–

Pedig nekünk már az anyaméhben is több volt a tesztoszteronunk – legalábbis egy olyan elmélet szerint, ami azt állítja, hogy a tesztoszteronszint befolyásolja az agyféltekék fejlődését. De nem is az a lényeg, mitől lesz valaki balkezes, hanem az, hogy hogyan él együtt ezzel a dologgal. Tényleg sutának tűnhetünk néha, de kizárólag azért, mert a világ összeesküdött ellenünk, és csupa olyan eszközt lehet kapni, ami teljesen alkalmatlan számunkra. 

Kezdjük rögtön az ollóval. Gondoltál már rá, hogy az ollókat szinte kizárólag a jobbkezeseknek készítik? Na, ugye. Roppant kényelmetlen dolog ugyanis rendellenes mozdulatra késztetni a kezünket. Éveket töltöttem a jobbkezes ollókkal, a '80-as években még a kutyát nem érdekelte ez a very first world problem.

Aztán ott van a konzervnyitó, ami az életem megkeserítője. Tudom, rendes ember nem konzervezik, de nincs mit tenni, nem elég, hogy balkezes vagyok, néha még egy-egy konzervet is akarok nyitni. Legalábbis akarnék, ha tudnék. Mert a konzervnyitók tervezői nem gondolkodnak azok fejével, akik számára a világ nem jobb és bal, hanem bal és jobb. Fordítva kell megfogni, tekerni, az egész egy elcseszett rémálom egy C kategóriás amerikai vígjátékból. 

Tudjátok, miért írnak a balkezesek furán? Nem azért, mert mindegyikünk diszgráfiás, hanem azért, mert baromi nehéz úgy írni, hogy takarod a szöveget a kezeddel.

Ezért van, aki úgy ír, mint én: gyakorlatilag függőlegesen, mások pedig a kézfejüket igyekeznek eltüntetni a szöveg útjából. Minden egyes alkalommal, amikor aláírok valamit, el kell kérnem a papírokat, hogy megfordítsam, méghozzá azért, hogy kényelmes legyen... és minden egyes alkalommal furán néznek rám. 

És akkor még ott van a töltőtoll kérdése. Számos iskolában töltőtollal írtak alsóban, amikor én voltam gyerek, és vannak azok a grafománok – mint én is –, akik egyszerűen szeretik ezeket a tollakat. És hidd el, ilyenekből jóval több van, mint gondolnád, de senki nem dicsekszik azzal, hogy órákig tud bámulni egy régi és ritka Mont Blanc-tollat vagy egy gyönyörű Watermant. A töltőtollakkal viszont több baj is van. Az egyik, hogy a tinta gyorsan maszatolódik, a másik: nagyon nem mindegy, hogy van levágva a tollhegy. Nem viccelek. Ráadásul a balkezesek gyakran erősebben nyomják a hegyet a papírhoz, így hamar szétmegy a nem megfelelő tollhegy. Tudom, tudom, nem kell urizálni, jó lesz a golyóstoll is. 

Na, jó, de mérnem csak kell – az nem úri passzió. Ám a mérőszalagok vagy kényelmesen kezelhetők, de akkor nem látszanak a számok, csak fejjel lefelé, vagy fordítva kell kihúzni, ami meg baromi kényelmetlen. Persze meg lehet oldani, de a gyártók igazán gondolhatnának az emberiség tíz százalékára.

Ha nem is mér az ember mindennap, ott vannak a kések, a zöldséghámozók és dugóhúzók, amelyek nélkül nem érdemes élni. Mind-mind egy összeesküvés elemei, amely során a cél: a balkezesek megőrjítése. Viszont így legalább fejlődik a problémamegoldó-képességünk és a kreativitásunk egyaránt. Ha teheted, próbálj ki jobbkezesként egy balos krumplipucolót, és rájössz, hogy az életed alapjaiban van elcseszve! 

És akkor még nem hegyeztünk ceruzát, vettük elő a vonalzót, és próbáltunk kitépni pár lapot a jegyzettömbből. De iskolás éveim legrettenetesebb tönkretevői a spirálfüzetek, amelyeknek a széle állatira tudja nyomni az ember karját. Kiskoromban ezért arról ábrándoztam, hogy Izraelben vagy valamelyik arab országban kéne élni, mert ott biztos normálisak a füzetek. 

Az igazi arculcsapás pedig akkor jött el, amikor leültem a nagymamámmal kanasztázni, és kiderült, hogy a francia kártya tervezői sem gondoltak ránk, lenézett és elhanyagolt rétegre. Azóta szerencsétlenkedem a kártyával (is). 

Láthatod, a balkezesek élete egyáltalán nem könnyű, és bár berendezkedtünk a jobbkezes világra, boldogok lennénk, ha ránk is gondolnának a tervezők. Elárulod, hogy a te életedet mi nehezítette meg? 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Silatip