Sokan állítják, hogy én (Marossy Kriszta, e sorok írója, a bevezető után megnézhető videó szerkesztője) empatikus ember vagyok. Néhányan azt is, hogy túlzottan, bár szerintem ilyen kategória nincs. Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy amikor felnőttként megpróbálok belehelyezkedni mások érzéseibe, pillanatnyi lelkiállapotába, akkor némiképp visszanyúlok gyerekkori babázásaim, szerepjátékaim emlékéhez. Márpedig – friss tudományos eredmények szerint – nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet. A Cardiff Egyetem és a Barbie a napokban nyilvánosságra hozott átfogó tanulmányában,* először vizsgálta a babázás agyműködésre gyakorolt hatásait. Kiderült: babázás közben aktivizálódik az agy társas készségekért, így az empátiakifejlődéséért felelős része, és ez akkor is így van – ellentétben például a tabletes játékkal –, amikor egyedül játszanak a gyerekek. Aki gyerekként sokféle szerepbe képes belehelyezkedni, az nemtől, habitustól függetlenül nyitottabb és empatikusabb felnőtté válik. Erről, és a játék, a babázás fontosságának megannyi aspektusáról forgattunk egy elképesztően jó hangulatú beszélgetést, amelyben Gyárfás Dorka újságíró, Balla Eszter és Peller Anna színművészek vallottak saját gyerekeikről és gyerekkorukról, illetve dr. Belső Nóra pszichiáter segített nekik értelmezni a kutatás jelentőségét, nem kevés saját élményt is megosztva a csapattal. Tartsatok velünk!
Támogatott tartalom
*A vizsgálatot 42 négy és nyolc év közötti gyerekkel végezték (20 fiúval és 22 lánnyal), teljes adatfelvétel 33 gyerek esetében történt.
„Nagyon érdekes, hogy míg kezdetben csak nővérke, légiutas-kísérő, vagy énekesnő lehetett a Barbie, később egészen változatos és színes foglalkozásokat kölcsönöztek neki a tervezők, követve a korszellemet. Mára az összes elképzelhető foglalkozást űzi, talán csak a bányász nem volt még.”
Hogyan fogadhat ma örökbe egy meleg pár? Milyen jogai vannak az élettársnak? Miért ne nevelhetne gyereket egy leszbikus pár? A Háttér Társaság pont ezt vizsgálta.
Ha celeb, akkor biztosan sok pénze van, és bármit megtehet, amit akar – gondolják sokan, és erre hivatkozva aztán szabadjára engedik a rosszindulatukat a kommentszekcióban. Steiner Kristóf is gyakran találkozik ezzel a jelenséggel, ezért most az egyszer szeretne rá érdemben reagálni.
Egy kihűlt, sok fájdalmat okozó kapcsolatot is nehéz elgyászolni. Egy apát például, aki az ital rabja volt. Olvasónk osztotta meg velünk fájdalmas történetét:
Hölgyeim és uraim, a vízöblítéses vécé szabadalmának évfordulóját ünnepeljük ma. A találmány története pedig ugyanolyan kacskaringós volt, mint a székleté a csodatévő gomb megnyomása után – és ez egyáltalán nem véletlen. Kis vécétörténet és nagy vécévízió.
