Az intelligenciánk és a jóllétünk bánja, hogy ma már minden információ karnyújtásnyira van

–

Csak az elmúlt néhány évben több adatot hoztunk létre, mint az egész történelem során összesen

Becslések szerint naponta nagyjából 2,5 trillió bájtnyi adat keletkezik. Még felfogni is nehéz. Soha nem látott mennyiségű adatban merülünk el nap mint nap attól a pillanattól kezdve, hogy reggel ránézünk a telefonunkra. E-mailek, SMS-ek, a közösségi média értesítései, időjárás-előrejelzés, naptárbejegyzések, új podcast-epizódra való figyelmeztetés.

Ezek egy része megkönnyíti az életünket.

De vajon a rendelkezésünkre álló információk valóban segítenek abban, hogy megalapozottabb és logikusabb döntéseket hozzunk, ahogyan azt néhányan korábban megjósolták? Intelligensebbé vagy boldogabbá tesznek minket?

Az evolúcióbiológiában létezik egy fogalom, amelyet evolúciós csapdának neveznek. Ez gyakorlatilag egy adaptációs lemaradás, amely akkor következik be, amikor egy szervezet környezete gyorsabban változik, mint amilyen gyorsan a szervezet alkalmazkodni tud. Az egyik klasszikus példa erre az ember vonatkozásában az édesszájúság. Vadászó-gyűjtögető őseinknek ugyanis sok kalóriadús táplálékra volt szükségük, hogy a nehezebb időkben is fenntartsák a szervezetük működését. És mivel a természetben az édes íz a cukrok, így a szuper kalóriaforrások jelenlétét jelzi, fejlődésünk során kialakult az édesség iránti vágyunk. Annak ellenére azonban, hogy a környezetünk jelentős változáson ment keresztül az őskor óta, mi többnyire megőriztük kőkorszaki testünket és agyunkat.

Ennek eredményeképpen pedig ez az egyébként hasznos tulajdonság meglehetősen problémásnak bizonyult a modern világban, elég csak az elhízás, a cukorbetegség és a fogszuvasodás gyakori előfordulására gondolni.

De ez csak egy példa a sok közül, amely arra utal, hogy világunk talán túl gyorsan változik ahhoz, hogy az evolúció képes legyen lépést tartani vele. A technológiai fejlődés és a modernizáció gyors üteme, beleértve az egyre növekvő mennyiségű információt, amelyet nap mint nap feldolgozunk – vagy legalábbis megpróbálunk feldolgozni – pedig egy másik.

Tulajdonképpen az új információk olyanok, mint a cukorkák

A prefrontális kéreg agyunk azon része, amely gondolatainkat, cselekedeteinket és érzelmeinket szabályozza, emellett pedig többek között a tanulásért, a memóriáért és az összpontosításért felel. Ezen agyi terület számára a válaszgátlás szempontjából megterhelést jelent egy-egy új inger, legyen az egy madár, amelyik az erkély korlátjára száll, egy üzenet egy barátunktól vagy egy friss hírekről szóló értesítés, hiszen elterelheti a figyelmünket. Ugyanakkor még ha próbálunk is koncentráltak maradni, az újdonság általában örömérzetet kelt bennünk. 

Ahogy Daniel J. Levitin idegtudós a Guardian egyik cikkében nyilatkozta:

„Utánanézünk valaminek az interneten, megnézzük az e-mailjeinket, elküldünk egy SMS-t, és mindezek megpiszkálják az agy újdonságkereső, jutalmazó központjait, ami endogén opioidok, vagyis endorfinok termelését okozza.”

Tehát jobban érezzük magunkat.

Egyes szakértők a postaládáinkat, a hírfolyamunkat, és a közösségi médiát is a nyerőgépekhez hasonlítják. És bár ez talán nem hangzik olyan rosszul – különösen, ha valaki szeret szerencsejátékot játszani –, nem titok, hogy Vegas nem a nyertesekre épült, nem igaz?

Mi történik tehát, ha a figyelmünk túl sokszor kalandozik el a nap folyamán? Vagy amikor órákon át hagyjuk magunkat a világháló labirintusában csavarogni?

A Frontiers in Psychology című szakfolyóiratban tavaly közzétett, közel száz tanulmány összegzése megállapította, hogy az információs túlterheltség érzelmi és fizikai kimerültséghez, kiégéshez, alacsony munkahelyi elégedettséghez, rossz döntéshozatalhoz, valamint a kognitív teljesítmény – olykor jelentős – megváltozásához vezethet.

Más szóval, ha folyamatosan megadjuk az agy újdonságkereső részének azt, amire vágyik, végül összeomlik az ember, és rosszabbul érzi magát, mint korábban.

Ráadásul az is előfordulhat, hogy képtelen lesz az információk értékelésére és feldolgozására, valamint megbízható döntések meghozatalára, így arra kényszerül, hogy a tények helyett az érzelmeire hagyatkozzon.

Emellett tanulmányok azt is megállapították, hogy minél több (látszólag) megbízható információ áll a rendelkezésünkre a nap 24 órájában, annál kevésbé valószínű, hogy az új ismereteket elraktározzuk a saját memóriánkban, mivel szükség esetén egyszerűen „utánanézhetünk” a dolgoknak. Ez az úgynevezett „Google-hatás”.

De nem csak az információ mennyisége és az agyunk azon hajlama jelent problémát, hogy az újdonságok könnyen elterelik a figyelmünket. Sajnos a helyzet ennél is rosszabb.

A fiataloknak is van egy kifejezésük: brain rot, vagyis agyrohasztás

A kifejezés eredetileg a TikTok bugyraiban született, és arra utal, hogy az internet „megrohasztja” azoknak az embereknek az agyát, akik túl gyakran használják azt – de ez a jelzőt nagyon alacsony minőségű tartalmakra is alkalmazható. Nem kell azonban a TikTokon vagy bármely más közösségi médiaplatformon lennünk ahhoz, hogy észrevegyük: az online információk minősége rohamosan romlik. Elég csak a Google, vagy bármilyen más platform keresőjét használni, állítja egy, az év elején közzétett tanulmány. 

Miután elemezték a Google, a Bing és a DuckDuckGo oldalait, a kutatócsoport tagjai azt az eredményt kapták, hogy sok toptalálat nem csupán alacsony minőségű, tömegesen előállított információ, hanem gyakran egész egyszerűen spam.

És aki arra számított, hogy a mesterséges intelligencia majd megoldja ezt a problémát, annak kiábrándító híreim vannak. Nem sokkal azután, hogy a Google bevezette új AI keresőeszközét, az AI overviewst a felhasználók számára az Egyesült Államokban, a keresésekre adott számos javaslata egész egyszerűen megbukott. Nemcsak értelmetlenek, de sokszor veszélyesek is voltak azok a tanácsok, mint például, hogy az embereknek naponta egy követ kell enniük, ragasztóval kell rátenniük a sajtot a pizzára, és vizeletet kell inniuk, ha azt akarják, hogy gyorsan elmúljon a vesekövük.

A generatív mesterséges intelligencia nagymértékben hozzájárul az információs környezetünk növekvő szennyezettségéhez is. Egyes becslések szerint a mesterséges intelligencia már most is az összes online tartalom tíz százalékát állítja elő, és 2026-ra ez az arány akár 90 százalékig is nőhet. Vajon ebből mennyi lesz megfelelő minőségű? Mennyi lesz belőle valóban hasznos? És mennyi fog csak úgy „rothadni” az agyunkban?

A gyenge minőségű információ és a spamek mellett az internet tele van félretájékoztatással is

A Nature Human Behaviorben nemrégiben megjelent tanulmány szerint az interneten – különösen ellentmondásos témákban –előforduló félinformációk pontosságának ellenőrzése gyakran vezetheti az embereket olyan információs terekbe, amelyek alacsony minőségű, nem ellenőrzött forrásokból származó közléseket tartalmaznak.

A kutatások azt is mutatják, hogy az ilyen dezinformációs nyúlüregekbe való véletlen zuhanás, amely sajnos egyre gyakoribbá válik, káros hatással lehet az emberek fizikai és mentális jóllétére.

Ráadásul érdemes figyelembe vennünk az agyunk egyéb működési folyamatait is. A megerősítési torzítás például arra késztet, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk azokra az információkra, amelyek megerősítik meglévő meggyőződéseinket, miközben figyelmen kívül hagyjuk az annak ellentmondó információkat, az illuzórikus igazság-effektus szerint pedig minél többet vagyunk kitéve egy adott információnak, annál inkább igaznak érezzük azt, függetlenül annak valóságtartalmától.

A megbízható információk megtalálása kihívássá és bizonyos mértékig kiváltsággá vált

Sok minőségi forrás fizetős, és néha elég magas árfekvésű. Nemcsak cikkek, de van, ahol például a szélsőséges időjárási események kockázatáról szóló éghajlati információk is. Azt gondolnánk, hogy az embereknek, különösen azoknak, akik az éghajlatváltozás által leginkább érintett területeken élnek, ingyen kellene hozzáférniük ezekhez, de ez nem mindig van így.

Egyre inkább kiváltságnak számít az is, ha van időnk és szellemi energiánk arra, hogy kiszűrjük a lényegtelen vagy rossz minőségű információkat, és jobb forrásokat keressünk. Nemcsak a példátlan információrobbanás korát éljük, hanem a túlterheltség korát is. A legtöbb embert túlságosan lefoglalják a mindennapok: a teljes munkaidős állást és a család mellett végzett másodállásokat eleve nehéz összeegyeztetni, így nem marad elegendő figyelem arra, hogy mit fogyasztanak az interneten.

De éppen az elfoglaltságunk és a világunk egyre élhetetlenebb valóságából fakadó kimerültségünk – mely információszennyezéssel párosul – teszi lehetővé, hogy manapság a legegyszerűbb, leghangosabb és érzelmileg leginkább túlfűtött gondolatok olyan népszerűvé váljanak.

Elvégre a racionális és kritikus gondolkodás némi szellemi erőfeszítést igényel. Az érzelmek viszont szinte maguktól jönnek.

Nem véletlen, hogy ahogy egyre több lehetőség nyílik az ilyen eszmék terjesztésének felerősítésére – például botfarmok vagy különböző mesterségesintelligencia-alapú eszközök segítségével –, úgy válnak mind népszerűbbé a szélsőséges és radikális közösségek és ideológiák, amelyek még kis számban is óriási hatással lehetnek a közvélemény alakulására és a politikára. 

A túl sok információ, legyen az jó vagy rossz, jelentős veszélyeket rejt magában

Egyrészt az információk puszta mennyisége és a gyakoriság károsan hathat a mentális és érzelmi jóllétünkre, sőt a legújabb kutatások szerint bizonyos mértékig még az intelligenciánkra is. Másrészt egyre inkább polarizálttá teheti az embereket.

Már az a tény is azt mutatja, hogy mennyire kontraproduktív lehet a „tudás” robbanásszerű növekedése, hogy most tudományos erőforrásokat kell pazarolnunk a félretájékoztatás elleni küzdelemre olyan témákban, amelyekben már évek óta megalapozott tudományos konszenzus van.

A helyes megközelítés talán az lenne, ha a technológiát az emberi természetet és annak korlátait szem előtt tartva fejlesztenénk ahelyett, hogy először létrehoznánk, és csak később aggódnánk a hatásai miatt… – vagy ami még rosszabb, kifejezetten úgy terveznénk, hogy a leghatékonyabban kihasználjon minket.

De remélhetjük-e, hogy a technológiai fejlődés átláthatóbb és ellenőrzöttebb módon fog történni, amikor a megállíthatatlan növekedés és a profit minden mással szemben elsőbbséget élvez a kapitalista világban? 

Mégis, ahogy elkezdtük megtisztítani a levegőt, a vizet és a talajt, itt az ideje, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy megtisztítsuk az elménket az azt közvetlenül érintő szennyezéstől is.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Laurence Dutton

Mózes Zsófi