Temesvári Orsi a balesete előtt másoknak próbált segíteni, ám miután két és fél éve egy szabálytalanul közlekedő autó miatt megsérült a gerince, már ő szorul a nap 24 órájában mások segítségére. Így viszont el tudja nekünk mondani, hogyan tudunk JÓL segíteni, illetve segítséget kérni.
2021 van. Nem lenne végre időszerű leszámolnunk azzal a szórakozással, hogy mások kiszolgáltatottságán röhögünk, azok kontójára?
„Az életnek már nem az az üzenete, hogy ha tanulsz, akkor előrébb léphetsz, jobban fogsz keresni és biztosabb alapokon állsz majd. Jelenleg sokkal inkább az tűnik egy követhető életstratégiának, ha az ember opportunista, ha »ügyeskedik«. Mert tanulás nélkül is lehet boldogulni a fekete zónában: meg lehet élni feketemunkából, boltocskázásból, üzletelésből” – L. Ritók Nórával Chripkó Lili beszélgetett. Aki elolvassa a képes riportot, sok mindent megérthet.
Találós kérdés: Mindennap találkozunk vele. Passzív-agresszív kommunikációs taktika és érvelési hiba. Elkövetője rendszerint meggyőzhetetlen. Ahogy elhangzik, azonnal meghal a diskurzus. Mi az?
Égető kérdés, hogyan lehet felkészíteni a gyerekeinket az online térben rájuk leselkedő csapdákra, legfőképp arra, ha szexuális ragadozókkal találják szembe magukat. Íme, egy film, ami épp ebben segít, és amit Jocó bácsi szerint minden pedagógusnak, szülőnek és 12 éven felüli gyereknek látnia kell:
„Így lesz a bűnözésnek gyökéroka az, ha egy gyerek nem kapja meg a megfelelő oktatást, illetve a szükségleteinek megfelelő fejlesztést, és emiatt korán elhagyja az iskolát. Sok gyereknek nem feltétlenül pluszfejlesztésre van egyébként szüksége, hanem szimplán csak egy elfogadó légkörben történő oktatásra.” Chripkó Lili képriportja.
Gyerekjogi szakember szerzőnk szerint „a megtévesztés csúcsa azt állítani, hogy ezt a vétót a gyerekek védelme indokolta”. Magyarország és Lengyeország ezzel indokolta, hogy leszavazta az éppen a gyerekek védelmére alkotott közös uniós stratégiát. A cikkből kiderül, hogy mi van és mi nincs benne a dokumentumban (spoiler: „LMBTQ-aktivisták az iskolákban” nincs).
Nemrég írtunk az „eltűnt fehér nő” szindrómáról: arról, hogy a médiában nagyobb arányban jelennek meg a világos bőrű, középosztálybeli, hagyományosan szép áldozatok. Hogyan lehet tágítani a társadalmi empátia határait, hogy másokat is nagy erőkkel keressenek? Javaslatokat foglaltunk össze.