A társadalmi ranglétra aljáról már csak a reménytelenségbe lehet visszalépni. Oda, ahol napról napra telik az élet, és elképesztő méretű a kiszolgáltatottság. Dr. Gyurkó Szilvia gondolatai a magyar társadalomról készült friss jelentés kapcsán.

Vendégszerzőnk grafikus és író, három gyerek anyukája. Két ló, négy kutya és három cica gazdája. A Rókadombon élnek. Ez az ő személyes vallomása.

Az oktatás helyzete = mindannyiunk ügye.

Milyen félévet zárnak az Ukrajnából menekült gyerekek a magyar közoktatásban? Hogyan sikerülhet beilleszkedniük? És hogy vizsgázik vajon a magyar társadalom befogadásból?

Az iskolai és munkahelyi erőszak hosszú időre kiirthatja belőlünk a valahová tartozás vágyát. A bullying tartós hatásairól írt Csepelyi Adrienn egy új sorozat kapcsán:

Régóta tart a vita: miért azonosítják a közösségi oldalak algoritmusai a csupasz női mellet automatikusan kiszűrendő szexuális tartalomként, míg a férfimellkast nem. Most pont kerülhet az ügy végére.

Egy gyerek se lett boldogabb, magabiztosabb, felkészültebb az életre attól, ha megalázták vagy bántották. Nem a gyerekek lettek mimózábbak, hanem az erőszak és bántalmazás hatásairól tudunk többet. És ez jó. Akkor is, ha „a mi időnkben nem így volt”, és „mi is kaptunk, mégis rendes ember lett belőlünk” (tényleg?).

Harminc éve próbálja az olasz állam, jobban mondva az államnak a maffia ellen elkeseredetten küzdő része felgöngyölíteni a maffia által elkövetett bűncselekményeket, megtalálni az összes felelőst, és ezzel együtt felszámolni a Cosa Nostrát és a szervezett bűnözést úgy általában.