–

„A Pinkbálna Úszóklub 2022 nyarán, a befőzési szezonban alakult egy verőfényes vasárnapon. A három résztvevő éppen a szilvára összpontosított, mert annak volt szezonja. Közben – mellékes beszédtémaként – felmerült a Balaton-átúszás jövőbeli terve, ami számukra sem volt alapvetés. Sőt! Ám a realitásra fittyet hányva megalapították izibe’ a fent nevezett úszóklubot, amibe bárki középkorú, lamantin alkatú és lelkületű úszótársaik jelentkezését is várják (és delfineket, szelíd cápákat egyaránt). Hogy vállalásuk és tervük ne vesszen el a süllyesztőben, lelkesedésük ne aprózódjon el haszontalansággá, be is neveztek rögtön az azévi Swimathonra. És azóta nincs megállás: annyira svungba jöttek, hogy – kiegészülve egy pompás angolnával – beneveztek a 2026-os Budapest-Bamako Rallyra. Ha azt hitted ezidáig, hogy jóravaló ötvenes asszonyságok csak úgy elpihennek és lehúzzák a rolót, hát tévedtél.”

A Pinkbálnák azóta sem úszták át a Balatont (MÉG!)

Ellenben két tagjuk, Dr. Árkovits Amaryl és Varga Mária Adrienne női párosként vágtak neki a világ egyik legnagyobb amatőr rallyversenyének, a Budapest–Bamakónak, amely a politikai helyzet folytán idén sem Bamakóban (Mali) ért véget, hanem Sierra Leone fővárosában, Freetownban.

Az ötlet Amaryl fejéből pattant ki egyébként, aki évek óta álmodozott a rallyról. Ez mondjuk nem meglepő, akik ismerik a népszerű filmklubokat és Pécsett telefonos segélyszolgálatot vezető, a kézműves és karitatív tevékenységek széles mezőnyében hiperaktív pszichiáter-tanárt, azok tudják, hogy kifejezetten lelkes típus, és az erős elszántság sem hiányzik belőle. Ez a kombináció pedig gyakorta oda vezet, hogy meg is valósítja mások szerint esetleg vad merész ötleteit is.

„Évek óta próbálok társakat toborozni magam mellé a Bamakóra, de a fiúbarátok mindig lepattintottak, hogy túl meleg van Afrikában, meg túl sok a homok, meg túl nehéz, meg túl veszélyes… Úgyhogy megkérdeztem a lányokat, és fél órán belül megvolt a csapat. Ketten lemorzsolódtak, de Csuri (Adrienne) jött velem”.

Kizökkenni az időből, eldobni a naptárt

Azt mesélik a Pinkbálnák, amikor az útról kérdezem őket, hogy az egyik legerősebb élményük az volt, hogy megszűntek a dátumok. Nekik, akik naptárral a kezükben élnek amúgy, hisz terapeuták. „Azt sem tudtuk, hogy milyen nap van. Ez elképesztően felszabadító érzés volt.”

És ez a szabadság nem romantikus máz volt csupán egy extrém túrán.