Iránban szeptember közepén kezdődtek heves tüntetések a nők jogaiért, miután a teheráni rendőrség halálra vert egy 22 éves lányt, Mahsza Aminit, akinek kilátszott a haja. Most egy sportoló tűnt el, aki vasárnap Szöulban versenyzett hidzsáb nélkül.

Való-e gyerek tüntetésre? Anna Eszter szerint – mérlegelve bizonyos szempontokat – nagyon is. Olvassátok, miért és hogyan jár a gyerekeivel tüntetni.

Döbbenetes, de így van: száz emberből hét hiszi azt, hogy egy gyerek maga tehet arról, ha állami gondozásba került. De másféle előítéletek is sújtják őket, derült ki az SOS Gyermekfalvak friss felméréséből. Gyermekotthonban dolgozó szerzőnk kommentárja:

Több mint száz évvel ezelőtt, 1916 októberében nyitották meg Amerikában az első születésszabályozási klinikát, hogy aztán alig kilenc nap elteltével gyorsan le is tartóztassák az alapítóját.

„Nem védhetünk meg mindent, amit szeretnénk, de annál sokkal többet tehetünk, mintsem hogy üljünk ölbe tett kézzel.”

Egy vezetőedző meccsbéli szitkozódása – saját csapatának verbális bántalmazása – kapcsán vizsgálatot indított az MLSZ. Íme, a botrány tanulsága és legfontosabb kérdései számunkra:

Anna Eszter nagy kalandra vállalkozik: elhatározta, hogy „kizöldíti” a WMN szerkesztőségét, megkeresi azokat a pontokat az életünkben, ahol ténylegesen csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat. Otthon, egyedileg, és az irodában közösen is. Lesz dolga.

Többet keres a nő, amit azzal kompenzál (sic!) otthon, hogy teper a konyhában, és még többet takarít. Ismerős helyzet… nem is keveseknek.