Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Évtizedekkel ezelőtt még nem álltak a szülők rendelkezésére olyan információk, mint ma, és az idegtudomány sem volt még annyira fejlett. Így történhetett, hogy egy fiatal nő a fia diagnózisával egy időben szembesült azzal, mi okozta mindig is az ő saját elakadásait az életében, amit addig semmilyen terápiával nem tudott megoldani.
Az alábbi vallomás szerzője egy édesanya, akinek tízéves lányát nemrégiben diagnosztizálták cöliákiával, úgyhogy ennek megfelelően elkezdték kitanulni a betegséget, és átalakítani az egész életüket. De mire tanít mindez?
„Az élet folyamatosan ordítja az arcomba, hogy tanulj meg adni! Enélkül csak félember vagy, nem lehetsz több.” Olvasónk világgá ment, és arról mesél, milyen csodálatos, mindent megváltoztató találkozásokban volt része.
„Borzasztó fájdalmak közepette, egyre kétségbeesettebben próbáltam segítséget kérni, de senki nem mozdult” – meséli olvasónk gyermekkorának legtraumatikusabb élményét. Csak pár perc volt az egész, mégis meghatározta a következő 38 évét.
Szívszorító olvasni, hány, de hány alkalommal képes felállni valaki a betegségből, kezd neki újra és újra az életnek, a reménynek, hogy aztán kiderüljön, a kór még mindig ott pusztít a szervezetében.
Mi lesz azzal az ambiciózus gyerekkel, akit kiskorában, még a hetvenes években maga dr. Ranschburg Jenő vizsgált meg, és megnyugtatta az édesanyát: „Nem kell félni, nincs ezzel a gyerekkel semmi baj. Meglátja, politikus lesz belőle, vagy művész, de egy biztos: mindig elveszi az élettől azt, ami neki kell.” Vajon bejött a híres pszichológus jövendölése?
„Azt szeretném csak a gyerekemnek, amit minden anya: hogy szabadon lehessen önmaga, élhessen úgy, ahogyan szeretne. Ne legyen megbélyegzett, másodrendű. Ne bántsák.”