Amikor anyák napi novellapályázatot indítanak az ember lányai, akkor részben felkészülnek lelkileg a sok sírásra, nevetésre, könnyezésre, de mégsem teljesen. Beérkezik kétszázötven pályamű, és az előválogató bizottság szíve megszakad, facsarodik, örül, amíg el nem dönti, hogy ki kerüljön be a legjobb tízes listába. Na de itt a terep még nehezebbé válik, és nagy hezitálások után megegyezünk abban, hogy nincs, nem létezik egyetlen győztes. Legalább három van, de igazából kétszázötven! Köszönjük nektek a csodálatos írásokat, és adózva nektek, az anyáknak és a nyerteseknek, készítettünk egy videót a három csodás anya-lánya kapcsolatról. Zsebkendőket elő, és persze mindennap szeressétek az anyukátokat! Minden áldott nap! Marossy Kriszta
–
A pályázat nyertes írásait ITT, ITT és ITT olvashatjátok teljes terjedelemben!
Vannak olyan megosztó személyiségek, akik őszintén szeretik az emberi lélek tisztaságát, és a rosszindulat taszítja őket a legjobban – mégis valamiért félreértik őket. Részben emiatt volt Gyárfás Dorka kíváncsi arra, hogy ki is rejlik valójában a sokszor extrémnek tűnő külső mögött.
Különleges élmény anyák napjára, amit érintésmentesen, a távolból is lehet adni, kapni, élvezni és megélni: csodaszép, anyák napi versek Kútvölgyi Erzsébet előadásában! WMN exkluzív.
Még nem ébredtünk föl a sokkból, hogy meghalt egykori szerzőnk, kollégánk, Homonnay Gergő. 2017 és 2018 tavasza között tizenhét írása jelent meg nálunk. És – legyen szó kulturális témáról, ügyképviseletről vagy személyes történetről, mindegyikben ott volt ő maga, a teljes valójában: a harcai, az igazságkeresése, a szeretet mélységes, megzabolázhatatlan igénye. Első cikkét anyák napján írta. Ezzel búcsúzunk tőle.
Jó darabig a kényszer hozta, hogy az örökölt zománcos lábosban, az ütött-kopott edényekben főzzön. Az, hogy bármiből újat vegyen, fel sem merülhetett. Arra már nem jutott pénz. Az idők változnak, a mások tárgyai után való vágyakozás pedig szép lassan átalakul megelégedéssé, a nagyszülők régi tányérjainak megbecsülésévé. Olvasónk novellája.
Tallinn eredetileg nem szerepelt azon a képzeletbeli listán, amelyen a legizgatóbb úti célokat gyűjtögetem. De így, hogy a PÖFF filmfesztivál és egy gáláns meghívás kapcsán mégis odasodort a szél, hezitálás nélkül felvésem utólag arra a listára az észtek fővárosát. Hogy miért szerettem belé? Naná, hogy elmondom.
