– 

A harmincas éveim elejéig a tengeri ételek kategóriáját bőven kimerítették számomra az előpanírozott, fagyasztott halrudacskák és a konzervtonhal. Nem segített a friss halételekkel való viszonyom elmélyítésén, hogy apukám pecás barátja egy nap beállított két vödör hallal. A vígan lubickoló minikeszegek és -pontyok képétől a fogyasztásig vezető utat nem jártam be, de gyerekfejjel enélkül is horrorisztikus jeleneteket kreáltam. Így a tengeri finomságok iránti vágy hiánya és a pénztárcám is sokáig gátat szabott az osztrigák és polipok ízvilágában való elmerülésnek.

Amióta Kantonban, a Gyöngy-folyó partján élünk, a Dél-kínai-tengertől és Hongkongtól mindössze egyórányira, rendszeresen elzarándokolunk a helyi halpiacra – nemcsak omega–3 zsírsavakért, hanem a minden alkalommal emlékezetes élményért is. A kínálat a könnyen beazonosítható tengeri halaktól és rákoktól a rejtélyes furcsaságokon át a váratlanul „támadó” kagylókig terjed. Ehhez a képhez tartoznak még a gumicsizmában vagy műanyag papucsban a tartályok szélén vígan grasszáló legények. Szintén figyelmet érdemel az, ahogy a vizeskonténerektől a tányérunkig eljutnak a tengeri herkentyűk, ugyanis ötvenliteres szemeteszacskókba pakolt finomságokkal állítunk be a kiválasztott étterembe. De kezdjük az elején!
 

Ami felismerhető

A halpiac négy háztömb földszinti boltjaiból szolgálja ki a várost tengeri finomságokkal. Ezek közül gond nélkül felismertem a tengeri halakat, a lazacot, a garnélarákot, az osztrigát, a polipot, és a különféle méretű kagylókat. A nagyobb, szépen barázdált Camino-szimbólum, a Szent Jakab-kagyló vagy fésűkagyló kör alakú, fehér húsát itt leggyakrabban vékony rizstésztával, némi zöld hagymával körítik a héjon szétterítve, és ipari mennyiségű fokhagymával hintik meg. A kisebbeket szimplán csípős paprikával, szójaszósszal és az elmaradhatatlan fokhagymával ízesítik, de igény szerint a kínai konyha bármelyik jellegzetes ízvilágát tudják produkálni. Nekem a zsibbasztóan csípős szecsuani bors jöhet bármikor, bármilyen mennyiségben.

Az elkészítésben nincs nagy kecmec, egyszerű és gyors módszerekkel varázsolnak a szemeteszsák tartalmából isteni finomságokat.

A kantoni halpiachoz a közelség jogán egy történelmi-kulturális adalék: közvetlenül a Samian-sziget egyik déli bejáratánál helyezkedik el, amely évszázadokon át fontos szerepet játszott a külkereskedelemben, és ahol a XIX. századik második felétől hosszú évtizedeken át elszigetelten, a helyi lakosoktól teljesen elzártan éltek a külföldi diplomaták és üzletemberek. A francia és brit koncessziós területen épített impozáns barokk és neoklasszicista épületek, egy kis katolikus templom európai hangulatot csempésznek a tizenötmilliós, lüktető ázsiai metropolisz közepébe.

A befektetett munka–energia–idő és az élvezet aránya

A homár és a piros madzaggal megkötött rák szintén a felismerhető kategóriába esik, és az itt általában párolt finomságok fogyasztása igazi türelemjáték. Húsuk nehezen hozzáférhető, és a kemény héj feltöréséhez gyakran ollóra van szükség. Ezek a tengeri herkentyűk egyébként a helyi Metro áruházban szintén nagy tételben megvásárolhatók. 

A halpiac rejtélye

A cikk további olvasása nélkül is javaslom a kép közepén lévő két darab, vastag húsos valami meghatározását. Ha nincsenek tippek, elárulom: ezt a helyigényesnek tűnő kagylót nyersen, szusi formában fogyasztják – nemcsak itt, hanem Oregon államban is.

A kagyló támadása

Legalábbis ahogy a hatéves lányom megélte a pillanatot, amikor egy kisebb kagyló vizet lövellt felé. A jelenség biológiai magyarázata egyszerű: a kagyló az egyik légcsövén beszippantott vízből szén-dioxidot és kalciumot von ki, majd a vizet visszaküldi a másik légcsövén.

Lost in Translation: béka, csiga

Nagyszerű dolog a Távol-Keleten felnőtt ismerőseimmel járni a halpiacot, hiszen kulináris tapasztalataik jóval túlszárnyalják az én konzervtonhal-halrudacskák igényeimet. Az csak utólag hökkent meg, ami az információfolyamban vagy a fordítás egy-egy kanyarában itt-ott elkallódott.

Így ettem már csípős zöldséges garnélarákot békával, amelynek íze csak a fűszerezés és a sokkal kisebb csontok miatt tűnt eltérőnek egy sült csirkéétől. A japán barátnőm annyit áradozott az elmondása alapján hal kategóriába eső abalone-ról, hogy minden kétség nélkül kóstoltam meg azt, amiről utólag kiderült, hogy csiga. Nem bántam meg, de lehet, hogy a teljes információ birtokában másképp döntök.

Az egyedüli megszokhatatlan érzés az angolnához kapcsolódik: többszöri nekifutásra sem tudok elszakadni a gondolattól, hogy a hosszú testű hal hogyan kígyózik a vízben. Sem szusi formájában a rizs tetején, sem grillezve, sem nyersen nem tudtam szabadulni a természetben előforduló állapotától. Akkor inkább krokodil – lásd lejjebb!

Nyers hal, amiből szerelem lett

Amikor először láttam a férjemet nyers lazacot enni, biztos voltam benne, hogy határozottan látom a saját határaimat. Ezek egyértelműen jóval a nyers hal fogyasztása előtt találhatók. Aztán a béka-csiga esetek odáig tologatták őket, hogy évek óta dúl a szerelem a nyers lazac és köztem. 

Krokodilhús a hentespulton

Igaz, nem a halpiacon, de a helyi kvázi-Sparban mindig van a halpult jégkockáira kitéve krokodilhús.

Valahogy az angolnánál sokkal vonzóbbnak tűnik számomra, így családilag kóstoltuk meg a marhahúslevesre hasonlító kicsit rágós húsú krokodillevest. 

Alga

Némiképp kilóg a tenger gyümölcsei közül, de a tenger olyan finomsága, amiből szintén szerelem lett. Levesekben és salátában is kitűnő, és szárított, csipszszerű formában úgy nyomják a gyerekek, mint otthon a kiflit. 

Második felvonás

Miután intenzív alkudozás után a tartályokból a megazacskóba kerülnek a vacsora alapanyagai, szépen bevonulunk vele egy nekünk tetsző étterembe. Praktikus módon a földszinti halárusok boltjai fölötti négy-öt emelet tele van éttermekkel, ahol felkészülten várják a zacskós vendégeket, és már csak az elkészítés módjáról, az ízesítésről és a köretekről kell megállapodni. Párolják a halat vagy süssék? Zöldség vagy szósz kerüljön a tetejére? Csípős legyen vagy kevésbé csípős? A kérdések a tengeri ételnek megfelelően kis mértékben módosulnak, de a koncepció ugyanez akár a kagyló, akár a rákok esetében.

Nem tudom, mikor, miért és hogyan tört meg a halételek iránti néma ellenállásom, de örülök neki. Mindenesetre a halrudacskák és a majonézes-mustáros tonhalkrém még ma is előkelő helyen áll nálam.

Trembácz Éva Zsuzsa

 

Ha tetszett szerzőnk írása, akkor feltétlenül látogass el vele a világ más tájaira is, Facebook-oldalán keresztül!