– 

A tanárok nyári szabadsága mindig vihart kavar a közvéleményben. Kapunk emiatt hideget-meleget. Én már meguntam, hogy magyarázkodjak, csak mosolygok ezeken a megjegyzéseken. Mindenki előtt nyitott a lehetőség, hogy a tanári pályát válassza, és akkor majd neki is lesz nyári szünete. (Azért kérve kérek mindenkit, ne emiatt döntsön mellette, hanem azért, mert szívből szeretné ezt a hivatást.)

Összeszedtem hát hat pontban, hogy tanárként mit is kell kipihennem a nagyon hosszú nyári szabadságom alatt. Figyelem, a következő sorok félreérhető és a félreértésekből adódóan a nyugalom megzavarására alkalmas gondolatokat tartalmaznak! Kérem ezt jól érteni és kezelni!

1. Magamat

Persze, mondhatja mindenki, hogy ez az alap, de én nem a klasszikus értelemben értem. Nekem magamat kell kipihennem, szó szerint. Egész tanévben ezerrel pörgök, intenzíven tartok órát, foglalkozom a gyerekekkel, írok, előadok és mindig újabb és újabb dolgokat találok ki. Néha nekem is sok az a fordulatszám, magamat is nehezen viselem. Nyáron pedig muszáj belassulnom és átadnom magam a vakációs hangulatnak. Azért ne egy homokban fetrengős pihenést képzeljen el senki, hisz arra fizikailag képtelen vagyok: egész nyáron jövök-megyek, szinte végig utazni fogok, mert engem ez pihentet és feltölt. Nyári gyerekként nekem ez az igazi évszak, az igazi lételemem a meleg és a víz. Ha ez a kettő megvan, akkor máris töltődnek az elemeim. Nem mellesleg augusztusban töltöm be a 30. életévemet, ami szintén egy kis pörgésre, ünneplésre ad majd okot.

2. A gyerekeket

Ezt sem a klasszikus értelemben kell venni. Imádok tanítani, nagyon szeretem a diákjaimat. Emiatt viszont nagyon intenzív a kapcsolatunk, mindent tudok róluk és minden problémájukat, örömüket és bánatukat megbeszélik velem. Ami nagyon jó, de tíz hónap alatt megterhelő is. Ezeket az érzelmi hullámokat (legyen az a gyerekek áradó szeretete vagy a kamaszok bánata) igenis ki kell pihenni, hogy ősztől újult erővel és ugyanilyen intenzitással tudjunk működni. Mivel ismernek, megértik és nem sértődnek meg azon, amikor azt írom: igenis szükségem van arra, hogy most egy darabig ne legyünk együtt. Év vége felé érezhetően többször csattantunk össze, nehezebben viseltük már egymást – én őket, ők engem. És ez így természetes, most jót fog tenni egy kis szünet.

3.  A szülőket

Ezen sem azt kell érteni, hogy elegem lenne a szülőkből, mert ez nem igaz. De a gyerekek fejlődése miatt nélkülözhetetlen, hogy a szülőkkel is aktív kapcsolatot tartsak: sokszor keresnek meg, beszélgetünk, elmondják az otthoni helyzeteteket, problémákat, sikereket és kudarcokat. Sokszor kérnek tanácsot, hogy mit és hogyan kellene tenniük ahhoz, hogy a kamaszokkal bírjanak. Hát, ez sosem könnyű, ezt is alaposan ki kell pihenni.

4. A kollégákat

Igen, tíz intenzív hónap után őket is ki kell pihenni. Leszögezném, a kollégáimat is nagyon bírom, szeretek velük dolgozni. De pont az intenzitás, a közös munka, a rengeteg program miatt év vége felé már velük is sokkal több az összeszólalkozás, a vita. Mindenki fáradt, mindenki menne már, de még mindig ott kell ülni és értekezni, évet zárni. Több kollégám egyben a barátom is, de nem sértődünk meg egymásra, ha nyáron egy-két telefonhíváson vagy üzenetváltáson kívül nincs köztünk interakció. Hisz velük minden szünetben, minden lyukasórában együtt töltjük az időnket, ami tíz hónap alatt igen csak túl sok tud lenni. De augusztusra minden újra a régi lesz…

5. A rendszert

Ezt lesz a legnehezebb. Mert a fentebb felsorolt oktatási résztvevőket szeretem, őket csak az intenzitás miatt kell kipihennem. A rendszerrel már más a helyzet, mert azt még nem is szeretem. Egész tanévben Damoklesz kardjaként lebeg a fejünk felett egy nagy árnyként, azt hirdetve, hogy bármikor dönthetnek bárhogy, bármikor kitalálhatnak bármit, tolhatják ránk az újabb és újabb feladatokat, az adminisztrációt folyamatosan növelik és bonyolítják, iskolákat vonhatnak össze vagy zárhatnak be. Igen, morgunk, néha tüntetünk és hangosan elmondjuk a véleményünket, de nem tudunk mit tenni. Mert az a nagy fekete szörny csak cselekszik kénye-kedve szerint, nem nézve senkit és semmit, csak megy a maga feje és anyagi érdeke szerint, nem kímélve tanárokat és diákokat. Ezt kipihenni nehéz, szinte lehetetlen. Egyetlen megoldás van: nyáron annullálni, nem gondolni rá és kizárni. Aztán majd feltöltődve, lebarnulva, élményekkel telve könnyebb lesz elviselni.

6. A trendeket

Bizony, bizony, mindig eléri az iskolát egy-egy nagy trend, amire a gyerekek rákattannak, és fejtörést okoznak nekünk, hogyan is kezeljük. Gondolok itt a 2016/2017-es tanév nagy hullámaira, a DAB-re, a Bottle Flipre vagy a Fidget spinnerre, mert ebben az évben ezek hódítottak a leginkább. Minden gyerek flakonokat dobált mindenhol (bevallom, néha én is beszálltam, mert nehogy már én ne tudjam megcsinálni.) Alig múlt el a repkedő flakonok időszaka, máris minden diák egy csapágyas kis eszközt pörgetett az ujján, a padon, a földön és mindenhol, ahol csak érték. De ezeket kevésbé bánom, hisz ezek mind offline, kézzel fogható játékok, amik lekötik és összehozzák a gyerekeket, bizonyítva ezzel, hogy nem csak az online térben képesek játszani.

Egyvalamit azonban nagyon ki kell pihennem: az elmúlt hetekben elszenvedett Despacito-mérgezést. Tudom, minden nyárnak megvan a maga slágere, ami nagyon jó és dallamos, de az a mennyiség, amiben ezt a dalt kaptam a diákoktól, az már sok(k). Ha meghallom valahol ezt a számot, enyhe hidegrázás fog el, és utána órákig nem tudom kiverni a fejemből.

Mindenkinek pihenéssel, élményekkel teli, iskolamentes nyarat kíván,

Balatoni József, azaz Jocó bácsi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Milkovasa