Lázadásból divat – Amikor a szakáll és a bajusz újra menő lett

–

Már nem pisilek be!

A papa szakállához kapcsolódó első emlékeim egyike, a Mikulás maga. Mivel a lakótelepen az én apámnak volt egyedül szakálla és mély hangja, magától értetődő volt, hogy a Tenkes utca összes családjánál ő lett a Mikulás. Sőt még az óvodánkban is! Így fordulhatott elő, hogy a csoportunkban megjelenve, amikor rám került a sor, odamentem hozzá, az ölébe ültem, és ragyogó arccal közöltem vele, hogy én bizony már nem pisilek be. A helyében biztos elsírtam volna magam a meghatottságtól, állítólag ő is alig bírt a könnyeivel, hogy háromévesen nem ismertem még fel, elhittem, hogy ő az igazi. Később, amikor az ablakunk alatt megjelent, még mindig a Tenkes utcában, már derengett valami, de nagyon boldog voltam, hogy hozzánk személyesen is eljött a Mikulás, és az ablakon át a kezembe adja a csomagot. A papa évtizedekig volt vállalati, munkahelyi gyerekek nagyszakállúja; a szakálla ugyan már csak emlék, de a mamám által varrt jelmeze még most is a padlásunkon van elcsomagolva.

Szakállnyírás otthon

Élénken él bennem az is, ahogyan időközönként, amikor már nagyon nagy lett apám szakálla, újságpapírral, borotvával felszerelkezve bevonult a fürdőszobába, és anyám segítségével nyírták a haját, a szakállát, és ha anyám belevágott – legtöbbször pedig belevágott – akkor némi ordítozás is tartozott a dologhoz. Aztán pár napig szokatlanul golyó fejjel járkált, míg újra olyan igazi „Kárpátis” nem lett az ábrázata. A szakállas, szúrós puszik annyira hozzátartoztak, hogy nekem ez jelentette a biztonságérzetet, és hiába volt kopasz, a házibulikon, munkahelyeken mindig volt pár nő, aki ráakaszkodott, rajongott érte, szerette őt. Ha a szakállas férfi nem is volt divatban, neki jól állt, és a védjegye lett.

Új szelek fújják a szakállakat

Hogy nem járt nyiratkozni, talán nem is csoda, hiszen az ő szakállas felnőttkorában a fodrász szövetkezetek virágoztak és a szocialista eszme nem pártolta azokat, akik kilógtak a sorból. Az utóbbi pár évben azonban elindult valami, és egyszer csak kinőtt a férfiak szakálla, bajusza, a tüsire nyírt egyen frizura helyett végre különböző, kicsit hosszabb fazonok jelentek meg a férfiak fején. Addig-addig néztem, ahogy sorra jelennek meg a szakállakkal és egyedibb frizurákkal párhuzamosan a borbélyüzletek, hogy érdekelni kezdett, mi áll a jelenség mögött, és mégis, mi a különbség a fodrászat és a régi korokat már kialakításra is idéző borbélyok között. Volt alkalmam kifaggatni egy igazi, mai borbélyt, aki olyan szenvedéllyel mesélt a szakmáról, hogy ha nem is támadt kedvem szakállat növeszteni, de ahhoz igen, hogy a fiamat bevezessem majd ebbe a világba, ha egyszer, nem is olyan sokára, elkezd nőni a szakálla.

Szakáll szabadságot mindenkinek

Karátson Olivér, a Dandy Barber Shop borbélya azt mondja, a legtöbb férfi szerinte nem szeret borotválkozni, egyrészt azért, mert túl érzékeny a bőre, másrészt azért, mert nem tetszik neki, amit a borotválkozás után a tükörben lát, túl kisfiúsnak érzik magukat. A szakáll pedig egy olyan „kellék”, ami a férfiasságot hangsúlyozza. Aztán van olyan, aki épp fordítva gondolja, és attól érzi magát férfiasnak és ápoltnak, ha rendszeresen borotválkozik. Mivel az utóbbi időben divatos lett a rosszfiús külső, a tetoválások, ebbe a trendbe jól illeszkedik a szakáll és a bajusz is. A borbély azt mondja, talán az a kor jött el végre, amikor a férfiak is különféleképpen tudják hangsúlyozni a külsejükkel az egyéniségüket. Ebben biztos vagyok, mert a kopasz, szakállas apám példája is mutatja, hogy mennyire meghatározó tud lenni valakinek a külseje, ha összhangban van az egyéniségével. Amikor Olivér beavat a részletekbe, és elmondja a komplett folyamatot – hajvágás, szőr kiborotválása, körvonalak, kontúrok kialakítása, átmenet a haj és a szakáll között – kicsit nevetek a legutolsó lépéseken. Kiderül ugyanis, hogy a szakállat is waxolják, ha kell, beszárítják, hogy tökéletes legyen.

Pasik egymás között

A faggatózásomra kiderül, hogy borbélyhoz, csakúgy, mint a századelőn nem csupán nyiratkozni járnak a férfiak. Ezekbe a szalonokba, pont úgy, ahogy mi nők, kikapcsolódni, egy kis társasági életet élni érkeznek a pasik. Az ember azt hinné, csak a nők öntik ki a szívüket a fodrászuknak, de Olivér azt mondja, hogy ő is sokat tud a kliensei öröméről, bánatáról. Tudja, kinek kell több idő, hogy megnyíljon, ki akar beszélgetni, ki hallgatni. Szakállnyírás közben lelki segély, kávézás is jár, akár sörözni is lehet, és a férfiakat is érdekli a szépségápolás. Imádják a különböző ápoló cuccokat, összeállíttatják az otthoni szakáll-, bajusz-, hajápoló csomagjaikat. Ezen a ponton látom, hogy apám azért a nyers, favágó fajtához tartozott, róla aztán nem tudnám elképzelni, ahogyan otthon pepecsel a szakállával, és egy egész sort elfoglalnak a pipereholmijai. Nekem mégis tetszik ez az egész, azért is, mert ezek a helyek már látványra is sokkal szebbek és stílusosabbak, mint a sima fodrászatok. Klasszikus borbélyszékek, hatalmas, régi tükrök, hangulatos enteriőrök között dolgoznak a fehér inges, sokszor nyakkendős, jól ápolt borbélyok. Nemhiába nézegetem hónapok óta ezeket a szalonokat; hát, a női fodrászatokkal mi lesz?

Oké, nincs szakállunk, de nekünk is lenne igényünk a klasszikus fodrászatok fehér köpenyes Gedeon bácsijaira! Nem volna itt az ideje, hogy újra hódítson a tartós hullám, a heti egyszeri beszárítás, pletyka, hangos női csacsogás, locsogás?

Kárpáti Judit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/G-Stock Studio

Belső képek: Temesi Ádám