„Az állatok nem ítélkeznek” – Plumes, a francia művész zenéjéhez a legkülönfélébb fajok kapcsolódnak

–

Loris Assadian már három-négy évesen tudta, hogy kizárólag a zenével szeretne foglalkozni, ugyanis mindenen és mindenhol dobolt. Végül a zeneiskolában is dobolást tanult, de aztán átváltott a gitárra. Sokféleképp próbált zenészként érvényesülni: Párizsban fiatal felnőttként volt egy zenekara az unokatestvéreivel, és akadtak fellépéseik is, de nem váltak ismertté. A szólókarrierjével sajnos ugyanez volt a helyzet: „Művészként óriási társadalmi nyomás nehezedik rád, hogy sikeres légy… szinte csak a két véglet létezik: vagy hajléktalan leszel, vagy híres” – mondta Plumes később egy interjúban.

Ő valóban a hajléktalanság szélére került, amikor más lehetősége nem lévén, a Gare de Lyon metróállomáson utcazenélt, hogy egyáltalán legyen mit ennie. Ekkor döntött úgy, hogy egy időre kiszakad a nyomasztó hétköznapokból, ezért a nagymamája farmján keresett és talált menedéket.

„Vissza akartam térni valami egyszerűbbhöz”

A farmon valóban megtalálta azt a békét, amit a nyüzsgő nagyvárosban hiába is keresett. Valahol hallott már korábban is arról, hogy az állatok nagyon szeretik az élő zenét, ezért ő maga is kipróbálta, vajon milyen hatással lehet a szarvasmarhákra, ha énekel nekik, és közben gitáron kíséri magát.

Íme, a videó, amelyen Plumes a marháknak énekli a Beatles Yesterday című dalát:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Plumes (@plumesofficiel) által megosztott bejegyzés

Ezt írta Plumes az első élményéről: „Először kicsit féltem, mert olyan hatalmasak, és nem igazán tudtam, mit várjak tőlük. De ahogy lejátszottam az első hangokat, elkezdték dörgölni a fejüket hozzám (adtak pár puszit itt-ott), és teljesen megváltozott a felfogásom róluk. Percek alatt beléjük szerettem, ami azóta is tart. Ez volt az a nap, amikor rájöttem, hogy milyen tiszták az állatok, és mennyivel jobbat érdemelnek”.

A videó virálissá vált, Plumes pedig vegetáriánussá, majd hamarosan világhírűvé

Bár az állatok nem képesek szavakkal kifejezni az érzelmeiket, de minden más módon kommunikálják felénk, hogy ők is ugyanúgy érző lények, akárcsak mi. Azt már korábban is tudtuk, hogy az állatokra abszolút hat a zene, ahogy ránk is, és rengeteg erre vonatkozó vizsgálat történt, de Plumes videói óta talán még nagyobb lendülettel kutatják a tudósok ezt a hatást. 

A Plumes művésznév körülbelül azt jelenti, toll vagy tollbokréta. Saját oldalán két hatalmas szárnnyal jelenik meg az alkotó, így akár azt is mondhatnánk rá, hogy „szárnyas ember”, vagy nevezzük egyszerűen csak angyalnak? Minden okunk megvolna rá, hisz angyali hangon, kristálytisztán énekel, miközben rózsaszín gitárján kíséri magát, az állatok pedig közben teljesen átadják magukat a zenének.

Körülveszik Plumest, szagolgatják, fülelnek, ezerféleképp kapcsolódnak a zenészhez és a zenéhez. Soha nem érte még agresszió az állatok részéről zenélés közben, pedig már egy elefántcsorda kellős közepén is muzsikált, mindenféle védőkorlát nélkül.

Persze mindig vannak körülötte segítők, és azt is tudja a szakemberektől, mit kellene csinálnia veszélyhelyzetben, de az állatok pontosan érzik a békés szándékot. A hangok és a tiszta érzelmek pedig belőlük is ugyanazt hívják elő. Egyszerűen elárasztják a szeretetükkel Plumest.

Az emberek közül viszont, főleg a közösségi médiában fanyalogtak néhányan, mondván, hogy semmi eredeti nincs abban, amit Plumes csinál, neki pedig erre ez volt a válasza: „A művészet igazi mércéje az alkotójára és a világra gyakorolt ​​hatása.” Egy másik videóban pedig azt is elmondta, hogy „Az állatok nem szoktak ítélkezni”, és ezért nem zavarja különösebben, hogy szerinte nincs annyira átütő énekhangja.

Plumes és a tudományos kutatások az állatok és zene kapcsolatáról

Plumes a kudarc elől menekült a természethez, és ott sem csinált mást, mint amit a nagyvárosban is. Zenélt. De nem az embereknek, hanem az állatoknak. Ez a látszólag egyszerű gesztus azonban nemcsak az ő életét változtatta meg, hanem rengeteg egyéb folyamatot is beindított az állatvédelemtől a tudományos vizsgálatokig.

Nemcsak azt nézik, hogy melyik állatcsoport hogyan reagál az élő zenére, hanem azt is, hányan vannak egy csapatban, rács mögött vagy szabadon hallják-e a zenét, és még azt is feljegyzik, hogy a szerelmes dallamok, a klasszikus zene vagy a tüzesebb ritmusok hozzák-e lázba őket.

Általában szerelmes dalokat választ, mert úgy gondolja, hogy a zene mögötti szándék is fontos, az állatok pedig pontosan érzik, mit üzen egy-egy dal. A papagájok kiváló ritmusérzéke régóta ismert, ezért amikor nekik muzsikál, pattogósabb dalokat választ. Az eddigi vizsgálatok szerint a tehenek, a lovak és a papagájok a legfogékonyabbak a zenére, és meglepő módon az amúgy elég vad okapi is rendkívül muzikális, hiszen akár egy egész órán keresztül is örömmel hallgatja a Radiohead Creep című számának feldolgozását Plumes előadásában. Ez csak egy rövid videó, de ezen is látszik, mennyire élvezi a zenét az okapi:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Plumes (@plumesofficiel) által megosztott bejegyzés

Kiderült az is, hogy nem minden állat válik azonnal rajongóvá. Plumes nevetve mesélte ebben az interjúban, hogy az alpakák bizony magasról tesznek bármiféle élő zenére: „Általában nem túl fogékonyak” – jegyezte meg, de ettől függetlenül újra és újra megpróbálja velük is felvenni a zenén keresztül a kapcsolatot, ezzel is bizonyítva elkötelezettségét minden élőlény megértése és a velük való kapcsolatteremtés iránt.

Egy depressziós malac gyógyulása

Plumes ebben a videóban mesélt egy depressziós malacról, amelyik egy intenzív gazdaságban élt korábban, ahol az erőltetett hízás (forced fattening) volt a gyakorlat. Ez az intenzív takarmányozási technika, aminek célja a gyors súlygyarapodás és a magasabb zsírtartalom elérése rövid idő alatt. Rengeteg hormont is adnak ezeknek a malacoknak, ami etikai és állatjóléti kérdéseket is felvet. Nos, ez a malac is nagyon beteg volt, nemcsak a depresszió kínozta, hanem a súlyos mozgásszervi betegségek is. Alig-alig tudott járni, de amikor meghallotta Plumes énekét, aki Leonard Cohen Halleluja című dalát játszotta neki, nagy nehezen odasántikált, és élvezettel hallgatta. Plumes azt is elmondta, hogy néhány hete újra meglátogatta ezt a malacot, és szerencsére már sokkal jobb bőrben volt.

Plumes miután megismerte a globális tojás- és tejipar negatív hatásait és az intenzív állattenyésztés kíméletlenségét, vegán életmódra váltott, mert tisztában van vele, hogy a haszonállatok mennyire kedvesek, kíváncsiak és intelligensek.

Végtelen projekt

Fellépéseivel pénzt gyűjt olyan állatjóléti szervezeteknek, mint a Fauna & Flora és a World Wildlife Fund, de játszott már kritikusan veszélyeztetett fajok, például óriáspandák és orrszarvúak előtt is, és fontos természetvédelmi szervezetekkel működik együtt, mint például a Wildlife Angel, amely az orvvadászat megelőzésére törekszik.

Plumes élete legsötétebb és legreménytelenebb helyzetében találta meg azt a hivatást, amelyben a zenélést összekötheti az állatvédelemmel, azt mondja, nem is lehetne ennél boldogabb, és még nagyon-nagyon sokáig szeretne a rózsaszín gitárjával az előítéletektől mentes állatközönség előtt fellépni.

Both Gabi