Tudom, hogy a legtöbb ember mit írna ehhez a cikkhez, nagy részük még azelőtt, hogy elolvasná azt: „milyen ronda feje lett”, „na felette is eljárt az idő”, „hogy szét van operálva” satöbbi. A többi pedig elmondaná, hogy micsoda egy számító, magamutogató, ribanc, aki tudatosan tette közszemlére a testét, és ne óbégasson, ha lotyónak nézik, illetve mit veri a nyálát a kiszivárgott házi pornó miatt, ha egyszer ő maga is önként mutogatta a pináját.

Aki a vetkőzésből él, aki a teste tárgyiasításából csinál karriert, az ne formáljon jogot arra, hogy komolyan vegyék, vagy ne nézzék ringyónak! Ugye? Ugye!

Amikor a cseh Vogue 2019-ben megkérdezte Andersontól, mi a legnagyobb hülyeség, amit életében magáról hallott, ő így felelt:

„Próbálom nem meghallani ezeket. Rájöttem, hogy van egy kialakult kép rólam, ami az évek alatt egyfajta rajzfilmfigurává fejlődött. Az emberek nem igazán akarnak hinni abban, aki igazából vagyok. Nehéz elfogadniuk. Örökké nevetséges csatában állok amiatt, hogy meggyőzzem az embereket arról, van mondanivalóm. És még a hozzám legközelebb álló emberek is megpróbálnak megvédeni. »Ne használd ezt a képet, túl szexi.« »Ne csináld ezt.« »Ne csináld azt.« Bassza meg, hát hadd legyek az, aki vagyok. Majd én megmondom, hogy az kicsoda valójában!”

Pamela 2022. április 18-án, New Yorkban

Hú, de ismerős. Bárki, aki egy picit is jobban a nagy plénum előtt él, az tudja, miről beszél Anderson. Az az Anderson, aki egy kiváló alanya annak, hogy megítéljék és címkéket aggassanak rá. „A bögyös szőke!” „A szarrá plasztikázott műnő!” „A magamutogató playmate!” „A vállalhatatlan botrányhős!” „A tehetségtelen színész!” „Az ostoba!” „Az üresfejű cicababa!” Most hirtelen ennyi jut eszembe, de ezek a bélyegek annyira a homlokára vannak tetoválva, hogy Nagykanizsáról is látszik.

Kizárt lenne, hogy mindezek közül egy sem igaz rá? Nos, ilyet nem állítottam, mert lehet, hogy nem annyira okos, mint az, aki azzal töltötte a fiatalkorát, hogy könyveket bújjon vagy jóval több affinitása volt a tanuláshoz. Lehet, hogy nem volt meg ehhez a háttere, az ösztönzése, vagy egyszerűen csak az történt, hogy nem ez érdekelte. Helyette sokkal jobban izgatta, hogy felfedezze a saját szépségét és szexualitását, és egyszer olyan helyen és időben volt épp, ahol megadatott neki, hogy ezt ki is tudja kihasználni.

Emiatt kevesebbet ér a társadalom szemében? Nem hiszem. Emiatt százszorosan jobban megítéli a közvélemény? Ez tény. 

Miért kell bocsánatot kérnie egy nőnek azért, mert megmutatja magát meztelenül? Miért kell szégyellni a túlcsorduló szexualitást? Mi a baj azzal, ha egy nő kívánja és élvezi a szexet (ahogyan például a kiszivárgott házi videójukon is megmutatkozik)?

Mi a baj a szexszimbólumokkal? Irigyek vagyunk rájuk? Utáljuk őket, amiért soha nem lehetünk olyanok, mint ők? És utáljuk őket azért is, mert számunkra elérhetetlenek? 

Emlékeztek a Maléna című filmre, aminek a címszerepét a világszép Monica Belucci alakította? Maléna egy olyan nő volt, aki úgy élte túl a háborút, hogy katonákkal osztotta meg az ágyát, hogy bevételhez jusson, majd a város főterén megtámadták az asszonyok, megverték, levágták a haját és megcibálták. Természetesen Maléna egészen más okokból használja a bájait, mint Pamela Anderson, de a virtuális hajtépést ő is megkapta mindig. 

Apropó, haj! Az ikonikus póthajas tincseitől 2013-ban megszabadult, ami kisebbfajta szenzációt keltett, mivel egészen rövid pixie frizurával jelent meg. Konkrétan körbejárta a világsajtót a kép olyan felhangokkal, hogy „a szőke Baywatch-bombázó rövid hajat vágatott”, ami annyit jelentett: levágatta bombázóságának ékkövét. Hogy tehet ilyet egy bombázó?! És a következő kérdés nyilván: ha egy napon ápolatlanabb külsővel, vagy smink nélkül jelentkezik, ne adj’ isten meghízik vagy megöregszik, akkor mi lesz?

És itt felteszem a kérdést: hány cikk jött veletek szembe egykori Baywatch-sztárokról (csak hogy tágítsuk a kört) azzal a felütéssel: Nem hiszed el, hogy meghízott/megcsúnyult/megöregedett az egykori Baywatch-bombázó. 

Mondjuk, szerintem abszolút mindegy, milyen hosszú a haja. Anderson 2014 januárjában

Amikor Andersont arról kérdezik az említett interjúban, hogy fél-e az öregedéstől, akkor ezt válaszolja:

„Nos, ez nem a legkönnyebb dolog. Anyám figyelmeztetett mindenre, például arra, hogy egy nap a tükörbe nézel, és nem ismered fel magad. […] Eddig szerencsés vagyok, de határozottan érzem az idő múlását.

Nem akarom üldözni a fiatalságot. Vicces, ahogy a fiatalság üldöz engem. Nekem pedig nehezemre esik lépést tartani.”

Mennyi dolgot számonkérünk ezeken az embereken, akik kirakják adott esetben a meztelen testüket! Talán jobb lenne nekünk, ha a világ szexszimbólummentes hely lenne? 

Csak annyit tudok, hogy sokkal jobb lenne nekünk, ha többet foglalkoznánk a saját dolgunkkal, és nem gondolnánk azt, hogy csak azért, mert valaki tizennégyszer szerepelt a Playboy címlapján (ez rekord, nála többször senki), és rebbenő keblekkel rohangált a tengerparton, valamint volt néhány botrányos kapcsolata (amiből egynek a hálószobájába is bepillanthattunk), máris pontosan tudjuk, milyen ember. (Olvastam olyan kommentet is, hogy hepatitisze volt, meg is érdemelte. Na ja, mint a méhnyakrákosok a HPV-t; minek kellett annyit dugni.)

Komolyan mondom, a világ tényleg sokkal jobb hely lenne, ha több ember élvezné a szexet, és ahelyett hogy másokkal foglalkozik, inkább kamatyolna. 

Egyébként Anderson pár héttel ezelőtt múlt 55 éves, és nemcsak kamatyol, hanem egy évtizede kampányol a PETA állatvédő szervezetnek, felhívta a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire, szót emelt a pornó káros hatásai ellen (személyes példája alapján), és létrehozta a Pamela Anderson Alapítványt, amely olyan szervezeteket és magánszemélyeket támogat, amelyek, illetve akik az emberi, állati és környezeti jogok védelmében az élvonalban állnak. De ezek nyilvánvalóan sosem lesznek annyira érdekesek, mint a teste, az öregedése, vagy a tudta nélkül kiszivárgott szexfelvétele.

Anderson a Pam and Tommy című sorozat premiere után letörölte az összes tartalmat az addig aktív Instagram-oldaláról, és ezt az egy üzenetet hagyta kint:

„Az életem. Ezer tökéletlenség. Millió félreértés. Gonosz, vad és elveszett. Nincs mit megélni. Csak meglephetlek. Nem áldozat, hanem túlélő. És él, hogy elmesélje az igazi történetet.” 

Pamela Anderson nem ártatlan. Nem menti fel senki. Pontosan tudja, mit miért tett a karrierjében. Egy olyan érában lett szupersztár, ami a Playboy aranykora volt, és az egész imázsát, karrierjét erre az erősen szexualizált képre építette. Még egyszer megkérdezem: mi a baj ezzel?

Szentesi Éva

Forrás: ITT, ITT és ITT