Hagymaszagú kányazsombor nyersen, bodzavirág rántva – ehető vadnövények túráján jártunk

–

Borús időt jósolnak, de mázlink van, szép tavaszi napra virradunk. Reggel kilenckor találkozik a vállalkozó kedvű csapat a fóti tónál, innen indulunk a nagyjából öt kilométeres túrára a Somlyó-hegyre. Itt a túra szervezői rögtön finomságokkal várnak minket, vadnövényekből készült szörpöket kóstolunk. Pitypangszörp, csalánszörp és komlószörp kerül a poharakba. Mindenkinek a sajátjába, amit otthonról hoztunk, ugyanis törekszünk a hulladékmentességre is.

A kóstoló közben Boldizsár-Pászti Henriett, a túravezetőnk szondázza a társaságot: ki milyen ehető növényeket ismer, mit próbáltunk már ki. Elhangzik többek között a pitypanglevél és a tyúkhúr mint remek saláta-alapanyagok, illetve a csalán, amiből ízletes főzelék készíthető.

Miután kiürültek a poharak, indulunk is, ám alig haladunk néhány métert, bele is botlunk az első ehető vadnövényekbe. Azonban mielőtt kipróbálnánk őket, fontos néhány alapszabályt tisztázni.

Az első és legfontosabb, hogy csak azt szedjük le, gyűjtsük be, amit biztosan ismerünk, százszázalékosan be tudunk azonosítani. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább hagyjuk ott, nem éri meg kockáztatni. Gondoljunk csak arra, hogy időről időre történik haláleset a medvehagyma és a gyöngyvirág összetévesztése miatt, de gyakoriak a gomba okozta mérgezések is.

Nem mindegy, hogy bürök vagy turbolya!

Itt van például a turbolya. Most virágzik, hamarosan elszórja a magvait és új növények nőnek ki, így szinte egész évben szedhető. Nagyon könnyen összekeverhető a bürökkel, ami erősen mérgező. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy a halálra ítélt Szókratésznek a bürökpoharat kellett kiürítenie. A turbolya felismerhető ánizsos illatáról. Hőkezeléssel elveszíti az ízét és zamatát, ezért elsősorban frissen érdemes használni fűszernövényként, saláta-alapanyagként.

A másik szabály a gyűjtés helyére vonatkozik. Lehetőleg „tiszta helyről” gyűjtsünk, vagyis, távolodjunk el a forgalmas utaktól, ahol sok autó jár, és kerüljük a szemétlerakók, ipari területek, vasúti töltések környékét is. Keressük a természetközeli helyeket, ahol valószínűleg nem permetezik a növényeket, és más vegyszerek, szennyezés sem éri őket. Védett természeti területen be kell tartani a természetvédelmi hatóság gyűjtésre vonatkozó előírásait, például a mennyiségi korlátozásokat, van, ahol engedélyre is szükségünk lehet.

Fontos a szüretelés ideje is, ez minden növény esetében változik.

A pitypangnak például minden része, így a gyökere, a virága és a levele is felhasználható. Csakhogy a levelét a virágzás előtt, tavasszal, a gyökerét ősszel, a szárát pedig a virágzás idején érdemes használni. Amikor a pitypang virágzik, akkor a levelek már keserűek, nem érdemes salátaként használni őket. A salátaboglárkát viszont (ami szintén utunkba kerül), virágzás után már egyáltalán ne fogyasszuk! Csak a friss leveleket szabad szedni, ezeket általában teaként vagy salátaként hasznosítják, de manapság az egyéb mellékhatások miatt (külsőleg bőrpírt, elfogyasztva hasmenést okozhat) már nem annyira népszerű.

A bodza is trükkös növény

Olyan is van, hogy egy növénynek az egyik része fogyasztható, a másik viszont nem. Ilyen például a következő növényünk, a bodza, ami most ugyan még nem virágzik, de azért megállunk ezt is szemügyre venni. A bodza szuper növény, számos módon felhasználható. Virágából szörp és tea, bogyójából tea és lekvár készíthető. De remek csemege a rántott bodzavirág és a bodzavirágos palacsinta is. A zöld szárrészt azonban ne együk meg, mert mérgező, illetve legyünk körültekintőek, nehogy összekeverjük a fekete bodzát a rokon fürtös bodzával vagy a földi bodzával, ezek ugyanis szintén mérgezőek.   

És akkor mehetünk is tovább.

Itt van egy újabb érdekes növény, a vadkomló. Ennek friss hajtása fogyasztható, akár a gyűjtés során is eszegethetjük, párolva komlóspárga készíthető belőle, de jó salátának, levesnek, főzeléknek, és persze sörnek, szörpnek is remek alapanyag.  Fontos, hogy csak akkor szedjük, ha biztosan beazonosítottuk, könnyen összekeverhető más növények hajtásaival. Arról ismerhető fel, hogy ezen apró „szőröcskék” vannak. Fitoösztrogén-tartalma és nyugtató hatása miatt kisgyerekek, terhes nők ne fogyasszák.

Miközben sétálunk felfelé a domboldalban, lábunk elé kerül a lósóska, a százszorszép, a kakukkfű és az orvosi zsálya is. Mielőtt azonban ezekről is mesélnék, ismerjük meg egy kicsit jobban a túravezetőnket, Henriettet. Megszaporázom a lépteim és mellé sorolok.

Honnan tud ennyit a vadnövényekről? – kérdezem. Mint meséli, kilenc évvel ezelőtt kezdett el érdeklődni az ehető vad- és gyógynövények iránt. Akkor született meg a legkisebb gyermeke, egy olyan egészségügyi problémával, ami miatt fontossá vált, hogy odafigyeljenek az életmódjukra, az egészséges táplálkozásra is.

Bankból az erdőbe 

Henriett autodidakta módon tanult, illetve van egy hozzáértő ismerőse, akit a felmerülő kérdéseivel megkereshet, majd a kapott információk alapján ő maga is továbbkutat egy-egy növénnyel kapcsolatban. Érdekes életút egyébként az övé. Eredetileg ugyanis közgazdász, a bankszférában dolgozott éveken át. Aztán megszülettek a gyermekei, elhagyta a pályát, ugyanis belátta, hogy a bankszektor „nem túl egészséges és gyomorkímélő”.  Szintén autodidakta módon kitanulta a varrást, és ma már egyéni vállalkozóként ezzel foglalkozik. Igen, szabadabb élet ez, maga osztja be az idejét, ugyanakkor így is elég feszített a tempó. Önmagát menedzselni, intézni a könyvelést, a gyerekekkel kapcsolatos ügyeket, közben varr is – nem mindig könnyű összeegyeztetni a teendőket. Azért szerencsére a vadnövényekre is tud időt szakítani, tudását pedig igyekszik a gyerekeinek is átadni.

„A gyerekek nagyon nyitottak erre. Sétálunk az erdőben, kóstolgatnak, eszegetnek. És valahogy sokkal ügyesebben megtalálják az ehető gombákat is. Másként fókuszálnak, mint mi, felnőttek. Ma már tudják, hogy ha például megcsípte őket valami, akkor tehetnek rá egy kis mentát, ha „bibis” a lábuk, akkor a lándzsás útifű összemorzsolva és a sebre téve segít” – mondja Henriett.

De ezen a ponton félbe is szakad a beszélgetésünk, mert újabb kincsre bukkanunk az erdei ösvényen: a vadhagymára, amit hívnak még vadsnidlingnek, vadfokhagymának, kígyóhagymának is. A társaság megáll, legelünk. Tényleg olyan, mint a snidling, talán még ízletesebb is. Használható salátákba, apró darabokra vágva ételek, mártások, öntetek, körözöttek ízesítéséhez, de készülhet belőle pesztó is. Vigyázat, könnyen összekeverhető a gyöngyike hengeralakú leveleivel! A megkülönböztetésben ismét hagyatkozzunk a szaglásunkra. Ennek egyértelműen hagymaszaga van.

És ha már a túravezetőről szót ejtettünk, említsük meg a túra szervezőjét is, akinek szintén izgalmas az életútja. A kétgyermekes Toldi Ágnes is gondolt egy merészet nemrég, és megnyitotta Fóton az első csomagolásmentes boltot. Fontos számára a szemléletformálás, ezért szervezte meg ezt a túrát is. Többek között. A boltban ugyanis tartanak ismeretterjesztő előadásokat, workshopokat is felnőtteknek és iskoláscsoportok számára. Ágnes idén el is nyerte a város év vállalkozója díját.

De térjünk vissza az előbb említett, de még nem ismertetett növényekhez.

A természet patikája

A lósóska vagy lórum, bár sóskaféle, hiányzik belőle a sóska savanykás íze. Sok helyen vadspenótnak is nevezik, ebből nemesítették a kerti sóskát. Szinte mindenhol ott van. A zsenge levelekből salátát, főzeléket, szószt készíthetünk.

A százszorszépnek – akárcsak a madársaláta esetében –, a fiatal, apró leveleit fogyaszthatjuk. A virága is felhasználható salátákhoz, ételek díszítéséhez.

A kakukkfüvet valószínűleg mindenki ismeri, a legtöbb háztartásban megtalálható fűszernövény. Teaként jó torokgyulladásra, nyákoldó, köptető, fertőtlenítő hatású, erősíti az immunrendszert, de még számos jótékony hatása ismert.

Az orvosi zsályát korábban fertőtlenítő hatása miatt torokgyulladás, szájbetegségek esetén, gyulladáscsökkentő hatása miatt gyomor-, bélhurut és hasmenés esetén használták. Ülőfürdőkhöz és fűszernövényként is alkalmazták. Szoptató anyáknak, terhes nőknek és alacsony vérnyomásúaknak ellenjavallt, ma már nem használják gyógynövényként.

Aztán következik Henriett egyik kedvenc növénye, az orbáncfű. Még nem virágzik, de nagyon népszerű gyógynövény, amit nyugtató, stresszoldó, hangulatjavító hatása miatt idegesség, depresszió ellenszereként alkalmaznak. Emellett erős immunerősítő, vírusölő hatása van, valamint javítja az emésztést is. Inkább a téli időszakban érdemes használni, mert fényérzékenységet okoz, vagyis használatának idején könnyen leéghetünk.

Menet közben túravezetőnk felhívja a figyelmünket a nem ehető, ám mégis említésre méltó egyéb szépségekre is. Ilyen például a gólyaorr, a kutyatej (ami a közhiedelemmel ellentétben nem a pitypang), a magyar szegfű, az aggófű, a Salamon pecsétje és a tavaszi hérics (ami védett is).

Azért találunk még más ehető növényeket is. Megcsodálunk például egy hatalmas galagonyabokrot, amely csak úgy zúg a méhektől. Nem csoda, éppen virágzik. Leveléből és virágából teát főzhetünk, ehető terméséből lekvár, szörp, mártás készülhet.

Utunkba kerül még a hagymaszagú kányazsombor (ennek levelei és virágai is ehetők, de csak frissen érdemes fogyasztani, mert hő hatására elveszti ízét, ami egyébként a fokhagymára emlékeztet), a pásztortáska (gyerekkoromban ebből készítettünk csörgőt, magvai, levelei és gyökere is ehetők) a cickafarkfű (aminek nagyon intenzív íze van, remek gyulladáscsökkentő, emésztésjavító), és a vadárvácska (külsőleg, belsőleg alkalmazható például bőrproblémák esetén). 

A zsázsát, aminek a virágzata, olyan, mint a brokkoli, csak fehérben, sajnos nem leljük most meg, pedig állítólag ez is nagyon finom vadnövény.

Túránk csúcspontja a Fóti kilátópont. Kellemesen elfáradva érkezünk meg ide, jólesik leülni egy kicsit és csak élvezni a látványt. Egész Budapest a lábunk előtt hever. Aztán már csak ereszkedünk lefelé, vissza a kiindulási ponthoz, de még így is belebotlunk számunkra hasznos növényekbe. (Ezen a ponton már gyanakodhatunk, hogy tulajdonképpen majd minden növény hasznos a maga módján.)

Itt van például a borostyán, csak úgy, egy kerítésre felfutva. Tudtátok, hogy a borostyán leveleivel a szaponin-tartalmának köszönhetően mosni is lehet?

Annyit érdemes tudni, hogy a borostyán hatóanyagai az arra érzékenyeknél allergiás reakciókat válthatnak ki, aki azonban nem allergiás rá, az nyugodtan használhatja.

Hazafelé már azon töröm a fejem, hogy mit fogok legközelebb kipróbálni. Legutóbb a pitypanglevéllel kísérleteztünk, ideje végre megkóstolni a csalánfőzeléket is. Henriett azt mesélte, hogy a családjának az a kedvence.

Megéri nyitottnak lenni: az ehető vadnövények, ha jól használjuk őket, jótékony hatással lehetnek az egészségünkre, színesíthetik az étkezésünket, és még pénzt és energiát is spórolhatunk velük, hiszen nem kell fizetnünk értük, nem kell megtermesztenünk őket. Egyszerűen csak le kell hajolnunk, vagy fel kell nyújtózkodni értük. Ezek a növények valóban a természet ajándékai.  

 A képek a szerző tulajdonában vannak

Iliás-Nagy Katalin