a kazánt/tetőt/villanyórát, mert valami nagyon nem jó”. Ehelyett én szórakoztatom az említett urakat, akik imádnak sztorizgatni nekem, ezért még egy órát állok mellettük, mielőtt kifizetnék egy pofátlanul nagy összeget. 

6. A gyerek fuvarozása

Ezt főleg a vidékiek vagy peremkerületi lakosok érthetik meg. Az évek során annyit rohangáltam éjjel, hajnalban, délután és reggel az iskolába, az edzésre, a busz után, az utolsó HÉVhez, hogy állandó készenlétben élem az életem, ettől viszont az alkoholfogyasztásom jelentősen lecsökkent – aminek biztos örül a májam meg a háziorvosom – viszont engem eléggé megviselt. 

7. Nagybevásárlás

Én egyedül is utálok vásárolni, de meggyőződésem, hogy együtt könnyebb. És nemcsak a 27 zacskó elcipelése a kocsihoz, azt megoldja egy magamfajta, hanem az egész macera, kitalálni, összeírni, megkeresni, újabb helyre rohangálni, visszamenni, kicserélni, megtalálni máshol akciósan – na, ehhez jó lenne valaki, akivel végigröhöghetném az egészet. És aki elmenne helyettem, hogy megvegye az elfelejtett reggelinek való zsömlét vagy a kutyakaját. 

8. Lelki támasz

Az az elképzelésem, hogy a férjek használhatók arra, hogy az ember kisírja magát a vállukon, ha épp elege van a világból, azt érzi, hogy minden összeomlik körülötte, vagy csak egy kis megértésre vágyik. A kutyával ezt nehezebb megtenni, és különben is büdös és szőrős. Mondjuk, néhány pasi is az. Időnként. 

9. Kertkarbantartás 

Az élet, vagy a jó sorsom úgy hozta, hogy szép nagy kertem van. Na, jó, ebből csak a „nagy” az igaz. Egyszerűen elegem van, hogy én söpröm össze az összes diófalevelet – 31 zsáknyi volt legutóbb, én metszem a fákat, menedzselem a veteményt, javítom a kerítést, küzdök a seregélyekkel, akik megeszik a szőlőt, locsolom nyáron mindennap a virágokat.

Mondjuk, férj helyett lehetne kertészem is…

10. Szünetek

Nekem már nagy a fiam, elvan egyedül, de bele sem merek gondolni, milyen lehet annak, aki kisgyerekkel van egyedül, és a három hetes éves szabadságát, a tízhetes nyári szünettel kell összehoznia. Még férjjel is nehezen abszolválható a dolog, az ember gyakorlatilag arra keres nyáron, hogy a gyereket valahol elhelyezze. Ami alapvetően elég utálatos dolog. 

+1 És bár a fentiekből úgy tűnik, mintha óriásplakátokat akarnék vásárolni, hogy minél előbb fogjak egy férjet, a látszat csal. Alapvetően megugrom a szintet, a barátok, rokonok és az ex besegít, ahol tud, de néha annyira jó lenne hátradőlni, és másra bízni néhány feladatot. Helyette én olyat csinálnék, ami meg a másiknak jó. Mert együtt minden könnyebb.

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Paul Biryukov