„Az én anyukám egészségügyi dolgozó egy egészségesrendelésen. Ahová mindennemű figyelmeztetés ellenére naponta viszik a szülők és nagyszülők a betegség vagy iskolai, óvodai karantén miatt otthon tartott gyermekeiket. A bejelentkezésnél ezt persze letagadják, általában a gyermek az, aki elkottyintja foglalkozás közben, hogy oviba, suliba nem mentem ám, mert… de Kati nénihez eljöttünk.” Olvasónk írása, aki retteg az édesanyja egészségéért:

„Mostanra majdnem teljesen elsüllyedt az árbóc is. A derekamig ér a hideg víz, a nap lassan lemegy. Nincs más hátra, úsznom kell.”

Nem „démoni” és pláne nem „sátáni”. Hogyan viselkedj egy epilepsziás beteggel, mit tegyél kis vagy nagy roham esetén, mitől lesz valaki epilepsziás, milyen kezelési módjai vannak, és ki lehet-e nőni? Egy érintett lány gondolatai.

Búcsú egy édesanyától, a világjárvány következtében idehaza elhunyt több mint 33 ezer ember egyikétől.

Ha a te gyereked is érintett a felvételi eljárásban, akkor valószínűleg pontosan tudni fogod, mire gondolt szerzőnk, amikor azt írta: „Sokatmondó kép a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílásáról: ha nincs pénz, nincs idő és nincs támogató család, akkor az esély egy gimnáziumi bejutásra a zéró felé konvergál.”

Rettenetes érzés lehet, ha az embernek egy ilyen eset bizonyítja, hogy milyen törékeny és sebezhető valójában.

„Hogyan legyek elég erős mindehhez? Hogyan legyek elég erős, hogy el tudjam majd viselni, ami rám vár? És hogyan viseljem majd el, ha kiderül, nem vár rám semmi?”

Egészen elképesztő, hogy még mindig itt tartunk…