Egyébként nem nehéz mézeskalácsot sütni, de kiindulásnak mindenképpen kell egy tuti recept, ami már többeknek is bevált. Nálam ez lett a befutó, mai napig ezt adom tovább, és a pozitív visszajelzésekből tudom, hogy nem csak nálam:

Hozzávalók:

  • 25 dkg méz
  • 12 dkg kockamargarin
  • 12 dkg kristálycukor
  • 50 dkg liszt
  • 1 kiskanál őrölt fahéj
  • 1 kiskanál őrölt gyömbér
  • 1 kiskanál mézeskalács fűszerkeverék
  • 1 kiskanál szódabikarbóna
  • 1 tojás

A mennyiségeket mindenképpen érdemes pontosan betartani, mert ez az a pont, ahol borulhat az egész mézeskalács-projekt. Én általában érzésre szeretek sütni- főzni, a hozzávalók mennyiségének méregetése nem éppen a kedvencem, de a mézeskalács pont az az eset, amikor ezt nem hagyom ki. 

A begyúrt tésztát érdemes két-három órán át hűvös helyen pihentetni, ha biztosra akarunk menni. Ezután jöhet a tészta nyújtása, vékonyan lisztezett felületen. Újabb kritikus pont lehet, ha túl vékonyra vagy túl vastagra nyújtja az ember.

Nálam a három mm-es vastagság vált be, amit tetszőleges formákkal kiszúrva már lehet is pakolni a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd az előmelegített sütőbe. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

És még ezután is el lehet rontani, sőt, ezután lehet csak elrontani igazán! Nekem korábban gázsütőm volt, aminél sokkal jobban résen kellett lennem, mikor kell kikapni az aranybarnára sült mézeskalácsokat. Itt fél percen is múlhat, hogy odakozmál-e az éppen berakott adag. A bevált receptem szerint 180 °C-on kábé öt-hat perc a sütés ideje, az elektromos sütőmnél ez inkább hat perc. 

Mikor kihűltek a kis formák, rögtön lehet is díszíteni. Én ehhez kézi habverővel felvert tojáshabot használok, amibe beleszitálok porcukrot, és pár csepp citromlevet is adok hozzá, hogy a megszilárdult máz a díszítés után fényesebb legyen. Ezt a citromleves tippet egy mézeskalácssütő partin hallottam, azóta is alkalmazom. 

A díszítést pedig mindenki úgy cifrázza, ahogyan csak szeretné. A még folyékony máz kinyomásához egy sarkán kilyukasztott celofánzacskó is tökéletes, de akinek van otthon kifejezetten erre a célra való kinyomója, megfelelő vékony csőrrel a végén, természetesen nyugodtan használja. 

Nagymamámtól tanultam, hogy az elkészült mézeskalácsokat fém dobozban kell tárolni, és akkor karácsonyra biztosan visszapuhulnak.

Ha valami gikszer csúszott a dolgoba, és mégsem így történne, akkor még mindig lehet teába, kakaóba, forró csokiba mártogatni, mert az ízén fikarcnyit sem fog rontani az állaga. 

Volt egy időszak, amikor nagy lelkesen 3D-s formákkal is próbálkoztam, mint például házikó és fenyőfa. Jó hír, hogy ha ezeket tényleg csak dekorációnak szánjuk, akkor még az sem baj, ha kicsit vastagabb lesz a tészta, sőt kőkeményre is sülhet, hiszen annál könnyebben lehet vele majd dolgozni.

Egy ilyen házikó összerakása sem nehéz, az oldalak ragasztását cukormázzal egyszerűen meg lehet oldani, díszítésnél pedig bátran szabadjára engedheted a gyermeki énedet. Marcipánt, színes cukorkákat, tortadíszítő elemeket lehet használni, a végére a fületek is ragadni fog, az biztos!

Az ilyen típusú dekorációnak még akár az is jól állhat, ha odaég a tészta. Nem kicsit, hanem nagyon, mintha csokis vagy kakaós tészta lenne. Egy adag hófehér cukormáz, némi kókuszreszelék, és máris olyan, mintha szándékosan szerettünk volna ilyen szép kontrasztos összképet:

Egy szó, mint száz, a mézeskaláccsal való bíbelődés az ünnepekre való készülődés időszakában az egyik legjobb kreatív kikapcsolódás.

Beszállhatnak kicsik és nagyok, készülhet ajándékba, dísznek a fenyőfára, nassolásra céljára, és akárhogyan is sikerül a végeredmény, a mézeskalács finom gyömbéres, fahéjas illata fogja átjárni az egész otthonotokat.

Én ezzel kívánok nektek békés, boldog, szeretetben gazdag ünnepeket!

JUDITU

A képek a szerző tulajdonában vannak