Amikor anyák napi novellapályázatot indítanak az ember lányai, akkor részben felkészülnek lelkileg a sok sírásra, nevetésre, könnyezésre, de mégsem teljesen. Beérkezik kétszázötven pályamű, és az előválogató bizottság szíve megszakad, facsarodik, örül, amíg el nem dönti, hogy ki kerüljön be a legjobb tízes listába. Na de itt a terep még nehezebbé válik, és nagy hezitálások után megegyezünk abban, hogy nincs, nem létezik egyetlen győztes. Legalább három van, de igazából kétszázötven! Köszönjük nektek a csodálatos írásokat, és adózva nektek, az anyáknak és a nyerteseknek, készítettünk egy videót a három csodás anya-lánya kapcsolatról. Zsebkendőket elő, és persze mindennap szeressétek az anyukátokat! Minden áldott nap! Marossy Kriszta
Támogatott tartalom
–
A pályázat nyertes írásait ITT, ITT és ITT olvashatjátok teljes terjedelemben!
„Tudja, nővér, nem meghalni félek. Elég idős vagyok már, nem félek a haláltól. Csak attól félek, hogy nem tudom, hogyan fog történni. Csak attól félek, hogy fájni fog, és hogy nagyon hosszan fog fájni…”
Flóra elveszítette az édesanyját, talán ezért is kezdett odafigyelni – kissé sajgó szívvel – más családok nagymamáira. Íme, azok a nagyik, akik őt inspirálják, hiszen az anyák napja róluk is szól!
„Nappal én borzasztóan privát vagyok. Kötésminták, fűszerkeverékek, jó olvasmányok foglalkoztatnak… Milyen példát, útravalót adhatnék a növendékeknek délelőtt tizenegykor, amikor színházilag zárva vagyok?” – Százöt éve született a feledhetetlen Tolnay Klári.
„Erika szülei vidéken élnek, így az elmúlt két évtizedben leginkább a barátaira számíthatott. Ma pedig a párja gondoskodik róla a legtöbbet. Egy hivatásos segítő is jön hozzá napközben kétszer, ezekre a találkozókra kell időzítenie például a mosdólátogatást. Meg minden egyebet, amit nem tud egyedül megcsinálni.”
