-

1.

Meséltem egy viccet a fénykardokról. Senki sem értette. Kiderült a kollégáimról, hogy nem látták a Star Warst. Egyiket se.

2.

Egy magyar kollégám körlevélben értesített minket, hogy hozott Magyarországról (csak úgy) Túró Rudit ajándékba. Sajnos lemaradtunk róla. Egész nap a Túró Rudiról kérdezgettek. Én pedig elmagyaráztam többször, hogy milyen, és mindannyiszor arra jutottak, hogy olyan lehet, mint egy csokibevonatú sajttorta. Reményvesztetten megígértem nekik, hogy ha hazautazom, hozok én is.

3.

Az üzletekben kapható egy úgynevezett „Puszta-salat", ami leginkább a csalamádéhoz hasonlítható. Az egyik ismerősöm szerint ez eredetileg sváb savanyúság. Kérdésemre, hogy akkor mit jelent svábul a „puszta", nem tudott válaszolni.

4.

Többször észrevettem, hogy ünnepekkor (születésnap, stb.) pezsgőt isznak narancslével keverve. Megkérdeztem egy munkatársamat, hogy miért.

– Nem tudom – válaszolta.

– Miért, nálatok mivel isszák a pezsgőt?

– 16 év felett vodkával – feleltem én. Azóta furán néznek rám.

5.

Jaj, én úgy szeretem Sisi királynét! Az a kedvenc filmem! Tudod, ki az a Krofándrászi? Kicsoda? Elmondta a srác vagy ötször, mire megértettem, hogy Andrássy grófról beszél.

6.

Az apámmal egyidős főnököm kérdezte, hogy ismerem-e az Édá zenekart. Hosszas kérdezősködés után derült ki végre, hogy az Édá Müfek együtt lépett fel az Ómégával 1974-ben Siófokon, és ő ott volt a koncerten. Igen, így mondják németül, hogy EDDA Művek és Omega.

7.

- Nálatok, ugye élnek még vadlovak szabadon?

- Micsodák? Mármint temperamentumos lovak?

- Nem, igazi vadlovak. A pusztán.

- Ja, aha, persze hogy élnek, ők húzzák a szekereinket a repülőtérre, amikor utazunk. De mivel vadak, csak akkor, ha amúgy is odamennének...

8.

- Nálatok is úgy van, mint a törököknél, ugye? A szüleitek már gyerekkorban kiválasztják a házastársat nektek, nem?

- De. Ezért lett egykor annyi férfinak keletnémet felesége.

9.

Osztrák kollégám szerint a Monarchia idején a magyarokkal kivételezett a császár. Aham. És a török kollégáim hasonlóan újszerű élményekkel gazdagítanak, amikor a közös történelmünkről mesélnek.*

10.

Román kollégáról:

- Majd te beszélsz vele, a magyar és a román nyelv úgyis szinte ugyanaz, nem?

Annyira megütközve néztem, hogy másnap kaptam egy tábla csokit kárpótlásul. Türelmesen elmagyaráztam, hogy a legfontosabb, hogy ezt SOHA NE MONDJÁK MAGYAR-ROMÁN FOCIMECCSEN, mert a két szurkolótábor közös erővel fogja őket agyonverni.

+1.

- És a Balaton még mindig olyan pocsolyaszagú?

- Azért NDK-sként minden évben ott nyaralni nem volt rossz, ugye? 

Kata

*Itt kénytelenek vagyunk hozzátenni azt a történelmi témájú cikkekben, dokumentumokban gyakran hangoztatott információt, hogy bizony ebben lehet valami. A tortenelemcikkek.hu oldal ezt írja például:

„1867-ben a kiegyezést nagy ellenszenvvel fogadták a keleti területeken élő horvátok, szlovákok, szlávok, a nyugati területeken élő csehek és lengyelek, akik nem részesültek a magyarok német kiváltságaiból. Ezt a furcsa kivételezést, amit Ferenc József is elismert, megsértette a birodalom valamennyi népének egyenjogúsági elvét. A feszültséget megszüntette a magyarokkal, viszont megtartotta a szláv népekkel. A szláv elégedetlenséget növelte, mikor a szláv nyelvet államnyelvként elismertető reform megbukott." – a szerk.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Sergey Nivens