Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Barátnőjének felhőtlen öröme hihetetlenül nehéz dilemma elé állította Viktóriát. Hogyan képes megtalálni magában a düh és a keserűség mellett a pozitív érzéseket a saját tragédiája után?
Mi lesz azokkal, akiknek öngyilkos lett a barátjuk, szerelmük, gyerekük...? Akik egyedül maradnak a gyászukkal, a lelkiismeretükkel, az emlékeikkel, a kérdéseikkel?
Illúzió VS. valóság... Sarolta végleg leszámolt az illúziókkal. Kemény volt az út, de végigment rajta, és még önmagát is túlélte.
Elveszíteni és nyerni. Valakit és valamit. Szívfájdítóan szép írás két nő... barátságáról.
„Emlékszem, amikor úgy mentem el mellette az utcán a gimis barátnőimmel, hogy inkább nem köszöntem neki, mert cikinek tartottam a többiek előtt. Volt apám, de mégsem."
Vasárnap esti olvasmány, egy császármetszés igaz története, amelyben nemcsak egy kisbaba, de egy új asszony is megszülethetett.
Hosszú évek kínszenvedése kellett ahhoz, hogy végre lehulljon a hályog a szeméről, és Sarolta felismerje, hogy a férje beteg, akit soha nem tud megváltoztatni.
„Én felállok, és megyek tovább, mert már nem vívok szélmalomharcot." – Ha az élet téged sok mindenre megtanított, a régi barátok viszont még mindig, tizenöt évvel később is egy helyben toporognak, mi mást lehetne tenni?